vissza a főoldalra

 2014.07.04. 

Csorja Gergely: Kaukázusi medvetalp

A kaukázusi medvetalp nevű növény veszélyes. Veszélyes, mert egyrészt mérgező és az égési sérüléshez hasonló tüneteket okozhat az érintése, sőt szembe kerülve vakságot is. Másrészt veszélyes, mivel hasonlít egy Magyarországon ismert és elterjedt teljesen ártalmatlan növényre, a közönséges medvetalpra.

A kaukázusi medvetalp egyre nagyobb területen nő, és a terjedése szinte megállíthatatlan. A magyar botanika az idegen, invazív fajok közé sorolja, és ahol lehet irtják.

A magyar politikában is van kaukázusi medvetalpunk. Ezek az invazív idegen érdekeket szolgáló pártok ráadásul ugyanúgy ártatlan, a magyar közönség előtt ismert külsőségekkel álcázzák magukat, mint a veszélyes növény.

Az egyik ilyen gyompárt, a Jobbik nemzeti, radikális, és néha keresztény külsőségeket vonultat fel, miközben nemzetietlen, külföldön megfogalmazott és keresztényellenes politikát folytat.

Kovács, ismertebben KGBéla lebuktatása sokak szemét felnyitotta, de a gyompártnak kaszával nekieső gyomtalanítók most észlelik az irtás közben szerzett sérüléseket.

Pintér Sándor kinevezte Tasnádi Lászlót rendészeti államtitkárnak. A 61 éves Tasnádi volt idáig a belügyminiszter kabinetfőnöke, és mint ilyen, tulajdonképpen a Belügyminisztérium második embere. Tasnádi múltját mindenki ismerte, mindenki tudta, hogy a hetvenes években a BRFK-án és a Belügyminisztérium III/II csoportfőnökségén dolgozott. Ez volt a kémelhárítás, és többek között itt tevékenykedett Medgyessy Péter is, és a mai magyar közélet jó néhány más szereplője is.

Az alapvető különbség Tasnádi és Medgyessy, illetve a többi, múltját még ma is rejtegető III/II-es között, hogy Tasnádi ezt a tényt minden önéletrajzában szerepeltette, míg a többiek eltagadták. A másik lényegi különbség, hogy Tasnádi – a dokumentumok szerint – nem dolgozott ártatlan magyar emberekre, míg a többiekről ez nem mondható el.

Tasnádi 1990-től is a titkosszolgálatoknál, majd az APEH-nál tevékenykedett, és többek között ő buktatta le a vecsési számlagyárat. Ez az ügy az MSZP egyik komoly botránya lett.

Tasnádi múltjának felemlegetése nem elsősorban kinevezése miatt történt. Ha nem buktatják le Kovács Bélát, ha a bizottsági meghallgatáson nem Tasnádi képviseli a Belügyminisztériumot, ha mint kabinetfőnök nem lenne feltételezhető, hogy kulcsszerepe volt Kovács Béla lebuktatásában, akkor most senkit se érdekelne, hogy hol dolgozott, mint ahogy idáig sem érdekelt senkit. Tasnádi László azonban túlfeszítette a húrt. Nem elég a vecsési számlagyár ügye, még ez is. Hát hogyan képzeli! Hogyan képzeli, hogy rendesen végzi a munkáját! Hogyan képzeli, hogy a magyar közigazgatásban dolgozók azon szűk köréhez tartozik, akinek megvan a józan esze, sokat dolgozik, érti is amit csinál, és tudja is, hogy min kell, vagy kéne változtatni.

Ez bizony megengedhetetlen. A végén még komoly változások jönnek. Esetleg lesz egy jól működő rendőrségünk, esetleg a kiszivárgó pénzeknek útját állják, esetleg a semmittevésben elgémberedett alkalmatlan emberek egy részét elküldik. Na, nem!

Ez aztán végkép megengedhetetlen, és mindezen bűnök tetejébe még a Kovács Béla is lebukott. A kaukázusi medvetalp populáció egyként sikít fel.

