vissza a főoldalra

 2014.07.25. 

A közbiztonság a társadalom életminőségének meghatározó része

A bűnözés társadalmi tömegjelenség, ezért ezzel a kérdéssel társadalmi szinten kell foglalkozni

Június 25-én tartották A civil bűnmegelőzés hazai és nemzetközi tapasztalatai című konferenciát Budapesten. A konferencia megnyitó beszédében Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára arról beszélt, hogy a bűnözés minden országban nagyon komoly társadalmi probléma, ezért különösen fontos a bűncselekmények megelőzése. Dr. Hatala József tábornok, miniszteri biztos, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke : egyre inkább terjed az a fölfogás, hogy egyes települések közössége – például a Szomszédok Egymásért Mozgalom, a Szőlőszem Mozgalom – is nagyon sokat tehet a közbiztonság javítása érdekében.  

Elnök úr, hogyan értékeli A civil bűnmegelőzés hazai és nemzetközi tapasztalatai című konferencián elhangzottakat?

 –Mielőtt a polgárőrség által szervezett konferenciát értékelném, ki kell hangsúlyoznom azt, hogy a bűnözés társadalmi tömegjelenség, s éppen ezért ezzel a kérdéssel társadalmi szinten kell foglalkozni, hiszen a bűnözés visszaszorítása nem csak az állam, a rendőrség feladata. S az ilyen jellegű konferenciák áttekintést adnak egy hosszabb időszak gyakorlati tapasztalatairól és a leszűrt következtetésekről. Tíz évvel ezelőtt tartottak hasonló témában konferenciát Magyarországon, s a civil bűnmegelőzés fontosságát elemezték. Idén pedig a polgárőrség is át tudta tekinteni azt, hogy tíz év alatt milyen változások történtek a civil bűnmegelőzés területén. Ezáltal az együttműködő szervezetek is ismeretet szereztek arról, hogy mennyit haladt előre a civil bűnmegelőzéssel kapcsolatos társadalmi, hatósági, és különböző más egyesületek együttműködése. Tíz év alatt hatalmas fejlődés történt ezen a területen. Tíz évvel ezelőtt, mint közbiztonsági főigazgató én voltam az egyik előadója annak a rendezvénynek. S már akkor felvetődött, hogy mennyire fontos lenne egy országos szintű bűnmegelőzéssel foglalkozó szervezet működése. Akkor is volt hasonló szervezet, de az elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozott, míg a bűnmegelőzésnek alapvetően a helyi problémák megoldására kell a hangsúlyt helyeznie.

