vissza a főoldalra

 2014.05.08. 

Kháron ladikján

„Kháron ladikja nem akkor indul velünk

midőn lezárul és befagy a szem.

Zord átkelőkön soká s nyitott szemmel megyünk

a végzetes vízen.”

 Az MSZP a bajt magának kereste, megérdemelte, csak tényként állapítom meg: nem méltó sajnálatra az az alakulat, amely idegen érdekek kiszolgálásán túl, semmilyen célt nem tűz maga elé. Az SZDSZ-ről – bár sok MSZP-s tudta, hogy helytartóként lett a nyakára ültetve – eleinte úgy gondolkodott, hogy annak kivételes helyzetéből csak lecsorog valami. Azután keserűen tapasztalta, hogy a helytartók és bábjaik, minden szava hazugság, minden tette megtévesztés volt. A megbízók jóvoltából a helytartók vagyona mértani haladványszerűen növekedett, míg a bennük bízóké ugyanilyen mértékben csökkent. Ezt a népnek nehéz volt elmagyarázni, azért is nem mentek közéjük. Az időközben MSZP-vé alakult egypártba a kiskörúton belüli társaság, csak beleült, s mint egy mérgező góc terjeszkedett. Az SZDSZ azért létezett csupán 94 után, mert a rá adott szavazatokat az MSZP átszavazói biztosították. Ez tény, s ennek ismeretében különösen érthetetlen, hogy a közvéleménykutatók egységes előjelzésének ellenére bedőltek Konrád Györgyék meséjének a sohanem volt, rejtőzködő, neoliberális tábor szavazóbázisáról. Akiket majd Bajnai Gordon fog megszólítani. Ugyan  mivel? A saját elemzőik szerint is szerény pódiumképességgel bíró, hiteltelen, ráadásul csak külföldről támogatott, a „mentálisan megzakkant bolsi-milliárdos Gyurcsánnyal” együtt kormányzó Bajnaival akartak normális jövőt építeni?

Feleslegesen átkozzák utólag a közmédiát. Őket a sokáig hegemón helyzetben lévő, külföldi állomáshelyeikről visszatérő kommunistából neoliberálissá átvedlett újságíróik vezették félre. Ugyanezeknek a közvéleményre azonban már – ellentétben a korábbi évekkel – csekély hatásuk volt. Túl sokat és túl régóta hazudoztak, és mert a valóságot soha nem mutatták be, ami a sajtó feladata lenne egy demokráciában, hanem a nemzetidegen neoliberálisok érdekeinek megfelelően alakították, nem hittek nekik. Írhatták, mondhatták, rádióikban tévécsatornáikon keresztül a rágalmaikat, az emberek ránéztek a közműszámláikra és látták, ezek tényleg hazudnak reggel, délben meg éjszaka. Így jártak a kormányváltók.

Nem elég kampány idején a szegények pártolójának mutatkozni, valóban annak is kell lenni. Ez csak őszinte, hazugságmentes szájból, például Böjte Csaba szájából érvényes hitvallás. Nem lehet milliárdos tolvajokkal az élen éhségmenetet szervezni. Nem lehet sikeres az a koalíció, melynek az istentagadás és a magyar nép gyűlölete a közös nevezője.

Ész nélkül, szív nélkül, hit nélkül csak bukdácsolni lehet választásról választásra, egyre több csalást elkövetve a hatalom megtartása érdekében, egyre többet rabolva a közösből. Egy bűnszövetkezetben burjánzó televény zsarolható tagja hiába ígér megújulást, mikor zsarolhatatlan személy be sem kerülhetett a közösségükbe. Heller Ágnes kimondta, az ő szemükben nem a száz és százmilliók elrablása bűn, hanem a lebukás. Most azt firtatják, hogy mi vezetett 2010-es csúfos bukásukhoz, és az idei, 2014-es hasonló méretű leszerepelésükhöz. Nem értik, hiába mentek szét, majd fogtak össze, hiába hazudtak szakértői kormányt, mégsem tudtak hatalomra vergődni. Hiába szórták átkaikat Magyarországra, hiába gyalázták az ország vezetőit, hiába jelentették fel a nemzetet, már a valamikori támogatóik előtt is elvesztették a becsületüket, még annyi hatalmuk sem maradt, hogy átmenetileg azok fölébe tudjanak kerekedni, akik egykor biztos bázisuknak számítottak. „Ha a röntgen tárgyilagosságával átvilágítjuk a 88–89 óta folyó magyar átalakulást, minden felvételen, mellkasban, hasban és végtagokban egyaránt egy góc uralkodó jelenlétét tapasztaljuk” – állapította meg Csurka István már két évtizeddel(!) ezelőtt.

