vissza a főoldalra

 2014.06.20. 

Botka igazsága

Figyelemre méltó nyilatkozat látott napvilágot a 168 órában. Botka László, az MSZP politikusa annak kapcsán adott nagyinterjút a balliberális kötődésű hetilapnak, hogy a július 19-i tisztújító kongresszusig ő irányítja a szocialistákat. Igazán érdekes, ha valaki röviddel kinevezése után homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmaz meg, mint amit a saját kezében lévő média immár hónapok óta sugallni kíván.

Az elmúlt években, de különösen most, a súlyos választási vereséget követő két hónapban ugyanis rendre olyan elemzések, vélemények láttak napvilágot, miszerint az MSZP az SZDSZ és holdudvara rátelepedésének itta meg a levét, és azért veszítette el szavazótábora legnagyobb részét, mert a szélsőségesen liberálisok felé nyújtott állandó gesztusok és kedvezmények miatt önálló arculata odalett. Az MSZP egy igazi, modern szociáldemokrata párt lehetne – állították a baloldali elemzők –, ha a liberális szellemi és politikai holdudvar nem kényszerítené folyamatosan saját elvei feladására.

Ebből a gondolatmenetből semmi nem igaz. Szó nincs arról, hogy az MSZP valamiféle kényszer okán tett és tesz folyamatosan komoly gesztusokat a szélsőségesen liberálisok felé. Ha volt is kényszer, akkor az legfeljebb a hatalomban maradás érdeke volt. Az egykori elvtársak az MSZMP-ből MSZP-be való átvedléskor pontosan felismerték – elvégre korábban, még a pártállami időkben éppen maguk idézték elő – azt a helyzetet, hogy ha politikai értelemben túl akarják élni a változásokat, akkor nekik a nagytőke és annak helytartói, az SZDSZ, valamint liberális holdudvarának bizalmát és kegyeit kell elnyerniük. Meg is történt mindez, 1994-ben még úgy is bevették az SZDSZ-t a kormányba, hogy önállóan is abszolút többséggel rendelkeztek. Ez mindenkinek jó volt, az MSZP-t legalizálta, mint demokratikus erőt, az SZDSZ pedig belehelyezkedhetett abba a szánalmasan átlátszó szerepbe, hogy ők majd koalíciós partnerként, belülről őrködnek a demokrácia értékei felett.

Hogy ebből végül mi sült ki, azt mindannyian megtapasztalhattuk a 2010-ig terjedő időszakban. Ebben a bő másfél évtizedben az MSZP minden volt, csak áldozat nem. 1994 és 2010 között háromszor is kormányra kerülhettek, és ezalatt mindvégig élvezhették a liberálisok kezében lévő gazdasági- és médiahátszél nyújtotta páratlan előnyöket is. Szintén a liberálisok támogatásának köszönhetik, hogy rovott, de legalábbis tisztázatlan politikai múltjuk ellenére szép lassan ők lettek Magyarország eminens politikusai a Nyugat hangdói előtt is. Rendre mellettük álltak ki azokkal a pártokkal és vezetőikkel szemben, amelyek a magyar érdekek mellett emeltek szót. Csak közbevetőleg: ennek a folyamatnak történetesen éppen a Csurka István vezette MIÉP lett az igazi áldozata. Éppen ezért most, a bukással felérő választási eredményeket követően finoman fogalmazva is gyomorforgató, ha állítólagos áldozati szerepükre hivatkozva akarják sajnáltatni magukat a szocialisták. Nem ők voltak az áldozatok, hanem mi, a magyar társadalom, akik kénytelenek voltunk elviselni nemzetellenes politikájukat.

Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a szocialisták irányvonalában a jövőben sem várható érdemi változás. Maga Botka László az MSZP legújabb kori erős embere vallja be, hogy valójában mi a helyzet. A 168 órában megjelent interjúban a következőket mondta a liberálisokról, valamint a velük való jelenlegi és jövőbeni kapcsolatról: Olvastam cikkeket arról, hogy az MSZP liberális és baloldali része összecsapott. Nem látok ilyen törésvonalat. A baloldali ellenzéki pártok szoros egységét legkésőbb a ciklus közepéig, azaz 2016-ig ki kell alakítani. Tudomásul kell venni, hogy Gyurcsány, Bajnai és az MSZP egyetlen táborba tartozik. Ez mindig is így volt.

Botka László igazat mond. Igazat mond, és ez két dolgot jelent. Egyrészt azt jelenti, hogy nincs igazi, érdemi szakadás a balliberális politikai tömbben. Hiába a látszólagos „többpártrendszer” a baloldalon, Gyurcsány, Bajnai és az MSZP valóban egy tábort alkot, és ugyanennek a tábornak a tagja az egykori SZDSZ, illetve minden olyan képződmény, amely annak romjain létrejött, illetve annak örököseként kíván fellépni a jövőben. Másrészt pedig azt is jelenti, hogy az MSZP-ben, illetve annak politikájában a július 19-i tisztújítás után sem fog semmilyen változás bekövetkezni. Bárki kerül is az elnöki székbe, továbbra is a liberálisok elvárásai jelentik majd az elsődleges igazodási pontot a szocialisták számára, így a pártok felett álló nemzeti ügyek felkarolását, a kisemberek és a valódi baloldali értékrend képviseletét eztán sem látja majd el az MSZP. Ez már most borítékolható – több mint egy hónappal a július közepi tisztújítás előtt.