|
 2014.06.27.
Emlékezésszelence
Széles Judit kiállítása a Magyar Írószövetség Klubjában
Varrott, hímezett
több rétegű textilkollázs, elsőbben így lehetne meghatározni
Széles Judit textilképeinek, az emlékezetet és a kultúra mély
rétegeit anyagba álmodó szépséges műveknek a műfaját. Ha
az anyaghasználatot tekintjük, szinte járulékos elemek
(bizonyos tört részek) úgy kerülnek – kompozíciót alkotva
– egymás mellé, hogy az egészet szuggerálják. Valójában
egészek is, lenyűgöző teljességgel, hiszen a látványvilág
– nem akármilyen látványvilág – mellett az alkotó
gondolati mélységét is tükrözik.
Ez
a Bibliával és a történelmi, irodalmi, néprajzi háttérrel
erezett világ attól gazdag, hogy a motívumok egymásra építésével
létrejövő teljesség több irányból halássza az értéket.
Ami nem csupán a technikai varázslatban nyilatkozik meg, jóllehet
a szemet izgató látványt ez határozza meg, hanem a különféle,
több irányból ideemelt érték gondolati tartalmában is. Benne
a jól ismert kolinda József Attilával és a Jelenések Könyvével
kéz a kézben jár, hogy csak a Cantata profanát (2006),
az Elleng a néma kék időt (2012), vagy az Intő üzenetet
(2009) említsem.
Szó
se róla, a különféle filozófiai stb. tartalmakat kivetítő
– a kalligráfiát értékhordozóvá tevő – „plakát-magányoknak”
is megvan a maguk értéke. Széles Judit hatásos kép-üzenetei
azonban mások. Főképp bonyolultságukban. Hiszen az egymásra
épülő, egymásba folyó emlékezetrétegeknek – azon túl,
hogy a kompozíciójuk révén magukkal ragadják a nézőt –
eme figurális textiljátékban fontos szerepük van. Megnyitnak
egy olyan csatornát – némelykor égi csatornának is
nevezhetem ezt a különleges „közlekedőedényt” –,
amelyben a közös kincsként ismert tapasztalat, bölcsesség és
tudás az alkotó személyiségjegyeinek bővülésével ég és
föld összetartozását hangsúlyozza.
A
valót és annak égi mását akarja megmutatni Széles Judit,
mintha a belénk gyökerező hagyomány – gondoljunk csak a gödöllői
csoport, Nagy Sándorék, Körösfői-Kriesch Aladárék magyar művészetet
is megbolygató tevékenységére (Együtt – 1990) – új
utakat tárna az arra érdemesek elé. Az úttörők (nem föltétlen
az avantgárdról van szó) bevonásával?
Akkor igen, ha az ihletet megnyitó toposz, amelynek mindig
az erkölcs az alapja, nem csupán a bibliai példatárból, a
szentek könyvéből (Erzsébet, a csipkeverők szentje –
2007), a klasszikusokból (József Attila), elveszejtett és
megtalált kincseinkből (lásd a Seuso-kincsekből az egyik ezüsttál
rajzát a Pannon lakomán), ám zivataros történelmünk
századaiból ugyancsak töltekezik.
A
Fekete karácsony (2006) jelegyüttesében éppen azok a
sokszor megtagadott, szabadságritmust involváló csillagok
világítanak, amelyek nélkül érthetetlen létünk kozmosza.
Igazságosztó erő ez, akárhányszor kérdőjeleztetik is meg
(politikai csúsztatással, igaztalanul) az 1956-os magyar
forradalom világot megrázó példája. A motívummá növő, zászlóimitációkkal
teli mező (Hová megyünk? – 2009) csaknem azt a
konstruktív szépségeszményt is magában foglaló Titokzatos
Édent (2012) villantja föl, amelyben az organikus rendezettség
sosem túlméretezett szabályok foglalata, de harmonikus szépségre
való törekvés.
