vissza a főoldalra

 2014.01.31. 

Akinek belső tűz jellemzi műveit

A művészet gyógyír mind az alkotó, mind a néző számára

Kókay Krisztina textilművész, grafikus Esztergomban született. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott. Mesterei Göllner Miklós, Vén Emil és Modok Mária voltak. 1967-ben diplomázott textil szakon. A geometriából építkezik, grafikus szaggatott vonalakból szervezi kompozícióit papíron, vásznon vagy selymen, minden kompozícióhoz egyetlen színt használ, leggyakrabban feketét és kéket Grafikáit és textilmunkáit mind hazai, mind külföldi kiállításokon bemutatja, gyakran nyomtatott katalógus kíséretében. Munkáit jeles közgyűjtemények őrzik, köztük a Magyar Iparművészeti Múzeum, esztergomi Keresztény Múzeum, Szombathelyi Képtár, KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény.

Egyéni kiállításai (válogatás): Járási Könyvtár, Vác (1983); Collegium Hungaricum, Bécs (1984); Dorottya u. Galéria, Budapest (katalógussal, 1992), Esztergomi Művészek Céhének Galéria, Esztergom (1994); Vármúzeum, Esztergom (katalógussal) • Hotel Thermál • Hotel Flamenco; Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Helsinki (1996); Dombóvári Galéria [Gross Arnolddal, Gajzágó Sándorral], Dombóvár • Vigadó Galéria, Budapest (kat.) • Keresztény Múzeum, Esztergom (1997); Zlatno Koruna (Csehország) • Magyar Intézet (Borza Terézzel), Szófia • Fészek Galéria, Budapest (1999); Balassa Bálint Múzeum, Esztergom (2001); Hegyvidéki Kortárs Galéria, Budapest (2001); József Attila Általános Iskola, Esztergom (2002); Gödöllői Királyi Kastély, Gödöllő (2003); Hajnoczy-Bakonyi Ház, Sopron (2006); Ernst Múzeum, Budapest (2007); Zikkurát Galéria, Budapest (2007); Budapest Kiállítóterem, Budapest (2010); Budavári Önkormányzat aulája, Budapest (2010); Magyar Írószövetség, Budapest (2011), „Jubileumi Tárlat”, TÁR-LAK Szalon, Esztergom (2013).

Külföldi kiállításainak helyei (válogatás): München, Frankfurt (Németország); Muraszombat (Szlovénia); Eisenstadt, Wiener Neustadt, Bécs (Ausztria); Joinville, Epaux (Franciaország), Palma de Mallorca (Spanyolország); Tournai, Mons (Belgium); Szófia (Bulgária)

Helsinki (Finnország).

Díjak, elismerések : Kultúrális Minisztérium Nívó díja (1984); XII. Fal- és Tértextilbiennálé Fődíja, Szombathely (1992); Ferenczy Noémi-díj (1993); XII. kerületi Kultúrális Közalapítvány díja (1998); MAOE díj, Salgótarjáni Rajzbiennálé (1998); MAOE díj, Kecskemétgi Tavaszi Tárlat (2000); Szent István-díj, (Kecskemét, 2000); Sponzori díj, IV. Országos Pasztelbiennálé, Vármúzeum, Esztergom (2000); Simsay Ildikó díj (2002); Esztergom Önkormányzatának díja (2004); Oktatási és Kultúrális Minisztérium díja, XIII. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján (2006); A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj (2007); Short List Award of the International Jury, Pilsen (2012); Kurucz D. István Emlékére díj (59. Vásárhelyi Őszi Tárlat, 2012).

A művészeti események szervezésébe a szakmai egyesületekben kifejtett tevékenysége révén kapcsolódott be. 2004-ben kötetet szerkesztett a zsennyei és a kecskeméti textilművészeti alkotóműhely tevékenységéről. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2013).

 Jobban örültem, ha festéket, mintha csokoládét kapok

 Mikor fordult az érdeklődése a rajzolás, és a képzőművészet felé?

