|
 2014.07.18.
Nemzeti összefogás szükséges intézményesült
szervező erőre alapozva
Gőgös Zoltán elbeszél a kérdés mellett, és szándékosan másról
nyilatkozik
„Agrár rezsicsökkentést”
hirdet a Hangya Szövetkezeti Együttműködés közös beszerzések
és értékesítések létrehozásával – mondta Patay
Vilmos, a Hangya Holding elnöke. Számításuk szerint átlagban
a magyar agrártermelők 10 százalékkal mérsékelhetnék költségeiket
közös beszerzéssel, illetve együttes értékesítéssel kedvezőbb
árakat érhetnének el a kereskedőknél, ezáltal mérsékelődne
versenyhátrányuk legfőbb versenytársaikkal szemben.
A Hangya Szövetkezeti Együttműködés „agrár
rezsicsökkentést” hirdet. Lapunk és a közvélemény is sokat
foglalkozik a közüzemi díjak kapcsán a rezsicsökkentéssel.
Mit jelent az agrárszektorban a rezsicsökkentés?
– Az agrárszektorban a rezsicsökkentés alatt azt kell
érteni, hogy kevesebb ráfordítással segítsük a termelői
versenyképesség javítását. Ha a szükség input anyagok
beszerzését kevesebb anyagi ráfordítással meg tudjuk oldani,
akkor alacsonyabb önköltséggel nagyobb az esély arra, hogy változatlan
minőség mellett versenyképesebbé váljon a létrehozott termék,
termény, élő állat. Hiszen a piacnak a ráfordítás-verseny
meghatározó eleme; például korántsem mindegy, hogy
1 kilogramm
húst hány kilogramm takarmányból tudunk előállítani. A
magyar agrárium szereplői pedig sajnos sokszor hátrányban
vannak nyugat-európai társaikhoz képest.
Az önök által kiszámított 10%-os mérséklés
milyen módon érhető el?
–A magyar agrárium együttes értékesítést és beszerzést
vállaló tagjai, eddig termelői csoportokban, termelői értékesítő
szervezetekben külön-külön, de nem országosan együtt végezték
a tevékenységüket. Ezen úgy próbálunk változtatni, hogy a
TCS-k, a TÉSZ-ek beszerzési igényeit, vagy éppen az értékesítésre
fölkínált mennyiségeket együtt jelenítjük meg a piacon. Ez
azt jelenti, hogy ha például külön-külön vesznek műtrágyát,
ahhoz képest együtt, összefogással 100-200 ezer tonna műtrágya
beszerzésével más árak, fizetési kondíciók érhetők el. S
mivel non-profit keretek közt működik a létrejött holding, ezért
jobb beszerzési árral számolhatnak azok, akik csatlakoznak hozzánk.
Milyen fogadtatása volt a Hangya Szövetkezeti Együttműködés
felhívásának a termelők körében?
– A közelmúltban
hirdettük meg ezt a metódust, így országos viszonylatban az érdeklődésről
nem lehet pontos adatot mondani. Azok, akik úgy érzik, hogy segítségre
van szükségük, már partnerként jelentkeztek. Így a
meggytermelők képviselői a túltermelés okán. Ők minden
lehetőséget kihasználnak, hogy a meggytermelő gazdák értékesítési
problémáit kezeljék, oldják a feszültséget – hiszen a fölvásárolók
alacsony áron akarják tőlük átvenni a nagyobb mennyiségű
meggyet. Jelentkeztek bortermelők, almatermelők, gabonatermesztők,
sertéstenyésztők és méhészek is. Tehát sokfelől érdeklődnek
aziránt, hogy mennyire tudnák javítani saját piaci pozíciójukat,
tehát mennyivel lehetne növelni a profitot. Bizonyára vannak
olyan termelők is, akik számára az együttműködés majd éppen
abban segít, hogy ne forduljon át veszteségbe a termelésük.
Az, hogy a legtöbb termelő külön-külön és nem együttműködve
próbált meg a piacon érvényesülni, lehet az egyik oka annak,
hogy a hazai agrárszereplők hatékonysága és versenyképessége
elmarad a legfontosabb versenytársakétól?
– Egyértelmű, hogy amit említettünk, az csak az egyik
oka a versenyhátránynak. Én, és azok, akik a holding alapítását
termelőként eldöntötték, úgy látjuk, hogy a versenyképesség
gyorsan változtatható lényeges eleme az a ráfordítás. Természetesen
a kimeneti oldalon a versenyképességet befolyásolja többek között
még a termesztési, termelési technológia, a fajtaválaszték
stb., de a legmeghatározóbb mégis a ráfordítás mértéke.
