vissza a főoldalra

 2014.05.23. 

A teljes nemzet szolgálatára szegődtem

Orbán Viktor 2014. május 10-én esküvel megerősített beiktatásakor elmondott beszédéből idézünk részleteket

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat
(…)
te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak…*

Illyés Gyula: Haza, a magasban

 Április 6-án a magyar nép döntött. Ezeréves európai államhoz méltó módon, a világban ma elfogadott szabályok szerint. (…) Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a választásokon. (…) Évtizedek óta most először az egész magyar nemzet, az anyaország, a Kárpát-medencei magyarok és a Kárpát-medencén kívül élő magyarok is részt vehettek a nemzet közös döntésében. Ezért ez a parlament joggal érezheti magát a magyar nemzet parlamentjének, a kormány pedig joggal fogja magát a nemzet kormányának tekinteni. (…) Köszönöm az anyaországon kívül élő magyaroknak, hogy elsöprő többséggel támogatták a magyar nemzet határok feletti egyesítésére törekvő politikánkat. (…)

Az ember természetéhez tartozik, hogyha hosszú időn át eltiltják valamitől, a tiltás elmúltával hajlamos azt túlhajszolni, átesik a ló másik oldalára. 40 évig tilos volt vitázni, aztán, hogy 25 éve már szabad, a magyar közélet másból sem áll, csak vitákból: hol erre, hol arra lépünk egyet, mindenki hajtogatja a magáét, és végül maradunk, ahol vagyunk, helyben járunk. A vita, az egyetértés, a megegyezés és a cselekvés helyes arányát a magyar politika nem találta meg. Ezért van az, hogy hiába a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság, hiába a fejlődés kétségtelen jelei, a közérzület mégis inkább az, hogy helyben járunk, hogy nem jutottunk előre. A most kinyilvánított közakarat szerint jobb az ország számára a megkezdett markáns és határozott irány mellett kitartani, semmint újranyitni a meddő viták korszakát. Eleget vitáztunk a fő irányról, az alapvetésekről, hogy a választók közkedvelt, lényegre törő, ám némileg pontatlan szavajárását idézzem: ideje dolgozni, most folytatódjon a tettek és a cselekvés korszaka. (…)

A másodszori megerősítés után számomra nem vita tárgya az Alaptörvény, az emberi méltóság tiszteletére épülő társadalomszervezés, a szabadságot és a felelősséget összekapcsoló politika, nem vita tárgya a munkaalapú gazdaság és a nemzetegyesítés politikája sem. A hogyanról és a részletekről lesznek és kellenek is viták, de az alapkérdések eldőltek, a választók a vitát lezárták. Felfogásom szerint tehát ez a választás megerősítette a 2010-ben végrehajtott második rendszerváltást. Megerősítette, hogy a magyar gazdaság spekuláció helyett munkára épüljön, hogy a liberalizmus doktrínái helyett a kölcsönös felelősség eszméjét kövessük. A globális erők előtti behódolás helyett küzdjünk nemzeti függetlenségünk megtartásáért, internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljük a gyermekeinket, és a megengedő, mindent eltűrő rendetlenség helyett legyen végre rend, amely egyszerre méltányos és következetes. (…)

Az áprilisi választási eredmény az egység melletti elkötelezettséget is jelenti. Nincs értelme számháborúba bocsátkozni arról, hogy miképpen viszonyul a kormánypártoknak adott támogatás a szavazópolgárok teljes számához. A választási győzelem aránya meggyőző. Legfeljebb annyit fűzünk hozzá, hogy megfontoljuk az ellenzék vezetőinek álláspontját, akik a kampány során szó szerint azt mondták: aki otthon marad, a kormányra szavaz. Hallgatás beleegyezés – mondja a magyar. Még ha itt ennek érvényességéről bennem marad is némi kétely, de új ciklus indul, tegyünk hát gesztust az ellenzék felé, és fogadjuk el az ő értékelésüket. (…)

