vissza a főoldalra

 

 

 2014.05.08. 

Folyamatosan és konzekvensen kiálltunk a magyar nemzeti érdekek mellett

A választás tétje a közös értékeken alapuló, lehetőségteremtő, közösen gondolkodó, ugyanakkor a tagállami szuveneritást messzemenően elismerő és tiszteletben tartó politika folytatása

Pelczné Dr. Gáll Ildikó fideszes európai parlamenti képviselő, a Fidesz-KDNP listavezetője elmondta: Európának, ha nem akar globálisan szinten jelentéktelen pozícióba süllyedni, nincs más választása, mint értékeinek megújításával le kell győznie a mostani gazdasági és szociális válságot.

 Képviselőasszony 2010. júniusától az Európai Parlamentben az Európai Néppárt frakció tagjaként dolgozik Brüsszelben. Mit tart a most véget érő ciklusban a hazai Fidesz-KDNP-és képviselők, és az ön munkájának legnagyobb eredményének?

 – Büszke vagyok arra, hogy a magyar néppárti delegáció tagjaként dolgozhattam az elmúlt években, mert a Fidesz-KDNP képviselői számos sikert értek el. A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy folyamatosan és konzekvensen kiálltak a magyar nemzeti érdekek mellett, mind a mezőgazdaság és a magyar termelők, mind a magyar kisebbségek, és a magyar kultúra, de akár a magyar munkavállalók és a Magyarországra érkező regionális fejlesztési pénzek kérdése tekintetében is. A bizottsági munkámban, ami a gazdasági és monetáris témákhoz, valamint a belső piaci és fogyasztóvédelemhez köthető, számos olyan területen sikerült megvédeni a magyar érdekeket, mint az adókérdések, az európai költségvetés harmonizáló európai szemeszterben való egyenjogú részvétel, vagy éppen az euró zónából kimaradó tagállamok hátrányos megkülönböztetésének kivédése. Munkatársaimmal számos dosszién dolgoztunk, amely az európai belső piac jobb integritását, az európai utazók életének megkönnyítését, vagy akár az európai védelmi technológia fogyasztóvédelmi aspektusainak megőrzését tűzte ki célul, mely munkák mind kedvesek számomra.

 Mennyire sikerült a magyar érdekeket megvédeni az Európai Parlamentben?

 – Sikerrel álltunk ki a magyar ügyek mellett, legyen szó akár az unió 2011-es soros elnökségben elért sikereinkről, a hatos csomagról a gazdaságpolitikában, az európai szinten is mélyen a szociális kérdést befolyásoló roma stratégiáról, vagy akár a több, szomszédos európai országot összekötő Duna stratégiáról, de itt említhetném meg a közelmúltban nagy vitát kavaró magyar akác megszüntetését megakadályozó sikeres kiállást, de ide sorolom a Tavares jelentést is. A legnagyobb sikernek mégis azt tartom, hogy ma már számolnak hazánkkal és számítanak Magyarországra olyan európai kérdésekben is, amiket régebben nem volt módunk érdemben befolyásolni. Ilyen kérdésnek tartom a regionális politika különféle közös programjait, illetve a közös uniós költségvetési vitában elért szép sikereinket, amivel a második legtöbb forrást tudjuk majd elhozni Magyarország számára az elkövetkezendő hét évben.

 Hogyan látja: a Fidesz – KDNP képviselői megfelelően lobbiztak annak érdekében, hogy a magyar elnökség számára fontos jogszabályokat az Európai Parlament is jóváhagyja?

 –Igen, egyértelmű sikerről beszélhetünk akár a már fent említett gazdaságpolitikában elér sikerekről van szó, akár a magyar külpolitika által meghatározott, és azt magát is erősen befolyásoló horvát csatlakozás ügyétől. A horvátok csatlakozásának pontos időpontjának kitűzését is a magyar kormány – természetesen a magyar néppárti képviselőkkel karöltve – érte el, és ma már leírhatjuk, hogy ők is teljes jogú tagjai az európai közösségnek. Számos prioritásunk volt, amit sikerrel el is értünk, és habár jóllehet, hogy a jogszabályok nem mindegyikét sikerült lezárni a magyarok elnöksége alatt, a siker vitathatatlan, amit európai partnereink is örömmel elismertek és elismernek mind a mai napig. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarország először töltötte be az uniós soros elnökségét 2011-ben, akkor kiváltképp szép teljesítményről beszélhetünk, legyen szó akár a kormányról, a szakdiplomatáinkról, vagy éppen az európai parlamenti képviselőkről.