Emellett persze a termék hozama is számít, mert nem mindegy,
hogy 50 vagy 100 mázsa növény terem egységnyi területen. A ráfordítás
költsége viszont az összefogással tényleg gyorsan befolyásolható
és segít abban, hogy utána a többi termelési tényező
tekintetében is együttesen fellépjünk. A leggyorsabb megoldást
jelenti minden termelő számára, hogy összefogással termelési
ráfordítása, a közös beszerzés által csökkenthető legyen.
Tehát „mentőövről”, közösen elérhető piaci erőkiegyenlítésről
van szó. Hiszen jelenleg mindegyik magyar termelő nemcsak a
termelést, hanem az azt megelőző és az azt követő piaci műveleteket
is jellemzően önállóan oldja meg, míg a nyugat-európai
versenytársak a beszerzést és az értékesítést is nagy többségben
közösen oldják meg. Természetesen az együttes fellépés termékpályánként
eltérő tartalmú. A tej termékpályán Nyugat-Európában a
szervezettség 80-90%-os, míg a hízómarha ágazatban csak
40-50%-os. Ma Magyarországon a legnagyobb szervezettségű ágazatokban
sem haladja meg a 40%-ot a termelői összefogás mértéke. És
sajnos vannak olyan hazai ágazatok, ahol ez az arány alig éri
el a 10%-ot. Bizonyára egyes termelők nem hisznek az együttes
fellépés sikerében, mert azt nem tapasztalták meg. A mai,
magyar, összefogást vállaló termelők csak a saját TCS-jükkel
próbáltak a piacon jobb pozíciót elérni. Ami adott esetben
nem volt rossz. Jómagam 20 éven keresztül agrárkereskedő
voltam, így tudom, hogy egy adott szőlésznek mennyiért adtam
el a növényvédőszert, s mennyivel kedvezőbb árat mondtam
akkor, mikor 30-40 termelő fogott össze, s közösen vásárolták
meg ugyanazt a terméket. Viszont ez idáig azt még senki sem próbálta
ki, hogy országosan együtt szerezzék be a takarmányokat, a műtrágyát,
a növényvédőszereket, s még sorolhatnám…
Az MSZP-s Gőgös Zoltán ironikusan így reagált az ön
bejelentésére: „Jó reggelt kívánok elnök úr, mert ilyen
rendszer legalább másfél évtizede működik Magyarországon,
de előfordulhat, hogy a földforgalmazási törvénnyel sikerül
a közös beszerzéssel és értékesítéssel foglalkozó integrátorokat
tönkretenni”. Mi erről a véleménye?
– Gőgös Zoltán elbeszél a kérdés mellett, s ha nem tájékozott,
akkor szándékosan másról próbál meg nyilatkozni. Esetünkben
a földforgalmi szabályozás új kereteit kifogásolja. Akikről
Gőgös Zoltán beszél, azok a nagytermelők, akik rendelkeznek
olyan képességgel, eszköztárral, ami a környezetükben gazdálkodó
termelőknek nincs meg. A nagytermelőnek vannak kombájnjai, szárítóüzemei,
raktárai, s felajánlja ezeket mindazoknak, akiknek nincs, tehát
integrálja őket. Mindez nem egyezik azzal az elképzeléssel,
amit mi a Hangya Holdingban tervbe vettünk. Amiről Gőgös beszél,
az ugyanúgy továbbra is egy-két falu összefogását jelenti.
Hiszen egy termelő integrátor jobb esetben is csak 10-15 ezer
hektárt fog össze. Mi azt szeretnénk, hogy 1 millió hektáron
fogjon össze gazdálkodó, termelő, s az inputjait közösen
szerezze be. Ma közel 100 gabonában érdekelt termelői csoport,
együttműködés létezik, s ezeknek több mint 1,5 millió tonna
a kibocsátása, amivel ki lehet menni a nemzetközi piacra is.
Ezzel szemben a Gőgös Zoltán által említett integrátor
lehet, hogy csak 10-15 ezer tonnát képes eladni.
1945 előtt a Hangyában dolgozni rangot, megbecsülést
jelentett. 1990 után láttam néhány Hangya-boltot az országban,
de most nem ütközök beléjük minden utcasarkon. Mikorra várható
a Hangya-üzletek „reneszánsza”?
– Mi most azt
tervezzük, hogy a következő időszakban a Hangya Holdingban
egy-egy szavazatot érő tulajdoni részt szerezzen – tehát többről
van szó, mint szerződéses kapcsolatról – az Országos Takarékszövetkezeti
Szövetség és a Co-op Hungary Zrt. Tehát a két intézménnyel
ezentúl szervezett kereteken belül tudunk együttműködni, ami
által ki tudjuk alakítani a finanszírozás, a termelés, a
feldolgozás és a kiskereskedelmi értékesítés nemzeti
szinergiáját. Az elmondottakat összegezve: segíteni akarjuk a
gazdákat abban, hogy olyan egységes minőségbiztosítási
rendszert fölvállalva termeljenek, ami számukra a legtöbb bevételt
hozhatja.
Medveczky Attila
|