 Mégis ennek a gócnak a diktátuma érvényesült az MSZP kampányában, és most éppen ennek a gócnak egyik legellenszenvesebb kaméleonja Magyar Bálint hányja a szemükre: az MSZP-t otthagyják a támogatói, ha nem rúg gólt. Aki elnöke és irányítója volt az SZDSZ-nek, melynek külföldi sajtólobbija, idegen szponzorok által kitartott belföldi, elszürkült állománya végérvényesen a „szürke zónába” terelte a szocikat. Mint a birkákat. Ők meg mentek utánuk, mint a birkák. Még mindig azt hiszik dőre tanácsadóik, hogy egy nemzet lelki és fizikai képviselete átszervezés kérdése, és néhány kozmetikai műtéttel, egy-két ráncfelvarrással a punnyadt arcok és gondolatok újnak látszanak, hallatszanak.

Amikor valamit átszerveznek, akkor mindig azt szokták kérdezni, hogy a lányokat cserélitek vagy az ágyakat – lep meg őszinteségével Lendvai Ildikó, aki egy bajban lévő kuplerájhoz hasonlította az MSZP-t a minap. A korábbi pártelnök szerint a választási vereség után teljes megújulásra lenne szükség. Lányokat is, ágyakat is, de a lényeg, hogy az egész épületet újra kell építenünk, és ez akkor több mint személyi kérdés.

Valóban elindult a forrongás, több törésvonal és erőközpont is van az MSZP-n belül – erről írnak internetes oldalakon név nélkül nyilatkozó szocialista politikusokra hivatkozva, akik szerint félő, hogy az MSZP pályája egy olyan lejtő, aminek az aljára érve jelentéktelenné válik.

Török Zsolt szóvivő interneten üzente: Braun és társai a párton belül, Konrád György és társai, azon kívül rendelkeznek sok jó tanáccsal, ötlettel. Sok kárt okoztak már, vonuljanak vissza!” „Tudomásul kell venni, hogy a nagykörúton kívül is élnek emberek.”

Mesterházy Attila az Inforádióban arról beszélt, hogy a belső vitákról név nélkül nyilatkozó párttársai tudatosan akarnak ártani az MSZP-nek: Látszik, hogy bizonyos újságírókat megvezettek, belső párton belüli erők, akik mást akartak kihozni, mint ami a valóság volt.

A MSZP elnöke szerint a kampányban egyhangúan mondott igent a választmány, például az országos listára, most mégis sokan úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna a döntéshez.

Most sokan szabadulni akarnak attól a felelősségtől, ami a közös döntéssel járó felelősség. És sokan szeretnének úgy emlékezni, hogy nekik ehhez semmi közük nincs. Szerintem nem menekülniük kellene, hanem mondjuk ki, beszéljük meg, itt hibáztunk, ott hibáztunk, amott hibáztunk” – mondta Mesterházy Attila, aki arról is beszélt, hogy nincs szükség új baloldali pártra. Szerinte siker, hogy az MSZP eddig megőrizte a szervezettségét, és nem tűnt el a süllyesztőben.

Nos, Mesterházy Attila téved. Ezt Illyés Gyula bevezetőmben idézett soraival támasztom alá. Onnan, ahova az MSZP-t vitte az alvilág révésze, az SZDSZ, nincs visszaút. Az MSZP elnökének optimizmusát a budapesti vörös vonal liberálisai hamar szertefoszlathatják. Ha a választások előtt kezdtek volna el cirkuszolni a szabadság téri emlékmű építési területén, még a 10 egyéni képviselőjük fele is elbukott volna. Nem tudni lesz-e új elnöke az MSZP-nek? Egy biztos, annak aki megújult baloldalról álmodozik, szakítania kell a doktriner, életidegen SZDSZ-szel és támogatói körével. A szellemi kútmérgezőkkel. „És ha majd mint szegények lépnek az emberek elé és a szegénység lelke szól belőlük, az Úr titkon a maga erejét adja szavaikba.”

czyla