 Nem okozott-e nehézséget az, hogy a hazai baloldal szinte mindent megtett az ország lejáratása érdekében?

 –Nem mondhatom, hogy jóleső érzés volt azt tapasztalni – szinte az öt éves ciklus egésze alatt –, hogy a hazai baloldal szinte minden próbálkozásunkat és ténykedésünket árgus szemekkel nézte, hogy azokat kiforgathassa, majd saját céljaira használja fel. Egyedülálló Európában –és ebben sajnos, mint magyarok nem mutattunk jó példát –, hogy egy politikai közösség, legyen szó bármilyen súlyú kérdésekről- a saját nemzete ellen szóljon, annak érdekeivel szembeszálljon, és európai párttársival összefogva, végső soron annak sikertelenségét kívánja és idézze elő. Mint politikusok, egy szintig természetesen hozzá vagyunk szokva a folyamatos kritikákhoz és vitákhoz, azonban az, ami például az Európai Parlamentben történt az elmúlt években a magyar baloldal részéről, az egyértelműen szégyenteljes, elég ha csak a magyarokat antidemokratikusnak és szinte „kárhozott” népnek beállító, szintén számos ténybeli tévedéssel átitatott Tavares jelentésre gondolunk.

 Képviselőasszony tud olyan közép-európai országot mondani, ahol az ellenzék az EP-ben annyira támadta volna a kormánypárti képviselőket, és a hazai kormány intézkedéseit, mint Magyarország esetében?

 –Nem, sajnos, vagy éppen szerencsére, a hazai baloldal ebben is egyedülálló volt. Nincs még egy olyan nemzet az Európai Parlamentben, amely alapvetően kérdőjelezné meg politikai ellenfeleinek jó szándékát, és ilyen szinten akadályozná azt sikerei és elsősorban jó szándékú céljai elérésében, mint ahogyan azt a hazai baloldal képviselői tették.

 Munkájuk során mennyire voltak segítségükre az erdélyi és a felvidéki magyar néppárti képviselők?

 –Az erdélyi és felvidéki néppárti képviselők vitathatatlan érdemeket szereztek a hosszú évek során, legyen szó például a kisebbségi nyelvek védelméről, az előnytelen európai cukorimport megakadályozásáról, de akár a méz és a hazai méztermelők megvédéséről. Nagyon fontos szövetségeseink, és elsősorban nem csak a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben, de minden fontos magyar ügyben is. Éppen ezért megbecsüljük őket, hiszen mint a magyar néppárti delegáció állandó tiszteletbeli tagjai ott ülnek a heti delegációs egyeztetéseken, tehát ismerik, követik és legjobb tudásuk szerint segítik a magyar néppárti delegáció munkáját. Megbecsülésüket mi sem mutatja jobban, minthogy a következő európai parlamenti választási listán előkelő - vagy ahogyan azt a politika nyelvén mondani szokták- befutó helyeken szerepelnek az erdélyi, vajdasági és kárpátaljai képviselők is.

 Képviselőasszony többször kijelentette, hogy nem elég a gazdasági válságot megfelelő módon kezelni, hanem a megelőzés érdekében a kiváltó pontos okokat és a szereplőket is ismerni kell. Sikerült –e megismerni az okokat, és a szereplőket?

 –Nos az Európai Parlament, és talán mondhatom, hogy az összes európai intézmény abban érdekelt, hogy minél előbb túllegyünk, és minél kevesebb veszteség árán kezeljük az Európát nagyon komolyan sújtó, elmúlt gazdasági válságot. Az európai politikákat nagyban meghatározó politikai elit nem kellő időben, de talán még a 24. óra legvégén felismerte, hogy valódi átlátható és elszámoltatható bankfelügyelet, pénzügyi védőhálók, megfelelő, európai szinten összehangolt biztosítási garanciarendszerek, vagy akár az európai gazdaságok működését követni és kellőképpen felügyelni tudó makrogazdasági előrejelző rendszerek és statisztikák nélkül, nem lehet biztonságosan közös európai gazdaságpolitikát folytatni, vagyis ezen közös pénzügyi-felügyelő rendszerek nélkül minden pillanatban egy újabb válságnak vagyunk csak kitéve, amit őszintén szólva Európa már nem engedhet meg magának. Még egy görög válság szintű gazdasági, pénzügyi és szociális sokk nem fér bele, az valóban Európa, jobban mondva, az európai közösség végét jelentené. A jövőt tekintve megnyugtató, hogy ma már közelebbről ismerjük a válság kiváltó okait, noha attól tartok, hogy az azt kiváltó igazi szereplők kilétét, még egy jó ideig homály fedni majd.

