vissza a főoldalra

 2014.01.24. 

Az egyenlő finanszírozás elve alapján segítjük az egyházak társadalmi szerepvállalását

Ez viszont nem jelenti azt, hogyha egy szervezet kimondja magáról, hogy vallási közösséget alkot, annak működését az államnak kell biztosítania

Csaknem 210 ezer diák tanul az egyházi köznevelésben, az igény azonban ennél nagyobb. Felmérések alapján a szülők igénylik az egyházi iskolákban való oktatást gyermekeik részére. Szerkesztőségünk vendége Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.

 Államtitkár úr december végén tartott sajtótájékoztatójában kiemelte, hogy jelentősen nőtt, meghatározó lett az egyházak társadalmi szerepvállalása, és erre egyre nagyobb igény mutatkozik. Ez a szerepvállalás főleg az oktatás területére vonatkozik?

 –Az egyházak társadalmi szerepvállalása a leglátványosabban az oktatás területén érhető tetten. Az egyházak a köznevelés tekintetében is óriási erőfeszítéseket tesznek, az elmúlt években közel másfélszeres volt a növekedés. Jelenleg, csaknem 210 ezer diák tanul több mint ezer helyen az országban az egyházi köznevelésben. Ennek egyik fő oka, hogy az egyházaknak olyan intézményrendszere jött létre, amely nem hasonlít a II. világháború előtti állapothoz, de ha összevetjük az 1989-es adatokkal mindezt, akkor óriási előrelépést tapasztalhatunk. Szintén jelentős előrelépés mutatkozik meg a szociális területén. Erre jelentős példa, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban a jelenlegi egyházi fenntartású 6326 férőhely a 2010-es 1681 férőhely négyszerese, az egyházak által fenntartott 5549 nevelőszülői férőhely pedig a 2010-es 1199 férőhelynek több mint a négy és félszerese. Ebből arra következtethetünk, hogy mind az oktatási, mind a szociális területen az egyházak megértették és kézzel fogható eredményekkel bizonyítják azt, hogy szerves részei a magyar társadalomnak. Mindezt nem látványosan, hanem apró lépésekkel, több belső egyeztetéssel vitték véghez. Azért emelem ezt ki, mert a média egy része olyan hamis képet mutat, miszerint csökken az egyházak társadalmi szolgálatban betöltött súlya, és ezért alig ér el a felekezetek hívó szava az állampolgárokhoz. A KSH-adatai is ezt látszanak alátámasztani. Arról viszont nem beszélnek, hogy általában Magyarországon – Európa más országaihoz hasonlóan – átalakulóban van a hagyományos értelemben vett társadalmi kohézió, s ennek következményeként nagyon sok közösségben csökkent a tagok száma. Az egyházak viszont még ma is a legnagyobb közösségformáló erők közé tartoznak attól függetlenül, hogy az emberek jelentős része nem tartozik egyetlen bevett felekezethez sem. Nem vagyok az egyházak védőügyvédje, de az tény, hogy egyházak messze a legnagyobb közösségalkotók a mai magyar társadalomban. Magyarország kormányának intézkedései találkoznak a társadalom többségének elvárásaival, hiszen a társadalom háromnegyede szerint az egyházak társadalmilag fontos közszolgálatot látnak el. Ez a társadalmi elvárás és igény nagyon jól megmutatkozik, ha a kötelezően válaszható hit- és erkölcstan bevezetésnek adatait vizsgáljuk. A 2013/14-es tanévtől először csak az elsős és ötödikes diákoknak kötelező választaniuk erkölcstant vagy hit- és erkölcstant, amelyet rendes tárgyként az órarendbe illesztenek az állami iskolákban. A szeptemberi kezdésig a szülők az elsős gyerekek 52 százalékát iskolai hit- és erkölcstanra, 48 százalékát pedig erkölcstanra íratták be. Az ötödikeseknél ez az arány 42-58 százalék.

