vissza a főoldalra

 2014.06.06. 

Ősztől olcsóbbak lesznek a tankönyvek

A következő évek nyomtatott és digitális tankönyvellátása hatékonyan hozzájárul a jövő nemzedéke tudásának versenyképességéhez

Új világ kezdődik ősztől a tankönyvellátásban. Az állami szerepvállalásnak köszönhetően a huszonhárom éves trendet megfordítva nem drágulni fognak, hanem olcsóbbak lesznek a kiadványok. Ezzel párhuzamosan pedig a minőséget is fejlesztik. Az állami tankönyvellátásnak nem az a feladata, hogy egyetlen egy tankönyvkiadó, hanem az, hogy a diákok és az iskolák egészének érdekét vegye figyelembe.

 Arról olvasni: immár nem drágulnak a tankönyvek, hanem olcsóbbak lesznek, s a minőséget is fejlesztik. Mégis több iskolában a tanárok tankönyvmizériáról beszélnek. Ennek az oka a tudatlanság?- kérdezem Hegedűs István tankönyvellátásért felelős miniszteri biztost.

 –Természetesnek tartom, hogy ha bármilyen változás kerül bevezetésre – márpedig a tankönyvellátás területén jelentős változások vannak és lesznek – , akkor az idő-és munkaigényes, s felfigyel rá az ügy minden érintett szereplője. Ugyanakkor a tankönyvellátás változtatásáról szóló média-hírek jelentős része félrevezető, pontatlan és egyoldalú. Tehát nem adnak megszólalási lehetőséget a másik félnek, csak a kritizálóknak. Ez egyértelműen gátolja a változások megértését, és az attól való félelmet erősíti.

 Befejeződött már a tankönyvek rendelése?

 –Április 30-án lezárult a tankönyvrendelési folyamat. Az állami fenntartású iskolák is leadták a rendelésüket, és szinte ugyannyi tankönyvet rendeltek ezek az oktatási intézmények, mint 2013-ban összesen. Ez azt mutatja, hogy az iskolák vezetői megértették a változtatások lényegét.

 Jelenleg a tanárnak, az iskolának mekkora döntési szabadsága van abban, hogy milyen tankönyvből oktasson?

 –A tankönyvrendelés a korábbi években nagyon komplex döntés volt az egyes iskolák részéről. Tudjuk: léteznek kerettantervek, helyi tantervek; a pedagógusnak egyeztetnie kellett a szakmai munkaközösséggel, a szülőkkel, s meg kellett néznie, hogy a tankönyvjegyzéken milyen kiadványok szerepelnek, mindemellett pénzügyi szempontokat is figyelembe kellett vennie– s mindezeket össze kellett egyeztetni a kiadók különböző és sokrétű ajánlatával. Tehát a felsorolt szempontok figyelembevételével a tanár döntött arról, hogy melyik tankönyvet válassza. Ehhez képest az idén elindított változtatásoknak az a célja, hogy ezt a nagyon bonyolult döntési folyamatot egyszerűsítsük és a tankönyvválasztás korlátainak számát jelentősen csökkentsük. Az egyik „korlátledöntésünk” tankönyv értékesítési folyamatban fellelhető árukapcsolás megszüntetésére vonatkozik.

 Mit értsünk ebben az esetben árukapcsolás alatt?

 –A kiadók a marketingcsatározások színterévé változtatták az iskolákat. Az árukapcsolásra két példa: ha az adott kiadótól rendeli meg az iskola a matematikakönyvet, akkor ingyen szállítja a természetismeret könyvet; ingyenes adja a kiadó a digitális tananyagot, ha egy osztálynyi volumenben megrendeli az iskola a 12 tankönyvből álló csomagot. Mi azt állítjuk, mindez sérti a szakmaiság elvét, bonyolulttá, átláthatatlanná teszi a tankönyvrendelési folyamatot. Mindemellett lényegesen csökkenteni akarjuk a tankönyvrendelés anyagi függőségét. Arra törekszünk, hogy ne az adott kiadvány ára legyen a tankönyv megrendelés meghatározó szempontja. Ezért egyrészt olcsóbbá tesszük a tankönyveket, másrészt az általános iskola 1.–8. évfolyamát ingyenes tankönyvvel látjuk el felmenő rendszerben. Ez azt jelenti, hogy csak a szakmai szempontok érvényesülnek a tankönyvellátás területén.

 Miként tudják kigazdálkodni azt, hogy ősztől az elsős-másodikosok teljesen ingyen kapják a kiadványokat?

 –Arra már régóta megvolt a szándékunk, hogy a tankönyvek előállítási költsége ne emelkedjen olyan mértékben, ahogyan az elmúlt évtizedekben. Konkrétan: az állami ráfordítás évente hozzávetőlegesen félmilliárd forinttal emelkedett. Természetesen azt akarjuk, hogy az állami költségvetés terhe se növekedjen féktelenül, ezért az állami érdekeltségbe tartozó kiadók által kiadott könyvek ára jelentősen csökken a következő években. Ennek az első lépése valósul meg 2014-ben, azzal, hogy csökkentettük 10-70%-kal a tankönyvek árát, és 2015-től további jelentős árcsökkentés várható. Ezzel azt is garantáljuk, hogy a tényleges előállítási költségek határozzák meg a tankönyvek árait, másrészt nem növekszik az állami költségvetés terhe.

 Több internetes honlap írja, hogy az általános és középiskola minden évfolyamán választhatnak ugyan a tanárok két tankönyv közül, de a választást – főleg történelemből és magyarból – több tucat esetben valamilyen módon mégis korlátozza az állam. Ennek mi a valóságalapja?