 Miért lényeges a hitelminősítő intézetek felügyelete?

 –Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hitelminősítő intézetek pontosan mit és hogyan minősítenek, hiszen köztudott, hogy a közelmúlt pénzügyi válságának bekövetkezte előtt ezen hitelminősítők több ezer milliárd dollár kétes vagy rossz fedezetű értékpapírnak adtak kiváló besorolást, ezzel sajnos korlátlan teret adva a spekulációnak. Összehangolt, hamis leminősítésekkel és negatív híresztelésekkel bármelyik országot fizetésképtelen helyzetbe lehet hozni, így azt is biztosítani lehet, hogy az újabb hitelek felvételére kényszerülve egyre kiszolgáltatottabb ügyfél maradjon az adósok piacán. Ilyen szempontból, különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a kis, nyitott gazdaságok és az eurózónán kívüli tagállamok. A hitelminősítők túlértékelt szerepe jelentős függőséget is eredményezett. A gazdasági világválság, melyhez nem kis részben a hitelminősítő intézetek is hozzájárultak, megmutatta, hogy szükség van ezen intézmények működésének szabályozására és minden területet átfogó, uniós-szintű felügyeletére. Szerencsére az Európai Parlament már több alkalommal így 2011-ben és 2013-ban is kísérletet tett az intézetek szabályozására, amikor is előirányozták, hogy a hitelminősítő intézeteket és termékeiket integrált módon, egységes szempontok szerint ellenőrizzék Európa-szerte. 2013-ban még arra is sor került, hogy számos ponton innovatív ajánlásokkal éltek, így felvetették például a nem-kezdeményezett államadósság-minősítések tilalmát, valamint megvizsgálták hogy egy hitelminősítő intézmény minősíthet-e egyáltalán tagállami hitelképességet. A 2013-as tervezet elfogadásával további korlátozásra kerültek a minősítői tevékenységgel már jelentős jövedelmet szerzett hitelminősítők egyesülései, valamint a strukturált pénzügyi termékek eddig korlátlan minősítései is. Mindezek mellett felülvizsgálták a több intézetben való részvényi érdekeltség kérdését, valamint a többszöri minősítések kapcsán bevezetett rotáció kérdését is, így adva lehetőséget a kisebb európai hitelminősítőknek. Számos előrelépés történt európai szinten, ám a legnagyobb előrelépést-egy közös európai hitelminősítő intézményt- még nem sikerült létrehozni, amely meggyőződésem, hogy hosszú távon megkerülhetetlen feladat lesz.

 Ma szinte általános trend kontinensünkön, hogy a válság okozta problémák miatt egyre többen kiábrándultak az Európai Unióból. Mit üzen azoknak, akik megkérdőjelezik az Unió létjogosultságát?

 –Úgy vélem, hogy Európának, ha nem akar globálisan szinten jelentéktelen pozícióba süllyedni, nincs más választása, mint értékeinek megújításával le kell győznie a mostani gazdasági és szociális válságot. Abban is biztos vagyok, hogyha nem lassulnak le a megindított uniós és magyar intézkedések, s folytatjuk az eddigi munkánkat, akkor erre képesek is leszünk. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, több dologra is szükségünk van. Először is szükség lesz igazi erőre, ami valójában csak magukban az uniós polgárokban, köztük a magyar emberekben található meg, csak belőlünk bontakozik ki. Vagyis tétlenkedés helyett először is valóságos emberi munkára van szükségünk. Uniós elméletektől, álprogramoktól, számításoktól egyetlen tagállam sem lehet működőképes, csak attól, hogy az emberek működtetni akarják, vagyis dolgoznak, azaz, hogy az embereknek van munkájuk, amit ők fontosnak is tartanak, és erejüket beleadva el is végeznek. Én azt üzenném tehát, hogy nekünk, magyaroknak minél egységesebben ki kell nyilvánítanunk, hogy ezt meg is valósítsa, miközben határozottan képviseli a magyar érdekeket az Unión belül.