 –Gyermekkoromban mindig és mindent lerajzoltam, festettem, ezért szüleimtől, nagyszüleimtől festékeket kaptam. Jobban örültem egy darab Schmincke festéknek, mint csokoládénak, pedig azt is ritkán kaptunk. Az esztergomi általános iskolámban rajzórákat tartó nem rajz szakos tanítónő útmutatásait ösztönösen nem tartottam helyesnek, és ezért nem is akartam követni. Én másképp festettem, mint ahogy ő elvárta. Ezért a tanítóképző főiskolán oktató festőművész-rajztanár Kocsis házaspár szakkörére jártam, boldog voltam, hogy ott úgy rajzolnak, ahogy én is láttam a világot.

 Gyermekként otthon festett, vagy például kiült a Kis-Duna-partra, és nekilátott olajjal festeni?

 –A Kis-Duna parton minden nap iskolába menet láttam hogyan festi Bajor Ágost festőművész a tájat. Családomtól apránként megkaptam a kért eszközöket. Én is festettem kinnt a Duna parton, otthon, Szent Tamás -hegyen, Pilismaróton, a Kálvárián, a Szent János kútnál. Öcséim, unokatestvéreim cipelték a festőállványt. Pilisszentlélekre is elbuszoztam festeni egyedül.

 Elsőre fölvették a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolába?

 –Édesapám több mint tíz olajfestményemmel kísért felvételizni Budapestre, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Akkor csak ez az egy képző- és iparművészeti középiskola működött az országban. Elsőre felvettek, és kollégista lettem. Festő osztályban érettségiztem 1961-ben. Csodálatos négy év volt ez az életemben. A felettünk járó kollégisták kedves szeretete segítette a sokat síró elsősök beilleszkedését. Nem győzöm nekik ezt megköszönni a kollégista –találkozókon, melyeket 2006 óta szervezek évente.

 Festő osztályban érettségizett. Miért lett mégis textilművész?

 –Abban, hogy végül is textilművész lettem, nagy szerepe volt annak, hogy egy évig dolgozni kellett akkoriban az Iparművészeti Főiskola előtt. Az akkori hatályos rendelet ugyanis megkövetelte, hogy a felvételi előtt dolgozni kell, lehetőleg fizikai munkát. Azoknak könnyebb volt bejutni a felsőfokú intézményekbe, akik munkásszülők gyermekei voltak. Anyagi okokból, és azért, mert festékkel és papírral dolgozhatunk.

 A lexikonok szerint Göllner Miklós, Vén Emil és Modok Mária voltak a mesterei. Mi mindent sajátított el tőlük?

 –Inkább úgy fogalmaznék, hogy őket tartom mestereimnek. Göllner Miklós festőművész a Török Pál utcai „kisképzőben” tanított. Rajztanárunk volt, és nagyon szerettük. Vén Emil festőművész híresen jó szakkört vezetett, sokan jártunk hozzáa főiskolai felvételi előtt. Szintén nagyon sokat köszönhetek Modok Mária festőművésznek, aki rokonom és Czóbel Béla felesége volt.

 Miből tudott így megélni?

 –Az Iparművészeti Vállalat több pályázatot hirdetett meg, és az egyik lakástextil pályázaton első díjat nyertem. Ez nagyon jó volt, de én csak lenvászonra, természetes és nagyon jó anyagra voltam hajlandó festeni. Az olcsóságra törekvés és a rutinmunka mindig is távol állt tőlem. A minőségre való törekvésem miatt nem tudtam olyan terveket készíteni, hogy abból sokat keressek. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után rövid ideig dolgoztam textilnyomó gyárban. Hamar rájöttem, hogy nem volt szüksége a vezetésnek új és egyéni ötletekre. Rajzoló, és nem tervező státuszban foglalkoztatták az Iparművészeti Főiskolát végzetteket. Megváltam a gyári rajzteremtől, és inkább gyermekeim neveélésével foglalkoztam otthon. Rajzolni nem sok időm maradt egy ideig. Ez így volt nekem fontos. Amikor ismét sürgető igényemmé vált a rajzolás, vagyis kimondhatatlan dolgok valamilyen rögzítése, azon fohászkodtam, hogy egyéni hangomat megtaláljam. A művészetek mondanivalói mindig ugyanazok: örömök és bánatok, szerelmek és csalódások, fájdalmak és vágyak, a lét kérdései, a világ értelmezése. Mindezek bonyolult összefüggéseit látjuk, halljuk, olvassuk, és ez segít elviselni a magunk problémáit és felismerni a helyes utat.

