vissza a főoldalra

 2014.05.16. 

In memoriam Csurka István

Az új proletárpárt

Kampánybeszéd – 2010. Hajdú–Bihar megye

Minden nappal érezhetőbb, hogy a magyar társadalom felett az eddigieknél sokkal határozottabban átvette az irányítást egy erő, amely mindenütt jelen van, de ekkora befolyása, mint nálunk sehol sincs. Ez a függőség azért is életveszélyes, mert a társadalom túlnyomó része előtt ismeretlen. Sokan el sem hiszik. Maga ez a hatalom gondoskodik arról, hogy rejtve maradjon. A kezében tartott médiának éppen az az általa megszabott küldetése, hogy ezt a helyzetet eltakarja. Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erők, pártok, józanok és szélsőségesek küzdelmének tünteti fel. Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsőségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg és az ellenük való küzdelmet azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külső irányítottságot eltakarják. Számottevő szélsőség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné. Ezért aztán a magyarság zöme nem is látja ezt a helyzetet, sőt a médiumok által befolyásolt alig-alig gondolkodó réteg el sem hiszi, hogy itt ma már minden apró és nagy történés idegen érdeket szolgál, és a magyar szekér e nélkül a behatás nélkül egészen más irányba menne. Az uszított nép még mindig a kommunistákat szidja, holott már a kommunisták is csak kitartottjai ennek a központnak.

Egy kampánystáb Ron Werber vezetésével jó pénzért már működött itt, most valószínűleg más személyek vannak megbízva. A kampánystáb szerepe és fontossága megnőtt, mert az egész világon megnőtt a választások jelentősége a válság miatt.

Egyszer már adódott egy olyan helyzet Európában, illetve Eurázsiában, amikor sürgős szükség támadt erre a kampánystábra. Borisz Jelcinnel szemben a végtelen nyomor, pusztulás és kirablás miatt olyan erősek voltak a Zjuganov-féle orosz kommunisták, hogy félő volt, hogy kiszakítják Oroszországot az amerikai befolyás övezetéből. A kampánystáb néhány hónap alatt megfordította az eredményt, Jelcin maradt és csak utána jött Putyin, aki aztán egyensúlyt teremtett. A magas olajár miatt az orosz romlás megállt, a kiáltó népnyomor enyhült, de Oroszország benne maradt az amerikai–zsidó befolyási övezetben. Vagy legalább félig benne maradt. Putyin néhány zsidó olajmilliárdost száműzött, egyet- kettőt bebörtönzött, de ezt elnézik neki, mert szükség van rá. Zjuganov pedig eltűnt.

Tény az, hogy nem tudunk semmit ennek a központnak a módszereiről, technikájáról, csak a beavatkozásait érzékeljük. Szoros együttműködésben és nyilván átfedésben és összekapcsolódásban van ez a szerv az IMF-fel.

Amikor a költségvetés első napi vitájában Kósa Lajos debreceni polgármester kijelentette, hogy ez a költségvetés az IMF költségvetése és magyar hangja Bajnai Gordon, teljesen igazat mondott, de arra még csak nem is utalt, hogy Bajnai Gordon ennek a központnak a kinevezettje, bábja, esetleg szigorúan titkos állományú tisztje. Ezt a mondatot, amely a lehető legsúlyosabb kijelentés egy független országban, a médiumok még így, csonkán is eleresztették a fülük mellett. Kósára pedig ráindították a szélsőséges csordát.

A költségvetési vita első napjának szenzációja Balóné Morvai Krisztina és Szegedi Csanád EU-képviselők parlamenti felszólalása lett. Holott ők egyelőre semmilyen párt révén nincsenek bent az Országgyűlésben. Igaz, a házszabály megengedi, hogy az európai parlament tagja felszólalhasson az itthoniban is, de ehhez hozzá kell járulnia a Házbizottságnak. Most ez megtörtént. Bokros Lajos MDF-es képviselő is megkapta a lehetőséget, hogy a költségvetési vitában felszólaljon, de az ő felszólalása elsikkadt, pedig Bokros Lajos megnyilvánulása tulajdonképpen a legpikánsabb dolog lett volna, amit el lehet képzelni, hiszen az ő nevéhez fűződik egy hasonló, a magyar nemzetet zsugorító csomag, amelynek kiszámított következménye minden magyar érték, vagyontárgy, még elprivatizálható üzem, ingatlan, intézmény leértékelődése lett. Bokros is ugyanennek a már akkor is itt jelenlévő irányító központnak az utasítására terjesztette be Bajnaiénál enyhébb csomagját. De ez most nem volt érdekes. A médiumokat, a tévéket már csak Morvai és Szegedi érdekelte. Az irányító központ szemében és szándékaiban, terveiben már csak, vagy most csak az új proletárpárt, a csordaszellem győzelme a fontos.