A
figuralitás természetesen sosincs megtagadva – lásd Szent
Erzsébet stilizált fejét és ruhájának, kendővállának
artisztikus szépségét, a Pannon lakoma rajzainak dinamikáját
vagy a Cantata profana csaknem nonfiguratívba hajló
szarvasait, s az egész organikus rengetegét –, de egy-egy színpompájában
élő kert (Gyümölcs-varázs – 2013) vagy az organikus
rétegeket láttató kompozíció (Virágváros – 2010)
finoman tekervényes foltmechanikája épp a látvány sejtelmével
növeli az érzelemtartományt. Eme hatás tökéletes
kivitelezettségét mutatja a már említett Elleng a néma kék
idő József Attilára utaló, felhők rejtette „testimitációja”
is. És akkor az egyszerűségében, foltvarázslatában invenciózus
kisméretű textilképekről (Három elem – Tűz, Víz, Levegő)
még nem is szóltam. Szonáta ez a maga műfajában.
A
sokszor látott, az életműben biztos alapnak tetsző Nyitott
ablak (1998) klasszikusan szép darab. Rávezető? A nyomott,
hímzett, varrt Iniciálé. Hiszen az
„A” nem csupán a hajdani naiv falvédők otthonosságérzetét
idézi vissza, természetesen megemelt formában, hanem az íráskép
mint mitikus üzenet tartalmát is. (Az ábécének az elsődleges
jelentésen túl, lásd a héber és arab misztikát, jelképes értelme
is van.) A nyitott ablak pedig, fénybefogadásával, a megtisztulásra
vágyó lélek tükre. A Jelképtár szerint jelentheti a
Szűzanyát is, aki az isteni fény által világít (innen a máriaüveg
elnevezés).
Széles
Judit művészetében eleitől fogva fontos szerepet töltöttek
be a bibliai motívumok – egyik tüneményes textilképe az
1988-as Lepel –, általuk vált emberivé eme szimbólumvilág
üzenete. Nem a megidézés (szerkezet, struktúra) módja számít
– a Lepel amorf alakzata nagyon is elüt a konstruktív
szerkesztés tisztaságát s rendjét mutató Nyitott ablak formájától
–, hanem a benne rejlő gondolkodás mélysége. Amely
akarva-akaratlan, a technikai leleményeket is a képi kifejezés
szolgálatába állítva, szakrális köröket érint. Az oltár
felől sugárzó fény – itt épp egy, az organikus létélményt
vizionáló madárka alakjában – kinyitja azokat a rejtett emlékezésszelencéket
is, amelyeknek sötét aranya ezáltal válik az Istennel
való párbeszéd evilági részévé.
A
tárlat különleges részét képezi az a humorban oldott, a képregény
rajzos egyszerűségét imitáló ötvenhat (!) textilkép –
diafilm készült a szellemes kockákból –, amely Ágh István Struga
manó csöngölődzik (1982) meseregényét jeleníti meg. A
mese ízei a játék, az átváltozás, a törpe mint óriás
(szellemlény!) kalandját – jövését-menését, igazságosztó
szerepét – hangsúlyozzák. Shakespeare Puckja költözött
Felsőiszkázra, hogy a helyi szín (népnyelv, gondolkodás,
furfang) erejéből nyerjen a maszknál is fényesebb, sőt rejtélyesebb
maszkot? Nem. Struga manó Ágh István-i találmány, a „férfi”,
vagyis a dalia húsz-harminc centi magasságát ő emelte költészettel
az égig.
Széles
Judit textilkollázs-arzenálja leleményes alakrajzzal és a
bonyodalmakhoz illő háttérrel meséli el házasodni készülő
manónk – aki egyszer nyilván kezet fogott Mátyás királlyal
is – egyszerre romantikus és mai történetét. Az iszkázi
búcsú forgataga – életelixír. Aki részt vesz a tündéri
sokadalomban, ezer évig fog élni. A feliratozott, ragasztott,
applikált képsorozat – higgyünk a csodákban! – ezt a bölcs
tanítást hangsúlyozza.
Szakolczay Lajos
|