 Pedig nagyon sok támadás érte a kötelezően válaszható hit- és erkölcstan bevezetését.

 –Tudom, hogy támadják ezt a különböző médiumokban és egyes pártoknál, és leírták azt, hogy „megengedhetetlenül sok a hittanos”. Minderre rácáfolnak az előbbi adatok. Az is érdekes, hogy olyan szülők is választották valamelyik történelmi egyházat, hogy a gyerekét hittanra tanítsák, akik egyetlen egy felekezethez sem tartoznak. Mindez azt mutatja, hogy az állampolgárokban hit-erkölcs terén jelentős elvárás van az egyházak irányában. Tehát a hittan oktatás és a szociális területen megmutatkozó eredmények az egyházak növekvő jelentőségét mutatják a mai atomizált társadalomban. Ezért intézményesedett az állam és az egyházak közötti párbeszéd, hiszen konkrét feladatokat látnak el a különböző felekezetek. Azt is ki kell emelni, hogy az egyházak nagy munkaadók lettek. Gondoljunk bele, hogy csaknem 210 000 gyermek nevelése, oktatása mennyi pedagógus foglalkoztatását igényli. S már ezzel is az egyházak elértek a teljesítőképességük határához. Az állam feladata, hogy az egyházak autonómiáját figyelembe véve, a felekezetek oktatási, szociális, egészségügyi téren végzett munkájához anyagi fedezetet biztosítson. Több ellenzéki politikus és újságíró hangoztatja azt, hogy az állam milyen sok pénzt ad az egyházaknak. Holott arról van szó, hogy az egyházak állami feladatot vesznek át, és annak teljesítésére biztosít az állam forrásokat. Lényeges, hogy az egyházak ehhez mérhető nagyságrendű önálló jövedelemmel nem rendelkeznek, ezért magától értetődik, hogy az állam támogatja szociális, oktatási tevékenységüket. Hiszen akikről egyházi intézményekben gondoskodnak, mind magyar állampolgárok, akikért a magyar kormány felelősséggel tartozik. Ezt sokan nem képesek, vagy nem akarják megérteni, mert elavult, szekularista világból indulnak ki.

 Az, hogy olyan szülők is választják gyermekük számára a hittant, akik nem tartoznak felekezethez, azt is jelentheti, hogy a keresztény gyökerek újra felfedezése csupán hitbéli kérdés, vagy azon messze túlmutat?  

–Úgy gondolom, a hitoktatásra való beiratkozás azt jelenti, hogy sokan úgy gondolják: reményteljes az egyházak társadalmi működése. Természetesen a keresztény gyökerek újra, felfedezéséért végzett munkájában támogatjuk az egyházakat, de az egy hosszú folyamat. Azt is meg kell említeni, hogy igen komoly kihívás az egyházak részéről ilyen sok hittantanárt foglalkoztatni az iskolákban.

 A hitoktatói díjak változtak –e 2013-ban?

 –Az egyházak – külön-külön – úgy döntöttek, hogy a pedagógus életpályamodellben szereplő kötelezettségek és jogok ne vonatkozzanak külön a hittantanárokra, mert úgy érezték ez az ő autonómiájukat sérti. Ezáltal az állami iskolák hitoktatói óraadó tanárként vesznek részt az oktatásban. A hitoktatói díjak vonatkozásában a 2013-as költségvetési törvény módosítása – az egyházakkal való egyeztetés alapján – már tartalmazott szabályozást, ennek megfelelően a bevett egyházak legalább 8 fős csoportlétszám esetén, heti 24 oktatott órával számolva, és teljes állású hit- és erkölcstanoktatók után részesülnek a havi 309.000 Ft támogatásban. Ez az összeg a pedagógus átlagbér alapján lett megállapítva, tartalmazza az oktatók bérének és járulékainak fedezetét is.

 Az egyházi gyűjtemények fenntartását is támogatja az állam?

