vissza a főoldalra

 2014.07.04. 

Casus belli

Pontosan 73 évvel ezelőtt, 1941. június 26-án három ismeretlen felségjelzésű repülőgép 29 bombát dobott le Kassára. Az eset azontúl, hogy 32 áldozata és 80 sebesültje volt, kiváltó oka lett annak, hogy hazánk belépett a II. világháborúba.

A kassai események gyors kivizsgálása során ugyanis két bombarepeszdarabon a leningrádi hadiszergyár jelét ismerték fel. Werth Henrik vezérkari főnök azonnal jelentette Bárdossy László miniszterelnöknek és Horthy Miklós kormányzónak a feltételezett szovjet támadást, mire másnap az alábbi nyilatkozatot adta ki az ország vezetése: „Magyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközi jogellenes, ismételt szovjet-orosz légitámadás miatt a Szovjetunióval hadiállapotban lévőnek tekinti magát.”

Arról, hogy valójában kik dobták le a bombákat, azóta számos elmélet született, hiszen a szovjet támadás elég hihetetlennek tűnik. Négy nappal azután, hogy Németország Szlovákiával és Romániával az oldalán megtámadta a Szovjetuniót, miért kerestek volna maguknak újabb ellenséget a szovjetek?

A kommunizmus évei alatt az iskolákban német provokációnak minősítették az esetet, mondván, hogy Hitler ezzel a csellel akarta elérni Magyarország belépését a háborúba. Mások „magyar öntámadásról” beszélnek nácibarát honvédek részéről, és megint mások a kisantant bosszúját gondolják a revízió miatt. A fenti elméleteknek viszont sokkal inkább cáfolatai vannak mintsem bizonyítékai.

Manapság a legelfogadottabb teória a történészek körében, hogy valóban a szovjetek követték el a támadást, ám tévedésből. A bombákat kissé északabbra, Eperjesre szánták (a város Szlovákiához tartozott ekkor), ahova komoly német kommunikációs bázis települt. Az elképzelés szerint a mintegy 1000 kilométerről érkező pilóták elvétették a célt, így estek a bombák Kassára.

Igazi bizonyíték ehhez az elmélethez sincsen, a valóságot minden bizonnyal már nem is fogjuk megtudni. Az viszont tény, hogy Horthyék ekkor már komoly dilemmában voltak a háborúba való belépést illetően. Werth Henrik a további revízió érdekében támogatta, már csak azért is, mert a franciaországihoz hasonló német sikereket várt a Szovjetunióban is. Mások a revízió eddigi eredményeit féltették, ezért pártolták a csatlakozást. Tartottak tőle, hogyha csak a szlovákok és a románok harcolnak a németek oldalán, akkor később felül fogják bírálni a két bécsi döntést.

Bárdossy László miniszterelnök egyértelműen németbarát politikát folytatott és támogatta a belépést. Továbbá eltitkolta Horthy elől Molotov szovjet külügyminiszter titkos üzenetét, melyben elismerte a bécsi döntéseket, és semlegességet kért Magyarországtól. (Ma már tudjuk menynyire lehetett adni Molotov szavára...) A kormányzó igyekezett kivárni, és elkerülni a belépést ameddig lehet, azonban a június 26-iki vélt szovjet agresszió után már ő is a hadüzenet küldése mellé állt.

Utólag szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem lehetett volna elkerülni a II. világháborúba való belépést, a németek előbb-utóbb igénybe vették volna segítségünket, ha kell erőszakkal, ahogy ezt 1944-ben meg is tették. Már 1941 áprilisában számolni kellett a megszállással, abban az esetben, ha Telekiék nem engedik a német csapatok bevonulását Jugoszláviába.

Az első világháború casus bellijének, a szarajevói merényletnek két nap múlva, június 28-án lesz a száz éves évfordulója. A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet után Tisza István miniszterelnök és az ország hasonlóan kényszerű helyzetben volt.

Bár hazánknak egyáltalán nem volt érdeke a háború, Ferenc József király és a szövetséges II. Vilmos német császár nyomására csatlakoznunk kellett. Ráadásul az összes nagyhatalom királya és miniszterelnöke sürgette a háborút, mindannyian így akarták rendezni a világ több évtizede húzódó konfliktusait (Balkán helyzete, gyarmatosítási törekvések, francia revánsvágy Elzász – Lotharingiáért, stb.).

Sokan szeretik felelősnek bélyegezni a háborúk kitöréséért Tisza Istvánt és Horthy Miklóst, de az biztos, hogy a világégésekért nem vonhatóak felelősségre. Az eddig ismert tények alapján pedig láthatjuk, hogy ameddig lehetett próbálták elodázni a belépést, hiszen tartottak annak következményeitől hazánkra nézve. Mikor pedig bekövetkezett az elkerülhetetlen, minden erejükkel próbálták megvédeni az országot.

Merle Tamás