vissza a főoldalra

 

 

 2014.01.31. 

Kettős mérce az önkényuralmi jelképek ügyében is

Sarló-kalapácsos szovjet zászlóval tüntetett a liberális közös lista egyik szervezete a Fidesz székháza előtt a hétvégén. A dologra a vezető kormánypárt frappánsan reagált. Közleményük igazsága aligha vitatható, hiszen valóban úgy fest, hogy a Karácsony Gergelyék nevével fémjelzett csoportosulásra a szánalmas bohócok szerepét osztották a választásokig hátralévő időre.

Maga a tüntetésnek nevezett magamutogatás önmagában nem is igen érdemelne szót, ha csupán egy sima, napjainkban használatos orosz lobogó, vagy mondjuk Vlagyimir Putyin arcmásának felmutatásával történt volna meg. Ám egy újabb példáját láthattuk annak, hogy a XX. század embertelen borzalmait milyen elképesztő kettős mércével ítéli meg az utókor, illetve a közélet szereplői. Sőt, most a kommunista jelképek törvénytelen(?) használatát követően elnézéskérés helyett még Karácsony Gergely fenyegetőzött a köztévé híradójának feljelentésével.

Vegyük az alaphelyzetet, amit keresztény emberként kötelességünk vallani, miszerint minden ember egyenlő. Távol álljon tőlünk, hogy az áldozatok száma alapján bármilyen súlyozást is tegyünk borzalom és borzalom között, hiszen semmilyen ideológia nem igazolható, amely emberéletek kioltását eredményezi. Ám akkor is tény, hogy a faji alapon gyilkoló nácizmus és az osztályalapon gyilkoló kommunizmus áldozatainak száma között bizony sokszoros a különbség – a kommunizmus javára. Utóbbi agyrém mértékadó becslések szerint 100 millió halálos áldozatot követelt.

Vagyis, ha már kettős mérce van, akkor a kommunista jelképek használóinak kellene súlyosabb megítélés alá esniük.

Ezzel szemben a helyzet mára odáig fajult, hogy amíg a náci, fasiszta és nyilas jelszavakat, jelképeket a törvény teljes szigorával üldözi, addig a kommunista jelképeket egyre gyakrabban láthatjuk, sőt sokan poénosnak tartják őket, röhögve használják azokat. Újabban nagy divatja van a CCCP és a DDR feliratú pólók és pulóverek viselésének, nem is beszélve Che Guevara újjáéledő kultuszáról, vagy éppen az Internacionálé énekléséről, amelyről pedig tudni kell, hogy 1944-ig a sztálini Szovjetunió hivatalos himnusza volt. Gondoljunk bele, hogy amíg az Internacionálét – sztálini múlt ide vagy oda – háborítatlanul elénekelheti Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy az MSZP színpadán, vajon mi történne, ha mondjuk eredeti náci indulók harsannának fel a Fidesz gyűlésein?

Szerencsére ilyesmiről nincs szó, ám ettől függetlenül nagyon ideje volna már végre helyrerakni ezt a kérdést. Korrektül, tisztességesen. Vagyis ne legyen „jó fejnek”, meg „retrodivat” követőnek nevezve az, aki CCCP vagy DDR feliratú pólóban megy ki a strandra, netán Internacionálét énekel. Különösen Magyarországon ne, ahol a malenkij robottól kezdve a padláslesöprésen és a Gulagra hurcoláson keresztül egészen az ÁVH-s verőlegények brutális akcióiig, a legkülönfélébb módon kínozták az egyszerű embereket a sarló és a kalapács nevében.

Másképp fogalmazva: ha elítéljük az önkényuralmi jelképek használatát, akkor az ne csak az egyik gazemberi rendszer jelképeire vonatkozzon, hanem a másikéra is. Egyformán. Még akkor is, ha gyenge történelmi háttértudással rendelkező, szélsőségesen liberális bohócok használják őket mind gyakrabban – hol „flashmobnak”, hol pedig „politikai performance-nak” titulálva.

 

Kovács Attila