 –A 2013. évi CCXXXII. törvény kimondja, hogy a tankönyvjegyzék bármely évfolyam bármely tantárgya vonatkozásában a Nat szerint jóváhagyott kerettantervi tantárgyanként legfeljebb kettő tankönyvet tartalmazhat. Tehát két tankönyv közül lehet választani. Teljesen megalapozott az, hogy az állami tankönyvellátás során azt szeretnénk, ha minden tantárgyhoz kapcsolódna új fejlesztésű könyv, s ezeknek a száma legföljebb kettő lenne. Jelenleg a tankönyvjegyzéken 4109 cím szerepel, ennek összesen 23 %-a felel meg a Natnak, valamint a tantárgyak kis részénél van több alaptankönyv. Ahol kettőnél több alaptankönyv van, ott valóban, a törvény szerint, a következő öt év során a kínálat csökken.

 A Mozaik Kiadó kártérítési pert indít az állam ellen a tankönyvválasztás szabadságának korlátozása miatt. Szerintük őket az új rendszerrel több milliárdos kár éri. Mi erről a véleménye?  

–Az állami tankönyvellátásnak nem az a feladata, hogy egyetlen egy tankönyvkiadó, hanem az, hogy a diákok és az iskolák egészének érdekét vegye figyelembe. Későbbiekben sem fogjuk a szándékunkat egy kiadó árbevételi kívánságához igazítani. S azt is tudni kell, hogy a nevezett kiadó kínálata összesen a tankönyvjegyzék 8%-ára terjed ki. S ez éppen az a 8%, ahol kifejezetten nagy példányszám érhető el egy adott tankönyv vonatkozásában. Arra ösztönözzük ezt a kiadót is, hogy a továbbiakban folytassa tankönyvkiadó-fejlesztő tevékenységét – erre miniszteri pályázatok jelennek meg a jövőben – és vegyen részt annak a 92%-nak a kiadásában és fejlesztésében, ahol nagyon kevés az új fejlesztésű tankönyvek száma. Ha ezekkel az elvekkel egy kiadó nem ért egyet, s bírósághoz fordul, annak állunk elébe.

 A pedagógusok korábban megkapják az új tankönyveket, mint a diákok, hogy kellőképpen föl tudjanak készülni a következő tanévre?

 –A tanári példányokat az állami kiadású rendszerben minden pedagógus ingyen, még a nyár előtt megkapja. Azok számára, akik a kísérleti, az úgynevezett újgenerációs tankönyvek fejlesztésében vesznek részt, júniusban tájékoztatót, míg augusztusban fölkészítő tanfolyamokat tartunk, hogy megismerjék ezeket a kiadványokat.

 Mit gondol, miért kritizálják az újgenerációs tankönyveket?

 –A fejlesztés önmagában is újdonság. Korábban, ha egy szerző, vagy szerzői csoport úgy gondolta, ír egy tankönyvet, majd ha azt három bíráló elfogadta, s tankönyvvé minősítette, akkor ez a kiadvány öt évig bekerült az iskolák padjára. Az újgenerációs tankönyvcsalád úgy kerül ki az iskolákhoz, hogy két éven keresztül mind a pedagógusok, mind a szakemberek, mind a szülők véleményeikkel, tapasztalataikkal befolyásolják a könyvek tartalmát, és csak a második év végén válik véglegessé a kísérleti tankönyv, és öt évre megkapja az akkreditációt. Ez azt jelenti, hogy egy adott tankönyv kialakításakor több száz pedagógus és gyakorló szakember véleményét vesszük figyelembe.

 A középiskolai felvételi beszélgetés során olyat is kérdezhetnek a jelentkezőtől, amit ő nem tanult, hiszen, nem szerepelt az általános iskolai tanára által kiválasztott tankönyvben. Az új rendszerrel ez a probléma is orvosolható?

 –A tankönyvek számának csökkentése a középiskolai felvételi beszélgetések eredményeit nem befolyásolja. A fejlesztések legfőbb célja, hogy minden iskolának azonos minőségű tankönyveket biztosítsunk, és ezáltal, akár az érettségihez, akár minden más típusú vizsgához a törzsanyag bármilyen adottságú iskolához egyformán jusson el. Abban az esetben, ha a tananyagnak olyan mértékű differenciálása szükséges, amely nem érinti a diákok teljes körét, s minél magasabb évfolyamokat veszünk figyelembe, úgy a jövőben a digitális tankönyvek egészítik majd ki a nyomtatottakat.

 Ellenzéki sajtóorgánumok kiemelik, hogy az állam által ajánlott tankönyvek olyanok, amelyeket a nemrég államosított két tankönyvkiadó ad ki, tehát a kormányzat ideológiája szerint kell oktatni a pedagógusoknak. Mit felel erre a vádra?

 –Azt, hogy ostobaság, hiszen ezen kiadók által kiadott könyvek mindegyike szerepel a tankönyvjegyzéken. Ezeket a tankönyveket az elmúlt 10-20 évben használták az oktatásban, függetlenül attól, hogy éppen milyen párt kormányozza az országot. A két kiadóra azért került a választás, mert az egyik, a Nemzeti, a tankönyvjegyzék 40%-át tudja biztosítani, a másik pedig, az Apáczai, 2013-ban az általános iskoláknak eladott 10 legnagyobb példányszámú tankönyvből kilencet adott ki. Ha nem ezt a két kiadót választottuk volna, az azt jelentené, hogy mi nem a tankönyvellátás és fejlesztés biztonságára törekszünk. Az államnak nemcsak felelőssége, hanem szerepvállalása is van gyerekeink oktatásában. Bízunk benne, hogy a következő évek nyomtatott és digitális tankönyvellátása hatékonyan hozzájárul a jövő generációja tudásának versenyképességéhez.

Medveczky Attila