Ebből a kis esetből is kitetszik, hogy mi a cél: nem az MSZP hatalomban tartása. Nem annak a pártnak a megerősítése, amely elvállalta, hogy idehívja, mint Kádár a szovjet csapatokat. Pontosan tudják, hogy az MSZP lejátszott – színházi nyelven szólva. Már tulajdonképpen nem is kell. Új proletárpárt kell, új elégedetlen ember kell, új gátlástalanság, új csordaszellem. Az SZDSZ-t sem akarják feltámasztani, éppen csak egy kis melegedőt akarnak összehozni nekik a „Lehet más a politiká”-ban. Most ennyi elég, most nem szürkeállományra és okostojásokra, hanem zűrzavarra és a zavarkeltésre alkalmas, éhes proletárokra van szükség. Egy új, ütőképes proletárpártra.

A központ szuverén úr, felette áll Bajnainak és Kókának. Ők alkalmazottak. A kivitelezésben segítenek és ezért megkapják busás jutalmukat. Ha azt mondják nekik, hogy vonuljatok ki, amikor az új proletárok felszólalnak, akkor kivonulnak, holott a Házbizottságban megszavazták a felszólalás engedélyezését.

A megszálláshoz zűrzavar kell, teljes bizonytalanság és mindenfajta kibontakozás megakadályozása. A két liberális párt most másodrendű kérdés, nem akarják velük izgatni a közvéleményt. Az MSZP-t nem temetik el, de a sorsára hagyják, mint Gorbacsov hagyta a népi demokráciákat a nyolcvanas években. Nekik most csak a csordaszellem pártjára van szükségük a most uralkodó zűrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erős második legyen a választásokon és a Fidesz kétharmados többségét, alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és végül magát az egyszerű, tisztességes kormányalakítást és kormányzást is. Miért proletárpárt a Jobbik? A proletárpárt jegyeit a minden ilyen alakulat kialakulásának idejében, a XIX. században, Marx és Engels korában és a XX. század elejének történelmében, a magyar proletárpártét pedig Károlyi, Kun Béla és társaik működése és pártalapításaik idejében kell keresnünk. A proletár és a proletárpárt a kapitalizmus terméke. A proletár és a proletárpárt nem a kapitalizmus ellen, mint szellemiség ellen lázad, hanem a széfet akarja proletár öklével vagy nagykalapáccsal betörni és a benne lévőt megszerezni. A tőke ellen sem lázad a proletár, hiszen ha nem volna tőkés, neki önállónak kellene lennie. A csordának csordás kell. A régi prole-tárpártok vezetői, hangadói volt tőkések, nagytőkések leszármazottai voltak. Ez ma letagadhatatlan történelmi tény. Az új magyarországi proletárpárt is attól kezdve halad felfelé, mióta az előző hatalom egyik tőkés családja – (a média-tőkés is tőkés!) – az élére nem került.

A Jobbik a megváltozott helyzet teremtménye. Ma már nemcsak munkásosztály nincs és nagy, erős szakszervezet sincs, de gyárkapun belül szervezkedő proletár sincs, aki a bérrel elégedetlen és azért politizál, ma már csak szétszórt proletárszellem létezik, vak elégedetlenség, vak csordaszellem, lakótelep-dermedtség, amely mindent mástól vár és amelytől idegen a régi munkáserkölcs is. Ezért ma már a proletár szellemű emberek egyaránt szervezhetők városon, falun, hivatalban és utcán, de még a kuplerájban is. Ma már a proletár nem baloldali. Azt sem tudja, mi az. Ma már az érvényesüléshez nem a proletár származást kell igazolni, hanem adott esetben a szélsőjobboldaliságot. Baló Györgyné a maga nemében zseniális asszony, mert neki egy-két nyilvános „magunkfajták”-kal sikerült az új proletariátus vezérszellemévé válnia. A baloldali proletár tartalék kimerült, elég egy jókor mondott „magunkfajta.”

 A proletárnak, a csordaszellemű embernek csak indulata, haragja és végtelen önzése van, és legjobban azt gyűlöli, aki szellemileg felette áll, és akitől származik, aki végiggondolta azt, amit ő voltaképpen nem is ért. A proletár a gyűlölet embere, az egyenlőség bajnoka, nem az egyenlő teljesítmény jogán, hanem jakobinus-módra, és ha az egyenlőséget elérte, akkor ő azonnal egyenlőbb akar lenni.

A Jobbikot kezdetben a Fidesz is támogatta, mert olyan fiatalok pártját szerette volna maga mellett látni kívülről, jobbról, akiket nem tilt antiszemitizmusuk miatt a zsidó világhatalom. Csakhogy erre a fiatal társulatra felfigyelt közben az említett megszálló központ is, és meglátta benne a fantáziát. Rendőrségi, titkosszolgálati támogatásokat a régi Jobbik is kapott, de mozgósításukra csak akkor került sor, amikor a szomszédos proletárpártban a Gyurcsány-féle proletár kísérlet megfeneklett. Az elliberálisodott szocialista pártban ez törvényszerű volt.