 Eleinte a növények bonyolult formáiban láttam a küzdelmes élet és vívódások lenyomatait

 Milyen témákat rajzolt először?

 –Eleinte a növények bonyolult formáiban láttam a küzdelmes élet és vívódások lenyomatait, ezeket rajzoltam. Azután már magamból vetítettem ki a saját vívódásaimat, úgy hogy semmi tudatosság nem volt benne. Mélyről jövő, szavakba sem formálódott gondolatok jöttek felszínre, betűk helyett sűrün ismétlődő ceruza, majd tus vonalak. Felszínre törtek a kérdések, a válaszok, az érzelmek, a mondanivalók sos-sok vonal formájában. Az ismétlődő vonalak, mint betűk sorakoznak egymás után változó erősségben és ritmusban. Ehhez nagy csönd, elmélyülés és alázat kell. Ez az őszinte megszólalás nehéz munka eredménye. Domokos Mátyás a metafizikus költészettel kapcsolatban mondja: „ Van néha olyían pillanat, mely kilóg az időből.” Ez csodálatosan igaz a képzőművészetre is. Ennek a pillanatnak a megjelenését eröltetni nem lehet, munka közben szinte kizökken az idő. Ilyenkor valami nagyon jó születik öntudatlanul. Ez kegyelmi állapot. Oláh János fogalmazta meg velem/munkámmal kapcsolatban: „A rajz, mely az ő felfogásában nem azt ábrázolás és nem a kifejezés eszköze, hanem a belső lelkiállapotról készült közvetlen jelentés... A rajzok lelke a vonal, védtelensége, szabálytalansága egy halk drámát jelenít meg, a megnyilatkozás és az elrejtőzés drámáját. Titokra utal, a létezés titkára, amelynek minden élőlény a birtokosa, de amelyet megfejteni mégsem tud soha senki.” A növények a rajzaimon átlényegültek. Ha valaki nagyon jól megfigyeli, mondjuk azt, hogy milyen a tulipán szirma mikor megszárad, láthatja, hogy áttetsző, hártyaszerű anyaggá változik. Ilyen metamorfózisok fedezhetők föl képeimen is. A Kereszt című alkotásomban gyökereket fedezhetünk föl, aminek elhelyezései indulatokat, gyötrelmeket és fájdalmakat is kifejez.

 A textilművészetnek van tehát egy kiszolgáló ágazata és egy olyan is, aminek produktumai kiállításokra készülnek?

 –Ez így van. A főiskola elvégzése és a gyári munka után körülbelül 10 éven át otthon voltam a gyermekeimmel, s mellette nem foglalkoztam a textilfestéssel. Ekker kaptam megbízást a Flamenco Szálló újáépítésekor a száló halljának és éttermének díszítésére. Detre Villő belsőépítész kért meg, hogy a falak textil burkolatása odaillő művet tervezzek. Ez volt az első csoda, hogy az akkor éppen elkészült rajzaim pont oda illettek, csak 13 variációban 6 méteresre kellett nagyítanom és megfestenem. Gyönyörű munka volt. Nívó-díjat is kaptam a többi közreműködő művésszel, építésszel egyetemben.

 Meglepett, hogy a nézők igenis megérzik azt, amit az alkotásaimmal ki szeretnék fejezni

 Előfordul, hogy egy kiállítás látogató mást lát bele egy adott művébe, mint amit ön eredetileg gondolt?