Be is indult a gépezet. A Schmitt Pál kinyírásában elévülhetetlen érdemeket szerzett gyomlap, a HVG megjelentette a leleplezést, amiben ugyan nem volt semmi leleplező, de ez kellett a közélet tematizálásához. A tematizálás, a magvak elszórása olyan jól sikerült, hogy még egy-két kormánypárti közember is beállt a sikoltozók közé. A kaukázusi medvetalp csípése után a bőr fényérzékeny lesz, és ha a csípés után napra megyünk, akkor kivörösödik, felhólyagosodik és veszettül viszket. Talán ezért sikoltozik néhány jobb sorsra érdemes közíró.

Különösen fájdalmas, hogy Bayer Zsolt is beállt a kórusba. Bayer Zsoltnak nem ez az első mellélövése – igaz egyikünk sem tévedhetetlen –, de Bayerben megvan az elismerés képessége. Azon kevesek közé tartozik, akik Csurka Istvánt megkövették, és ezzel bizony lelki nagyságról tett tanúbizonyságot.

Talán ez a jó tulajdonsága most is lehetővé teszi, hogy a Magyar Hirlapban megjelent III/semennyi című írását felülvizsgálja. A Tasnádi László elleni támadásnak ugyanis semmi köze sincs Tasnádi múltjához.

Ez a támadás beleilleszkedik abba a sorba, mely lényegében a Fideszszel szembeni egyetlen eredményes tevékenységet jelenti az ellenzéknek. Minekután az ellenzék képtelen felmutatni értelmes lehetőséget a választóknak, miután egyetlen hiteles ellenzéki párt sincs – a Szegedi Csanád, majd Kovács Béla ügyek után a Jobbik a leghiteltelenebbek közé tartozik –, minek után az ellenzék tehetségtelensége lényegében valódi demokráciahiányt okoz, az egyetlen lehetőség, hogy egy-egy embert kiszemelve támadjanak.

A fősodorban mozgó politikusokról ezek az egyénre szabott akciók leperegnek. Ezért sikeresen csak a közéleti fekáliakenést személyesen még meg nem tapasztalt embereket lehet támadni.

Schmitt Pál közszeretetnek örvendő sportolóként nem volt hozzászokva a fekáliaszaghoz. Ezért lehetett jó célpont, és azt feltételezik, hogy mivel ez idáig nagy nyilvánosság előtt Tasnádit sem érték komoly támadások, így ettől az első, nagy erejű támadástól, edzettség híján összeomlik. Remélem, keményebb fából faragták.

Ha most ez a hajánál előrángatott álleleplezés elég Tasnádi megbuktatásához, akkor a jövőben a gyompopuláció rááll a még agresszívabb terjeszkedésre. És ez nekünk magyaroknak nem jó.

Most, Európában óriási változások küszöbén állunk. Az európai államok jelentős része súlyos politikai dilemmákkal küzd. Angliában, Franciaországban és Németországban az atlanti szövetségi rendszer és az egész Európai Unió működőképessége kérdőjeleződik meg. Egyre nagyobb az igény az erős, nemzeti alapú vezetésre, egyre nehezebben tudja a közvélemény feldolgozni, hogy Európa külügyeit és hadügyeit az Egyesült Államok intézi.

Az ukrán válság komoly védelmi kérdéseket vet fel, és a most kirobbant lengyel belpolitikai botrány is egyértelművé teszi, hogy Európa saját lábra kell álljon. A lengyel külügyminiszter lehallgatott magánbeszélgetésében meglehetősen őszintén vázolta az amerikai szövetség hasznát: „Tudod jól, hogy a lengyel– amerikai szövetség nem ér semmit (…) Talán még veszélyes is, mert az hamis biztonságérzetet kelt a lengyelekben… tömény lószar.”

Ugyanakkor az európai államok legtöbbje annyira amerikafüggővé vált, hogy képtelenek saját védelmüket megoldani – ide tartozik sajnos hazánk is –, közös európai védelmi rendszer a túlbürokratizált, korrupt és rendkívül rossz hatásfokú Európai Uniós intézményrendszerben pedig egyszerűen nem létezik.

Ezek a kérdések az elkövetkező időszakban választási kérdések is lehetnek, és a gazdasági, valamint migrációs kérdésekkel együtt teljesen átrajzolhatják az európai államok belpolitikai térképét is.

Ha valamikor, most soha nem látott egységre és erőre van szükség a magyar közéletben. Most nem engedhetjük meg magunknak, hogy ütőképes emberek legyenek álbotrányok áldozatai.

A Kaukázusi Medvetalp mindenhol elszaporodik. Ha hagyjuk.