 Eleinte nagyon sokan bírálták a magyar kormány unortodox gazdaságpolitikáját. Majd ezek a módszerek az EU tagállamaiban lassan teret nyertek. Ebből arra lehet következtetni, hogy jó példával jártunk elől?

 – Idejekorán felismertük, hogy nem a termelés visszafogásával, hanem a gazdaság fellendítésével kell kezelni a kialakult helyzetet. Alapvető probléma, hogy az Európai Unió szinte semmilyen szinten nem volt felkészülve a 2008-ban bekövetkezett pénzügyi, gazdasági és szociális válság kezelésére, amely mulasztás csökkentése érdekében azóta már jelentős lépések történtek. Minden olyan kezdeményezés és indítvány jó és támogatandó, amely az Európai Unió gazdaságának és belső piacának megóvására, a szigorúbb költségvetési fegyelem betartására, a kis- és közepes vállalkozások segítésére, ezekkel együtt tehát a munkahelyteremtésre és a befektetés-ösztönzésre épít. A sokat bírált unortodox módszereink lassan teret nyernek és példánkat mások is követik. Lényege, hogy a más országoktól eltérően nem a polgárokra hárítjuk át a válság terheit, hanem szétterítjük azt a bankok és a nagy profittal dolgozó, elsősorban multinacionális vállalkozások között. A tranzakciós adót, a bankok fokozottabb tehervállalását már az Európai Tanács is támogatja, azzal a módosítással, hogy az ebből származó bevételre a közösség is igényt tartana. Ezzel persze mi nem értünk egyet.

 Mennyiben volt sikeres az EU-ban a másik oldal meggyőzése rezsicsökkentés ügyben?

 – Az unió célja, hogy szabadárassá tegye az energiaárakat, a tapasztalatok szerint azonban ott, ahol nem volt központi árszabályozás, és verseny alakulhatott volna ki az energiapiacon, ármegállapodások jöttek létre a színfalak mögött, és az árak magasabbak voltak, mint az várható lett volna. A rezsicsökkentés elindítása óta tudtuk, hogy az ellenérdekeltek nem hagyják majd szó nélkül intézkedéseinket, már csak azért sem, mert azóta számos európai országban születtek hasonló döntések. Nehezen, de megértették, hogy a közszolgáltatás alatt mi azt értjük, hogy minimális profit mellett kapjuk a gázt, az áramot, a vizet, és a szemétszállítás ára se nőhet minden esztendőben. A magyar kormány mostani döntéssorozatával véget vetett annak, hogy az érintett közszolgáltatók visszaélhessenek erőfölényükkel.  Ugyanakkor a Bizottság hozzáállása egyáltalán nem következetes, mert az áremelések idején nem emelte fel a hangját a háttér ármegállapodásokat vizsgálva, s így sajnos elmulasztotta a fellépés lehetőségét is az akkori versenytorzítás ellen. Megvallom őszintén, hogy a néppárton belül teljes a szolidaritás a magyar ügyekben. A mi szempontunkból kiemelten fontos a tagállamok kötelezettségeinek és jogainak egyensúlyban tartása, és az olyan garanciák kialakítása, amelyek a versenytorzító hatásokat eliminálják. Ezekben a kérdésekben szinte teljes az egyetértés.

 Hogyan alakul a mérlegünk az Unióval szemben? Többet kapunk vissza, mint amennyit befizetünk?

 –Abszolút pozitív szaldóval zárunk, lényegesen többet kapunk, mint amennyit be kell fizetnünk. S ami óriási eredmény, hogy a korábbi ciklushoz képest a lehívható kohéziós keretünket is nyolc százalékkal sikerült növelni. Tehát a következő költségvetési ciklusban is jelentős összegű uniós támogatást kapunk.

 Még március elején Európai Parlament plenáris ülésén tett felszólalásában aggodalmát fejezte ki az ukrán helyzet miatt, és határozott fellépésre szólította fel az Európai Bizottságot a kisebbségek nyelvi jogainak védelme érdekében. Ukrajna nem tagja az EU-nak. Mit tehet ez ügyben az Európai Bizottság?