 –Nincs róla tudomásom. Idézném Jánossy György építész szavait, amit egy kiállításom megnyitóján hangzott el: „A képek megértéséhez fontos az előképzettség, ez adja a látásnak az értékét...Kis helyre szorítja a gondolatot. Minél sűrübb, minél gondolatgazdagabb egy ilyen kis hely, annál értékesebb a kép...Igaz elvontak – ez az organikus elvonás.” Egyébként meglepett, hogy a nézők igenis megérzik azt, amit az alkotásaimmal ki szeretnék fejezni. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy az adott mű mellett ne sétáljanak el, hanem nyugodtan szemléljék, és akkor fölfedezik benne azt, ami engem is motivált a kép, a textil, vagy a grafika elkészítése közben.

 Mi jellemzi az alkotási közegét? Mennyire lényeges, hogy csend vegye körül?

 –Számomra nagyon fontos a csönd. Gyerekkoromban is vonzott a diófa alatt meglelt csönd, a Duna part, a víz titokzatos méltósága. A csönddel jóba kell lenni. Az igazi csend nem az, amikor egy időre kikapcsoljuk a rádiót. Ez csak a zajszünet, a süket semmi. Az igazi csönd egy idő után kezd el lélegezni, talán megtelik értelemmel, szétáradhat, összeszedi a kusza gondolatokat, termékenyítő lesz. A csönd önismeretre való törekvés. A csöndben a művész lelke átalakul, és képes arra, hogy meghallja a belső hangokat.

 Amit mond, az a színművészetre is vonatkozik, hiszen a színpadon a csendnek is kifejező eszköze van…Esztergom egy igazán csendes kis város, talán ez onnan is eredeztethető.

 –Bizonyára, mert számomra nagyon lényegesek az esztergomi évek, esztergomi művésznek is tartom magam, s bár Budapesten élek, mindig is visszavágyok Esztergomba, oda, ahonnét elindultam. Az, hogy naponta a Kis-Duna-parton mentem az iskolába, eleve olyan élményt jelentett – a víz, a hatalmas platánfák, az épített környezet – , ami „beleégett” a lelkembe. Sokszor kirándultunk a Vaskapu menedékházhoz, ami több kilométeres túra, és onnan nézve csodás látvány tárult elénk. Amikor hazamegyek, felmegyek a Kálváriára, ahol csöndben el tudok gondolkodni.

 A csend azt is jelentheti, hogy a művész kizárja magát a társadalomtól, és elvonulva, szinte remeteként él?

 –Nem erről van szó, hiszen a művésznek benne kell élni a társadalomban, különben nem tudhatja azt, hogy mi minden érdekli az embereket. A komoly alkotás közben viszont nagyon szükséges a koncentrálás, ami megköveteli a csendet. Az is lényeges, hogy mikor elkezd a művész dolgozni, korán sem biztos abban, hogy a műve sikeres lesz. Úgy vélem, erőnk szerint állandóan dolgozunk kell, és az már egy kegyelmi állapot, amikor egy olyan mű születik, ami mind az alkotó, mind a néző számára kifejez valami többletet.

 Először grafikai munkákat, vagy textíliákat állított ki?  

–Textileket, melyek teljesen grafikus hatásúak. Később alakult ki az a módszerem, hogy a kis rajzokat felnagyítottam. Ez régebben nehezebben ment, ma már könnyebb ezt technikailag megvalósítani. Annak idején a kis rajzot lefényképeztem, diavetítővel kivetítettem, s ennek segítségével vittem föl a textilre.

 Ha már a nagyításnál tartunk… Husz Mária művészettörténész szerint: „távol áll Kókay Krisztina munkáitól a XVIII. századi esztétika szenvedélyellenessége, textilfestményeinek keresetlen monumentalitása, szűkszavú drámaisága, grafikáinak hol szelíden-líraian rejtőzködő, hol energikusan feltárulkozó világa, lélektani hitelessége mégis a klasszicitás bizonyosságával tölt el.” Mennyiben ért egyet ezzel a véleménnyel?