 Tíz év alatt ebbe az irányba mozdultunk el, s a 2011-ben megalakult Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács statútuma arról szól, hogy a tudományos élet eredményeit fölhasználva olyan gyakorlati módszerek terjesztése és népszerűsítése szükséges, amely a helyi bűnmegelőzést szolgálja és segíti. Azért lényeges a helyi problémák kezelése, mert az ország különböző területein más és más a gond. Mindennek a lényege, hogy bárhol is él az állampolgár, joga van a kiegyensúlyozott, stabil közbiztonsághoz. Ahhoz, hogy a szubjektív biztonságérzete megfelelő legyen. Ezért szükséges a különböző megelőzéssel foglalkozó területek összehangolása. Nagy erő van a polgárőrségben, mert azok tagjai abban a közösségben élnek, ahol a közbiztonsági problémák keletkeznek, s szinte a személyeket is ismerik, tudják a jelenségek okait, s megfelelő válaszokat is tudnak adni rájuk. Lényeges a rendőri szervek együttműködése, az önkormányzatok is megkerülhetetlenek ezen a téren, mert nekik is van felelősségük a helyi közbiztonság fenntartásában, s még beszélhetünk az iskolákban, a karitatív szervezetekben, a sportegyesületekben és az egyházakban rejlő lehetőségekről. Mindenütt lehet olyan módszert és eszközt alkalmazni, amely a közös biztonság kialakítását segíti elő és támogatja. A bűnmegelőzési stratégia is kimondja, hogy a bűncselekmények számának és az áldozattá válás csökkentésének legnagyobb célcsoportja a felnövekvő ifjúság. Tehát szinte óvodás kortól bűnmegelőzési tudatosságra kell nevelni a fiatalokat, hogy minél kevésbé váljanak elkövetőkké, s minél kevésbé legyenek áldozatok. Ha ezekkel az információkkal felvértezzük az ifjú generációt, és a tudományos élet új eredményeit is fölhasználjuk, akkor meggyőződésem, hogy 10-15 év múlva érezhetően megváltozik a bűnmegelőzéshez kapcsolódó társadalmi hozzáállás. Tehát a lakosok önmaguk biztonsága, s különösen a vagyon elleni bűncselekmények meggátolása érdekében többet tesznek majd. Így nehezítő körülményeket alkalmaznak, s megfogadják az általunk megfogalmazott vagyonvédelmi tanácsokat – nem hagyják figyelmen kívül azt, hogy az egyes személynek is tenni kell a saját biztonsága megteremtése érdekében. Egyre inkább terjed az a fölfogás, hogy egyes települések közössége – például a Szomszédok Egymásért Mozgalom, a Szőlőszem Mozgalom – is nagyon sokat tehet a közbiztonság javítása érdekében.

 Maguk a civilek mit tehetnek a bűnmegelőzés területén? Mindezt azért is kérdeztem, mert sokszor több lakos, még ha tanúja is egy bűnesetnek, nem mer feljelentést tenni, vagy a rendőrséget értesíteni, mert úgy gondolja, a bűnelkövetők bosszút állnak rajta.

– Sajnos van alapja a bejelentők ez irányú aggodalmának. Éppen azért kell az együttműködést úgy kialakítani, hogy ezeket az aggodalmakat a lehető legkisebb mértékig szorítsuk vissza, és ne a bűnözőt védjük, hanem az áldozatot. Éppen ezért nagyon sok személynek és szervezetnek az együttműködése szükséges ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon. Mindez nem lehetetlen. A faluközösségekben szinte mindenki név szerint ismeri egymást, és tudják, ki a renitens. A nagyvárosokban ezt már nehezebben lehet megoldani.

Ide kapcsolódik, hogy az ingatlanok jobb védelmét szolgáló hasznos tudás szerezhető a betörőktől – s ez volt a kiindulópontja egy magyarországi kutatásnak.

 – Így van. Az Országos Kriminológiai Intézet bevonásával kutatást végeztünk a hazai épületek biztonságáról, s bűnelkövetők közreműködésével vizsgálták kriminológus szakemberek, hogyan védhetők jobban a betörések ellen az ingatlanok. A felmérés indoka, hogy Magyarországon minden hatodik vagyon elleni bűncselekmény betöréses lopás. Azt szerettük volna megtudni, hogy egy betörő milyen szempontok alapján választja ki célpontját, illetve mi az, ami elriasztja attól, hogy az adott épületet kifossza.

 S maguk a betörők hajlandóak voltak mesélni minderről?

 – Természetesen. Mi semmilyen kényszert nem alkalmaztunk, leültek és meséltek. Nem konkrét ügyekről, hanem általános dolgokról kérdeztük őket. Nekünk, rendőröknek ők nem adtak sok új információt, mert hosszú évek tapasztalata során megtudtuk azt, hogy miként hajtanak végre különböző betöréseket. Viszont azt a gondolkodásmódot, hogy mi alapján választja ki a bűnöző az ingatlant, még nem összegeztük. Hiszen mindez nem a rendőrhatóság dolga. A betörő pedig „költség-haszon”-elv szerint gondolkodik. S azt is megvizsgálja, megéri-e valahová betörnie.