 –Természetesen, hiszen itt nem pusztán egyházi, hanem nemzeti kulturális ügyről van szó. A szentszéki megállapodás módosítása előtt a Katolikus Egyház és a magyar kormány számba vette a különböző változásokból adódó együttműködési formákat. Az egyház részéről fölvetették, hogy közgyűjteményeik fenntartását saját maguk nem tudják kigazdálkodni, s az államtól kapott pénz erre nem elegendő. Ezért a magyar kormány olyan ajánlatot tett, hogy a katolikus egyházi gyűjteményekre fordítandó állami támogatás csaknem a négyszeresére növekedhessen. De nem csak arról van szó, hogy csak a katolikus, hanem, hogy a közgyűjteménnyel rendelkező többi bevett egyház is kedvezményezett lesz. Tudjuk, hogy az ilyen közgyűjtemények főleg egyházi vonatkozású anyagokat őriznek, de mindez az egész ország kincse, nem csak az adott felekezeté. Ezért is méltányos, hogy az állam ezeknek a gyűjteményeknek a fenntartását kiemelten támogassa.

 A közelmúltban jelent meg lapukban a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetőjével egy interjú, amiben Lakatos úr hangsúlyozta, hogy az interneten 2013 őszén publikált Kalocsa és szállásai anyakönyvi adatbázisa több mint 165 ezer 1700-1910 közötti anyakönyvi bejegyzés átírt szövegét és a források digitális képét is tartalmazza. Tehát nem csupán egyháztörténeti kutatások miatt keresik föl levéltárukat.

 –Így van, hiszen az anyakönyvezés a plébániákon zajlott. A református egyház tekintetében pedig megfigyelhető, hogy kicsiny gyülekezetek őrzik az anyakönyveket, és szükséges egy olyan hely, ahol megfelelő minőségben, megfelelő tudományos körülmények közt gondozzák az anyagokat. Több száz éves dokumentumokról van szó, melyek nemzeti kincseink.

 Többen attól tartottak, hogy a Vatikáni Szerződés módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával a katolikus egyház sokkal jobban jár a jövőben a többi államilag elismert felekezetnél. Van-e ennek a felvetésnek bármilyen valóságalapja?

 –Ennek a kritikának semmilyen valóságalapja nincs. A rendszerváltás után teljesen természetes volt, hogy a Katolikus Egyház nemzetközi szerződést köt a magyar állammal. A nemzetközi szerződés nemzeti jogrendszerbe való iktatása után az egyik legmagasabb szintű jogi norma, így a szerzett jogokat nem lehet elvenni. Viszont a szerződés tartalma nem csak a katolikus egyházra, hanem mind a 32 bevett egyházra egyformán kihat. A megállapodás módosítása a bevett egyházak részére felajánlott Szja 1% vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy azt az állami költségvetés a rendelkezők számának figyelembe vételével az Szja 1%-nak megfelelő mértékre egészíti ki a bevett egyházak javára. Az tény viszont, hogy a nemzetközi szerződés jogalanya a Katolikus Egyház és a magyar állam.

 Kimondhatjuk, hogyha az egyházak nem lennének anyagilag biztonságos helyzetben, akkor a vallásszabadság csak szűk értelemben lenne gyakorolható?

 –Köszönöm a kérdést; hiszen a vallásszabadság Magyarországon minden egyházra és úgynevezett vallási tevékenységet végző szervezetekre egyaránt érvényes. Ahhoz, hogy azokat a társadalmi, közösségi feladatokat el tudják látni a különböző egyházak, melyek az ő vallásgyakorlásuknak tradicionálisan lényegi elemét képezik, szükséges az állami támogatás. Ez így összefügg a vallásgyakorlással. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha egy szervezet kimondja magáról, hogy vallási közösséget alkot, annak működését az államnak korlátlanul kellene fizetnie. Ezért olyan jogszabály született, amely kimondja, hogy az egyházak hagyományainak, létszámának, közösségi vállalásának függvényében szükséges az állami támogatás a vallásszabadság kiteljesítése érdekében.

Medveczky Attila