 –Ez azt jelenti, hogy nagyon aprólékos és bonyolult, sűrű az a kis rajz, amit aztán felnagyítok. A monumentalitás alatt azt is kell érteni, hogyha egy kisméretű, A4-es ceruzarajzot felnagyítok, és textilre viszem föl, akkor az ugyanúgy érvényesül, mint az eredeti, első formájában.

 Mi az oka annak, hogy ritkán használ a textíliák esetében színeket?

 –Az összes rajzom ceruza, vagy tusrajz. S nem tudom az okát annak, ezen nem gondolkodom.

 Azt olvastam önről, hogy néhány képét nem könnyű megérteni. Vannak, akik azt mondják, hogy az ilyen képek eleve polgárpukkasztásból készülnek. Esetünkben is erről van szó?

 –Szó sincs róla! Ha a műveimet soha nem állítanák ki, akkor is megalkotnám azokat. Mert így tudom magamból a fájdalmat, az indulataimat kirajzolni. Tehát az alkotás védő szerepet is játszik, és életben tartja a lelkemet, mikor elkeseredett vagyok. Így a művészet gyógyír mind az alkotó, mind a néző számára.

 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Mit jelent művésznőnek ez a tagság?

 –Nagyon örülök annak, hogy magas színvonalú szellemi és szakmai élet részese lehetek.

 Előfordul, hogy kollegái egymásnak tanácsokat is adnak?

 –Ha kérik, akkor örömmel beszéljük meg a problémákat és kérdéseket a mű születése közben. Ezért jó, ha egy művésztelepen egymás közelében dolgozunk.

 A textiles szakma igen összetartó, s ezt a többi képzőművész és iparművész is elismeri

 Milyen emlékei vannak a kecskeméti alkotóműhellyel kapcsolatban?

 –Kecskeméten az egy hónapon át tartó munka végeztével műtermi kiállításokat, nyílt napokat rendeztünk, így sikerült kapcsolatot teremtenünk a város vezetésével, a polgárokkal és az iskolákkal is. 2003-ig vezettem Kecskeméten az alkotóműhelyt, ami örömmel is eltöltött, de ugyanakkor jelentős adminisztratív terhekkel is járt. Úgy éreztem, hogy mindez nekem nagy feladat, és tudtam, hogy szülővárosomban, Esztergomban nem működik művésztelep. Így a kecskeméti alkotóműhely vezetését átadtam másnak és Esztergomban négy éven át szerveztem a művésztelepet, festők, szobrászok és grafikus művészek részére a város anyagi segítségével. A művésztelep résztvevői évente egy-egy munkájukat a városnak adományozták. Így kezdtem megalapozni Esztergom város kortárs gyűjteményét. A művésztelep remekül működött, mígnem a város akkori polgármestere úgy döntött, hogy az önkormányzat ezt már nem tudja finanszírozni.

 Mennyire ad erőt egy közösséghez való tartozás?

 –Hatalmas erővel bír, ha egy művész egy csoportnak a tagja. A textiles szakma igen összetartó, s ezt a többi képzőművész és iparművész is elismeri. Immár nemzetközileg is elismert a Textiltriennálé, mit évente rendeznek meg a Szombathelyi Képtárban. Az épület minden sarkában a textil játssza a főszerepet, változatos színekben, különös formákban, köszönti az érdeklődőket a textilművészek alkotásai. S az az alkotás az igazi, ami őszinteségből fakad, s nem spekuláció. Azért rajzolok, mert csak így tudom őszintén közölni azt, amit lényegesnek tartok. A művészet, mint életforma nehéz, mégis a sors és a teremtő nagy ajándéka, mert az egyéni látásmód és az érzékenység képessé tehet arra, hogy törekedjünk az ezerszínű világ megértésére és megjeléenítésére.