vissza a főoldalra

 2014.07.11. 

800 millió forinttal segíti az iparimeggy-többlet kivonását az állam

A Földművelésügyi Minisztérium a közeljövőben a kormány elé terjeszti a zöldség-gyümölcs ágazati stratégiáját

Megoldást dolgoztak ki mintegy 15 ezer tonna iparimeggy-többlet kezelésére a hazai feldolgozók, termelői és szakmai szervezetek, valamint a Földművelésügyi Minisztérium. Dr. Nagy István, az agrártárca parlamenti államtitkára elmondta: a kormányzat célja, hogy a meggy termékpályán is elősegítse a termelők, a feldolgozók és a kereskedők közötti tartósabb üzleti kapcsolatok kiépülését.

 Világviszonylatban kivételesnek tekinthetők azon közép- és kelet-európai országok, ahol a meggyet frissen is fogyasztják. Tisztázzuk a fogalmat, mitől is lesz „ipari” a meggy, vagy bármely más gyümölcs?

 – Meg kell különböztetni egymástól az étkezési és az ipari meggyet. Az előbbi friss termék, ami a zöldségeseknél, élelmiszerüzletekben kapható és azonnal fogyasztható. Az ipari terméket pedig feldolgozzák, gyümölcsleveket, üveges befőtteket készítenek belőle. S míg az étkezési meggyet kézzel szedik, addig az iparit géppel rázzák le.

 Mi az oka annak, hogy hazánkban idén jelentős iparimeggy-többlet alakult ki?

 – Annak mindig örülni kell, ha megfelelő mennyiségű hazai gyümölcs terem. Idén a tavalyi évhez képest 17%-kal, az elmúlt öt esztendő átlagához képest pedig 22%-kal több meggy termett. Így a szokásos 50-55 ezer tonna helyett most 80-83 ezer tonna megy áll rendelkezésünkre. Az időjárási viszonyok, környezeti tényezők jelentős befolyással bírnak. Vannak évek, amikor kimagaslóan jó a termés, és az is előfordul, hogy a termésátlag elmarad az előző esztendőkhöz viszonyítva. Beltartalmi jellemzőinek köszönhetően a magyar meggy kiváló minőségű és jó hírnévnek örvend a nemzetközi piacokon. A problémát most az okozta, hogy az aszályos, meleg időjárás korán beköszöntött hazánkba. Ezért a korábban megérett és kisebb szemű meggyet gyorsabban kellett a termelőknek leszüretelniük. Így keletkezett abszolút és relatív értelemben is több megy a piacon.

 Csak meggyből lett több Magyarországon, vagy más gyümölcsből is?

 – Bőséges gyümölcsterméssel számolhatunk idén az időjárási viszonyok miatt. Az almatermés kezelésével már most foglalkozunk. A minisztérium illetékes osztályain elemzéseket, számításokat végeznek. S bizony a dinnyeszezonra is föl kell készülni.

 Miért volt lényeges, hogy a Földművelésügyi Minisztérium beavatkozzon a meggy piaci folyamataiba?

 – A minisztérium az adott helyzet kezelése miatt avatkozott bele a piaci folyamatba. A tárca együttműködik a szakmaközi szervezetekkel, a termelőkkel és a feldolgozókkal is. Ezekkel a felekkel, valamint a Nemzeti Agrárkamara szakembereivel azért egyeztetünk, hogy a piac önszabályozó képességének károsítása nélkül avatkozzunk be a piaci folyamatokba. Ellenkező esetben megszűnne az önszabályozás, és a piac természetes működése. Azért döntöttük a fölösleges 20 ezer tonna meggy forgalomból való kivonása mellett, hogy a felesleg ne terhelje a piacot. Az üveges meggybefőtt előállítása, valamint azoknak a külföldi piacokon való értékesítése jelentheti ebben az esetben a megoldást. Mindezt a kormány keleti nyitás politikájával összhangban tesszük. A meggy esetében az állam körülbelül 800 millió forint értékben támogatja azokat a termelői értékesítő szervezeteket, feldolgozókat és termelőket, akik késztermék előállításával vállalják a mostani többlettermés kivonását a piacról. A támogatás mértéke pedig üvegenként 40 forint lesz.

 Miért tartják lényegesnek a meggy termékpálya kidolgozását?

 – Az a fő célunk, hogy hosszú távra biztonságos meggypiacot teremtsünk. A meggyfák élettartama is több évtized. Azok számára, akik meggyeskertbe beruháznak, hosszú távon kell megélhetést biztosítani. Ezért szeretnénk kihasználni mindazt az európai uniós lehetőséget, amit a közös agrárpolitika tartalmaz a zöldség-gyümölcs szektorban. A Földművelésügyi Minisztérium a közeljövőben a kormány elé terjeszti zöldség-gyümölcs ágazati stratégiáját. Olyan kertészeti ágazatok számára is elérhető jövedelemstabilizáló alap létrehozására teszünk javaslatot, amely az egyik évről a másikra 30%-nál nagyobb jövedelemcsökkenést realizáló és az alapban befizetéssel részt vállaló kertészeti tevékenységet folytató mezőgazdasági termelők jövedelemveszteségének kompenzálására szolgáló vissza nem térítendő támogatást nyújt. Az alap filozófiája a kockázatviselés, a tehermegosztás. Reméljük, hogy ezt az újszerű megközelítést örömmel fogadják majd a meggytermelők is.

 Nehéz megtalálni azt az optimális állapotot, ami egyaránt kedvező a termelők, a kereskedők és a feldolgozók számára?

 – Ez egy érzékeny kérdés. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen fokon, milyen mértékben, s a piaci szegmens melyik részébe avatkozik bele a kormányzat. Mint említettem, a piac önszabályozó képességét nem szabad veszélyeztetni. Szükséges, hogy a termelők erősek legyenek a feldolgozókkal szemben, s ugyanígy fontos a kereskedők érdekérvényesítése is. A kereskedőknek ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk, hogy sokszor jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Előfordulhat, hogy a termelőnek önköltségi áron kell értékesítenie a terméket, az üzletekben ettől függetlenül mégis drágán kapjuk meg például a meggyet. Ilyen esetben a piac csődbe viszi a termelőt. A kereskedőknek azt kellene magukban tudatosítaniuk, ha a termelők tönkremennek, akkor a későbbiekben ők sem tudnak hasznot húzni. Ezért a piac önszabályozó képességének egészségesen kéne működnie, s az állam csak a legkisebb mértékben avatkozna be abba a szegmensbe, ami nem borítja föl a piacszerkezet viszonyait.

 Amikor még mint országgyűlési képviselőjelölttel beszélgettem önnel, azt nyilatkozta, hogy nagyon fontosnak tartja a személyes kapcsolatot a választókkal. Államtitkárként is arra törekszik, hogy az agráriumban dolgozókkal minél több alkalommal találkozhasson?

 – Igen, természetesen továbbra is erre törekszem. A beszélgetésünk után éppen egy meggytermelő gazdát fogadok a minisztériumban. Nemrégiben pedig a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ gyümölcstermesztési kutatóintézetének érdi kutatóállomásán találkoztam és egyeztettem szakemberekkel. A szakminisztérium és annak államtitkára nem tud hiteles döntéseket hozni, autentikusan nyilatkozni, ha nincs információja közvetlenül a termelőktől. Párbeszéd hiányában pedig olyan rendeletek születnének, melyek nem a termelők és az agráriumból élők érdekeit szolgálják. Mi arra törekszünk, hogy ilyen súlyos hibák ne fordulhassanak elő a következő négy esztendőben.

Medveczky Attila