|
 2014.06.06.
Verditől Lehárig
(A Kolozsvári Magyar Opera
gálaestje a Kolozsvári Napokon)
Május
24-én, este a Kolozsvári Napok rendezvénysorozat keretében a
Kolozsvári Magyar Opera művészei népszerű opera-, operett, -és
musical részleteket adtak elő a „kincses város” főterén
– nagy sikerrel, amit a többezres nézősereg tapsorkánja is
bizonyított. Gounod Faustjából
az ékszeráriát Balázs
Barbara énekelte üde, szép színű, homogén, minden
regiszterben kiegyenlített és legömbölyített szopránján, a
hangvolumen megfelelőnek bizonyult, szépen, fényesen csillogott
a slágerszám végén. Rendkívül aprólékosan árnyalta éneklését, holott korábban nem
egyszer dinamikailag monotonnak éreztem teljesítményét. Fülöp Márton, Kolozsvár ismert és elismert baritonistája Verdi
Rigolettójából a címszereplő
áriáját szólaltatta meg. A magabiztos és árnyalt vokális
produkció mellett külön ki szeretném emelni színészi teljesítményét.
Mindig pontosan tudja, miről énekel, minden mondatának értelmet
ad, nem csak a hangjával, de a gesztusaival és a mimikájával
is. A képáriát Puccini Tosca
című operájának első felvonásából a Magyarországon is több
alkalommal fellépő – legutóbb az Erkel Színházban látható
Varázsfuvolában nagy
sikert arató – Pataki
Adorján adta elő. A magas hangokkal megspékelt, rendkívül
nehéz bravúráriát meggyőzően, végig jó diszpozícióban
tolmácsolta. Kivételes vokális adottságokkal rendelkezik,
hangmagasságai révén olyan Európa-hírű tenoristává válhat,
aki ritka kincs. Ezúttal is nagyon meggyőzően énekelt. Az
operett-számokban Ádám János
szép színű baritonja jó színpadi megjelenéssel és megfelelő
színvonalú színészi képességgel párosul, ő is méltán
aratott sikert. Hary Judit
Marica belépőjét adta elő Kálmán Imre örökzöld operettjéből.
Pontosan, koncentráltan énekelt és nagyon hitelesen játszott.
Tökéletes dallamformálás, remek énektechnika, és megfelelő
vivőerejű hang jellemzi. S annak külön örvendek, hogy a művésznő
az operett-slágereket nem sziruposan, édeskésen adta elő. A méltán
népszerű musical-részeleteket Vigh
Ibolya magánénekesnőn kívül a Kolozsvári Magyar Színház
remek hangi adottságokkal rendelkező művészei; Farkas
Lóránd, Laczkó Vass Róbert
és Marosán Csaba szólaltatták
meg. Ami viszont mindennek nevezhető, csak optimálisnak nem, az
a hangosítás. Azt mondják, a város a régió legjobb cégét bízta
meg a hangosítás biztosításával. Ha valóban ez a cég a
legjobb, akkor rossz belegondolni, milyen lehet a többi…De térjünk
vissza a művészi produkcióra, aminek sikeréhez döntő mértékben
hozzájárult a Kulcsár
Szabolcs által irányított
zenekar briliáns játéka. Az élénk színekkel teli megvalósuló
zenekari hangzás nagyszerű volt, a zenészek lendületesen, összefogottan
és lelkesen játszottak. Hasonlóan jókat mondhatok az énekkarról
is, amely kiválóan szerepelt. Kulcsár kiváló ismerője az
operák és operettek világának, nagy beleéléssel, pontos elképzeléssel
dirigált, de nem egy esetben túl gyorsnak éreztem az általa
diktált tempókat. Örömteli ilyen szép hangokat hallani, és
szükség van ilyen gálákra. Persze csak addig, amíg a nézők
többsége nem az eredeti művek helyett nézi ezeket, hanem csak
lazításként, a színpadi produkciók mellett. S bizony ezek a
szabadtéri koncertek is bizonyítják, hogy a Kolozsvári Magyar
Opera nem csak a város, hanem az egész Kárpát-medence ékessége.
Medveczky Attila
|