 –Az új ukrán törvényhozás első lépése az ukrán nyelvtörvény eltörlése volt, s nagyon sajnálatosnak tartanám azt, hogy pont a kisebbségi jogok csorbulhatnak az ukrán változások eredményeképpen. Az EP-képviselőkkel egyetértettünk abban, hogy mindannyian egy demokratikus Ukrajnát szeretnénk, egy olyan Ukrajnát, amelyben biztonságban és otthon érezhetik magukat az állampolgárok, ideértve természetesen a kisebbségekhez tartozó magyarokat is. Ezért is ragaszkodunk ahhoz, hogy az európai normáknak megfelelő jogi szabályozás szülessen, és az hatályba is lépjen. Az Európai Bizottság elnöke továbbítani fogja a magyar aggodalmakat az új ukrán kormánynak, akik az uniós nyomás hatására, vagy bizonyos uniós keret lehívása érdekében felléphet majd a kisebbségek nyelvi jogainak védelme érdekében.

 Közeleg az uniós parlamenti választás. Ne tart attól, hogy az euroszkepticizmus terjedése pont a szélsőséges eszmék képviselőinek kedveznek?

 – A 2014-es évi választások kulcsfontosságúak lesznek. Egyrészt az euroszkepticizmus terjedése miatt az Európai Unió politikája könnyen vehet egy ellenségeskedésen, önzésen és az alapvető közös értékek megkérdőjelezésén alapuló irányt. Másrészt a polgárok aktív részvétele nélkül Európa kiüresedhet és elveszítheti lényegét. A választás tétje ezért egy közös értékeken alapuló, lehetőségteremtő, közösen gondolkodó, ugyanakkor a tagállami szuveneritást messzemenően elismerő és tiszteletben tartó politika folytatása.

 Elsöprő győzelemmel nyertek a kormánypártok az országgyűlési választásokon. Nem félő, hogy az EP-választásokat nem tartják olyan meghatározónak a Fidesz-KDNP-szavazók, mint az április 6-ait?

 –Valóban túl vagyunk egy örömteli országgyűlési választáson. Úgy gondolom, hogy megvan az okunk az elégedettségre. Tudom, hogy sokan kevésbé érdeklődnek az európai választás iránt. Pedig Magyarország az elmúlt évek során bebizonyította, hogy nemcsak belső megújulásra képes, hanem újra megbecsült partnerré vált a nemzetközi színtéren, s úgy látom, hogy ezt a polgárok nagy része is látja is. Persze ezt nem volt egyszerű elérni, hiszen az elmúlt években számos erőt próbáló feladatot tartogatott mindannyiunk számára, hol az árvíz sújtotta természeti katasztrófáról, hol pedig a gazdasági kilábalást súlyosan hátráltató államadóssággal, hol pedig a brüsszeli és egyéb nemzetközi szinten zajló kihívásokkal kellett megküzdenünk. A polgárokkal való személyes találkozókon arra kértem, és most is arra kérem a magyar választópolgárokat, hogy május 25-én menjenek el szavazni. Nekünk, magyaroknak minél egységesebben ki kell nyilvánítanunk, hogy olyan politikát és kormányzást akarunk, amely a munkának ad elsőbbséget az egész nemzet összefogásában és képviseletében gondolkodik.  Úgy látom, hogy május 25-dike a változás napja lehet Magyarországon, és a változás éve lehet a határon túli részeken.

 Mi a 2014-es EP-választósok igazi tétje?

 –Az elmúlt hetekben számos helyen jártam az országban, s úgy tapasztaltam, hogy egyre többen értik, hogy mi a tétje az előttünk álló választásnak. Ma már mindenki a saját szemével láthatja, hogy sokkal kifizetődőbb egyenjogú partnerének lenni az Európai Uniónak, mintsem egy olyan tagállam polgáraként élni, amelyiknek a kormánya úgy viszi csődbe országot, hogy közben még az európai bürokrácia megszorító döntéseit is gondolkodás nélkül végrehajtja. Számunkra a magyar polgárok a legfontosabbak, a támogatásuk nélkül nem sikerült volna elérni az eddigi eredményeinket, amelyekre méltán lehetünk büszkék, s amelyeket ma már az Európai Bizottság is elismer. A választás igazi tétje az lesz, hogy sikerül-e további közös sikereket elérni, hogy tudjuk-e csökkenteni a családok terheit, hogy tudunk-e növekedési lehetőségeket teremteni, munkahelyeket létrehozni, a foglalkoztatást növelni, azaz tudjuk-e folytatni a megkezdett kormánypolitikát.

 

Medveczky Attila