 Sokan azt gondolják, hogy elegendő, ha riasztóberendezést szerelnek fel ingatlanjaikra, és magas kerítéssel veszik körül telküket. Ez megfelelő preventív intézkedés?

 – Sajnos nem elegendő. Egyetlenegy műszaki, technikai berendezés bevezetése és alkalmazása, illetve építészeti intézkedés nem képes arra, hogy teljes biztonságot nyújtson. Aki így hiszi, illúziókat kerget. Mindig lesznek olyanok, akik abból élnek, hogy elveszik a másét. Viszont mindenki felelőssége az, hogy több tényező együttes alkalmazásával növelje a bűnözők lebukásának kockázatát. Természetesen ez sem szünteti meg az ingatlanok feltörését. Naivitás azt hinni, amit még a ’80-as években is tanítottak az egyetemen, hogy a szocializmusban az emberi jellem olyan fejlettségi fokot ér el, ami a bűnözés megszűnéséhez vezet. S nem a bűnözésnek lett vége, hanem az egypártrendszernek… A lényeg, hogy a bűnmegelőzés kérdéskörénél mindig vegyük figyelembe a realitásokat.

 Sajnos már az általános iskolások is ki vannak téve a dílerek „csábításainak”. Mit tehetnek a civilek e sajnálatos jelenség ellen?

 – Vannak olyan bűnesetek, amelyek mellett nem szabad szemlesütve elmenni. Tehát nem elegendő az, hogy fölháborodunk, és elmeséljük a családi körön belül. Cselekedni kell: értesíteni kell a polgárőrséget, a rendőrséget, de az is megoldás, ha a szülők összefognak, és az iskola elől elkergetik a kábítószer-terjesztőket.

 Ma, amikor ennyire izoláltan élünk, van az összefogásnak realitása?

 – Hogyne lenne! A szekszárdi borvidék példáját mondom el állításom megerősítésére. A szőlőparcellákat állandóan lerabolták. Elvitték a termést, a bort, a présház berendezéseit, bútorait. Amikor az egyik présházból, amit víkendházként is használtak, mindent elvittek, a tulajdonos megkérdezte a szomszédját, látott-e valamit. Azt felelte: látta, hogy egy teherautóra mindent fölpakoltak, de azt hitte, költözik a tulajdonos. S akkor rájöttek, egymást sem ismerik a gazdák. Ezért az egyik szüret idején olyan találkozót szerveztek, ahol a gazdák megismerhették egymást, és értesítési és figyelő rendszert hoztak létre. Egy év alatt a területet ért vagyon elleni bűncselekmények aránya 10%-ra csökkent. Most a gazdák – akiknek a többsége a városban lakik – ezen eredményt látva úgy döntöttek, hogy ezt a figyelő, a Szomszédok Egymásért Mozgalmat az állandó lakóhelyükön is megszervezik. Amennyiben normális viszony áll fenn a szomszédok között, szólhatunk egymásnak: elmentem egy-két hétre üdülni, kérem, figyeljen a lakásomra. S ha feltűnik a szomszédnak, hogy a másik lakásban lakó ajtaja előtt valaki többször megfordul, becsönget „tesztelésképpen”, akkor megkérdezi, kit keres, s hogy jutott be a házba. A már említett kutatásból kiderült, hogy a betörők a legjobban a személyektől való találkozástól félnek, attól, hogy van tanú, aki meglátja őket. A szemtanú azon nyomban képes riasztani a rendőrséget, míg a riasztó hangjára kijön a rendőrség, addig a betörő néhány értéket elemelhet.

 A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács ezeket a tanácsokat, melyeket elnök úr olvasóinkkal megosztott, elmondja különböző városi és falusi fórumokon is?

 –Természetesen; nagyon sok olyan programot indítunk, melyek a közbiztonság és a közrend megerősítését szolgálják, s az állampolgárok szubjektív biztonságérzetét javítják.