vissza a főoldalra

 

 

 2014.06.20. 

A zetelaki keresztaljával

János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben unitárius hitre akarta téríteni népeit,  a székelyek azonban ellenálltak. Így ütközetre került sor Pünkösd szombatján, mialatt a férfiak a fejedelmi sereggel harcoltak, az asszonyok és a gyerekek a Csíksomlyó feletti hegyen imádkoztak a Szűzanyához. Fohászuk meghallgatásra talált, a csatát a székelyek nyerték. Ezért elhatározták, hogy ezután minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra hálát adni a Szűzanyának katolikus hitük megtartásáért, a csata napján, Pünkösd szombatján.

A napjainkra sokszázezresre duzzadt csíksomlyói búcsúnak a fenti történet az eredete. Az esemény a magyarság legnagyobb vallási és nemzeti találkozója lett azóta, ráadásul protestánsok is szép számban vesznek rajta részt.

Idén újból útra keltünk, hogy a zetelaki keresztaljához csatlakozva eljussunk Csíksomlyóra. A csütörtöki utazást követően péntek hajnalban az 5 órai szentmise után indult majd’ 50 km-es útjára a keresztalja. Elöl a falu táblája és a plébánia zászlói, utána a zarándokok, szép számban közöttük az anyaországiak. Az út nagyobbik fele a hegyeken, erdei utakon át vezetett, Kápolnásfalun és Szentegyházán áthaladva, majd az utolsó 15 km-t a főúton tettük meg, így jutottunk el Csíkszeredába. A zarándoklat közben imádkoztunk rózsafüzért, a falvakban Mária énekeket énekeltünk. Érdekes és jó látni, ahogy a székelyek a vidám út közben egy pillanat alatt fegyelmezetté válnak, és milyen komolyan veszik az imákat, énekeket. Nem pusztán szokásból kelnek útra, hanem azért, hogy saját ügyüket és népükét a Szűzanya elé vigyék.

Estére elértük csíkszeredai szállásunkat, ahonnan szombaton felmentünk a csíksomlyói nyeregbe, az ünnepi búcsúmisére. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes mondta a szentbeszédet, és kiemelte, hogy az egyház és a nemzet megújulása a közösségek kezében van. Ezért olyan fontos, hogy a székely falvak és városok megtartják szokásaikat, minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra.

Talán a prédikáció hatására történt, hogy vasárnap mikor visszaindultunk Zetelakára, a keresztalja egyik vezetője telefonjával levideózta az egész menetet, majd kérte, hogy jövőre mindenki hozzon magával legalább egy embert. A videó alapján ezt számon is fogja rajtunk kérni.

A visszaút hasonlóan zajlott, mint az odafele tartó, kivéve az utolsó kilométereket. A Zetelaka feletti hegyre érve egy fából és nyírfaágakból készített kis kapu várt minket, közepén egy kereszttel. A kapu alatt áthaladva rövid fohászt mondott mindenki a kereszt előtt.

Zetelakára beérve a falubeliek fogadtak bennünket borral, süteménnyel, és mindenki virágokkal köszöntötte igen csak megfáradt ismerőseit. Nem sokkal később a lovas zarándokok is megérkeztek, együtt sorokba rendeződtünk, majd egy nagy virágos kapunál Zetelaka plébánosa üdvözölte a menetet. Egy feszületet vitt körbe, amelyet az összes zarándok megcsókolt. Énekelve folytatta útját a keresztalja (Boldogasszony Anyánk, Ó én édes jó Istenem stb.), a falu népe az út szélén állt, velünk énekelt és a menethez csatlakozott, majd együtt a templomba érve elkezdődött a pünkösd vasárnapi szentmise.

Hiába a korábbi évek tapasztalata, a Hargita időjárására szinte lehetetlen felkészülni. Pénteken és vasárnap is a kellemes kora nyári reggelt égető napsütés váltotta, nem sokkal később pedig bőrig áztunk. A szentmisén prédikáló Szűcs Balázs atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze felhívta a figyelmünket arra, hogy egész életünk egy ilyen zarándoklathoz hasonlít. Egyszer minden rendben, másszor megégetjük magunkat vagy elázunk.

Továbbá ő is kihangsúlyozta a közösségek kulcsfontosságát Pünkösd ünnepéhez kapcsolódóan, de mint említette, ehhez először a békességet kell megtalálnunk. Saját magunkkal, családunkkal, rokonainkkal, ismerőseinkkel. Ha félretesszük kicsinyes vitáinkat, akkor épülhetnek tovább közösségeink, és akkor újulhat meg az egyház és a nemzet is. Úgy érzem, hogy ehhez a kettős megújuláshoz kapunk lendületet minden csíksomlyói zarándoklat alkalmával.

 

Ó én édes jó Istenem,

oltalmazóm, segedelmem,

vándorlásban reménységem,

ínségemben lágy kenyerem.

 

Vándorfecske sebes szárnyát,

vándorlegény vándorbotját,

vándor székely reménységét,

Jézus áldd meg Erdély földjét.

 

Vándorfecske hazatalál,

édesanyja fészkére száll.

Hazajöttünk, megáldott a

Csíksomlyói Szűz Mária.

 

Merle Tamás, latin-történelem szakos tanár