|
2014.07.18.
A bözödújfalusi templomtorony
Június 29-én a
kora délutáni órákban omlott le a székelyföldi Bözödújfalu
katolikus templomának tornya. A falu így végleg víz alá került,
hiszen a községet még a rendszerváltás előtt árasztották
el vízzel a Ceausescu-féle romániai falurombolás jegyében. Bözödújfalu
nem egy átlagos település volt, megtestesítette azt, amire
minden magyar és erdélyi méltán büszke lehetett: Európában
elsőként az Erdélyi Fejedelemségben rendelték el a teljes
vallásszabadságot, mondván: „A hit Istennek ajándéka, és
hitéért senki el nem marasztalható.”
Ebben a faluban békességben
élt együtt katolikus és unitárius, görög katolikus és székely
szombatos. A reformáció utóbbi ága erdélyi különlegesség.
A vérükben székelyek egy csoportja alapította ezt a
felekezetet, átvették az izraelita törvények többségét, és
lettek ezáltal szombatosokká, másnéven székely zsidózókká.
A zavartalan együttélésnek
a Ceausescu-féle diktatúra vetett véget, a víztározóvá vált
falu sorsáról a leghívebben az egykori település melletti emlékmű
felirata számol be: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik,
180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is
siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották,
ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek
meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok
éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és
szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius,
görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre
elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Aki járt Bözödújfaluban
az tudja, hogy milyen torokszorító érzés ott helyben végigolvasni
ezeket a sorokat, és közben látni, ahogy egy tóból néhány
rom és egy templomtorony áll ki. Továbbá milyen ízléstelen,
hogy a romok, és az emlékmű túlpartján kis nyaralók épültek,
és vannak, akik ott vidáman fürdőznek és horgásznak.
Az erdélyi
falurombolás, vagy településszisztematizálás (ahogy az elvtársak
nevezték) egyértelműen a magyarok és a szászok kultúrájának
és közösségeinek a szétverését szolgálta. Hála Istennek a
romániai forradalom és rendszerváltás miatt ez a továbbiakban
nem valósult meg, ám gyakorta úgy tűnik, hogy a hozzáállás
mit sem változott. Gondoljunk csak a székelyföldi autonómia ügyére.
Az Európai Unió több országában is találunk az autonómiára
példát, mégsem hallottunk még semmi biztatót az üggyel
kapcsolatban vezető román politikustól.
Ezzel szemben a
román kisebbségek jogait Európa szerte kiválóan képviselik.
Régóta bírnak kettős állampolgársággal a Románián kívül
élő románok, és a Nyugat-Európába kivándorló vendégmunkásokat
is számos konzulátus segíti Olaszországban vagy Spanyolországban.
Alig pár ezer fős román kisebbség él hazánkban, mégis két
konzulátusuk van nálunk, csakúgy mint a magyaroknak Erdélyben.
Erre az arányosságra hivatkozva nem engedélyezte a román külügyminisztérium
a múlt héten, hogy további két magyar konzulátus nyíljon Erdélyben
(Nagyváradon és Marosvásárhelyen). Mit számít, hogy Erdélyben
nem pár ezer, hanem 1,5 millió magyar él?
Újabb olyan eset,
amit nem lehet megérteni. Hogyan fordulhatnak elő ezek az unióban?
A határon túli magyarok esetében miért marad el mindig a
kisebbségek védelme? Azt persze várhatjuk, hogy ezekkel az ügyekkel
úgy kezdjen el foglalkozni Brüsszel, mint a magyar kormánnyal…
Sokszor reménytelennek
tűnik a határon túliak helyzete, akkora ellenszélben kell élniük.
Nyilvánvaló, hogy sem az Európai Unióra, sem másra, csakis az
anyaországra számíthatnak. Sajnálatos módon sem a
kommunizmusban, sem a rendszerváltás utáni két évtizedben nem
képviselték következetesen érdekeiket az egymást követő
kormányok. Ha valamit, akkor ezt a harcos kiállást meg kell
tanulnunk a románoktól, nem hagyhatjuk, hogy Bözödújfalu az
erdélyi magyarság jelképe legyen!
Most először
adatott meg, hogy hazánknak ismét nemzeti kormánya legyen, az
újonnan megválasztott külügyi és külgazdasági miniszter,
Navracsics Tibor óriási feladata, hogy a szomszédos országokkal
megtalálja a hangot, és az ottani magyarokat kisebbségi
jogokhoz segítse. Bízzunk benne, hogy a kormány és a miniszter
úr határozott kiállása és kitartó munkája eredményes lesz.
Bizakodásunkat erősítik
Kövér László házelnök szavai, amelyeket ez erdélyi Torockón
mondott a napokban: „Csak egyetlen szerves magyar ügy létezik:
a magyar megmaradás és gyarapodás ügye. Senki jogos érdekét
nem sértjük, csak a magyarok érdekét erősítjük, védjük.”
Merle Tamás
latin-történelem
szakos tanár
|