A választásokon az egységre törekvő erők elsöprő többséget kaptak, vagyis a középerők diadalmaskodtak. Ezt a hatalmas tömeget én európai középnek tekintem. Európai középnek, mely határozottan elutasítja a szélsőséges politikát. A szélsőséges mint politikai megbélyegzés olcsó politikai furkósbotként és a kelleténél gyakrabban kerül elő a magyar közéletben. Ezért indokolt világossá tennem, hogy a következő négy év során mit tekintünk majd szélsőségnek, amellyel szemben – és ezt szeretném kertelés nélkül előre bocsátani – határozottan, következetesen és kitartóan fogok fellépni. (…)

Szélsőségesnek tekintek minden olyan politikát, amely veszélyes a magyarokra. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem, ha valaki a bűnözők jogait az áldozatok elé sorolja. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem az olyan gazdaságpolitikai javaslatokat, amelyek mellőzik az értelem és a józan ész elemi szabályait. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem azt a politikát is – hívja az magát akár jobb-, akár baloldalinak –, amely azért akar pénzt elvenni a dolgozó emberektől, hogy odaadja azoknak, akik bár munkaképesek, de nem akarnak dolgozni, vagyis szélsőségesnek tekintem, ha valaki nem a munkát, hanem a munkanélküliséget akarja támogatni. És a magyar népre veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem azt a politikát, amely az ezeréves Magyarországot valamiféle Európai Egyesült Államok oltárán fel akarja áldozni. Ezt ellenzem, és az ebből fakadó, meghunyászkodó külpolitikai magatartással együtt visszaszorítandónak tartom. De ugyanígy veszélyes és szélsőséges politikának fogom tekinteni az Európai Unióból való kilépés programját is. Nekünk, magyaroknak viharos történelmünkkel a hátunk mögött meg kell értenünk, hogy aki nem ül a vacsoraasztalnál, nem lepődhet meg, ha az étlapon találja magát. (…)

Szándékom szerint – miképpen az elmúlt négy évben tettük – folytatni fogjuk a nemzeti konzultáció politikáját is. Keresni fogom a lehetőségét, hogy a közéleti részvétel legkülönfélébb formái nyíljanak meg a magyarok előtt. A felelősséget, a végső politikai döntésekért viselendő kormányzati felelősséget soha sem hárítottam át, és ezután sem helyezem más vállára. Az emberek azért tették a mi vállunkra, hogy mi hordozzuk el, de ez nem zárja ki, sőt inkább szükségessé teszi, hogy meghallgassuk az embereket. Szükségünk van a hangjukra és a véleményükre. Másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország legfiatalabb választott miniszterelnöke lehettem. Elhihetik nekem, hogy nem vagyok már olyan fiatal, hogy mindenre tudjam a választ. (…)

2010-ben úgy döntöttünk, szakítunk az 1990 és 2010 között húsz évig uralkodó liberális társadalomfelfogással, társadalomszervezési elvekkel és módszerekkel. Helyette – miként az Alaptörvény, melyre mindannyian letettük az esküt, ezt szabatosan elénk tárja – a szabadság és a felelősség összekapcsolását, vagyis a kölcsönös felelősségvállalás eszméjét és politikáját követjük. 20 évig az a felfogás uralkodott, az az életszemlélet kapott politikai elismerést és támogatást, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti. Miután nincs válasz arra a kérdésre, hogy ki dönti el, mi az, ami a másik ember szabadságát már sérti, a való életben ezt a kérdést az erő, az erőfölénnyel rendelkező válaszolta meg. Ezért bizonyult a valóságban ez a felfogás minden szellemi eleganciája és vonzereje mellett is álságosnak és képmutatónak. Éppen ezért kellett elvetnünk, és helyébe új eszmét emelnünk. Pontosabban vissza kellett helyeznünk jogaiba az ősi erkölcsi törvényt: amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal. Sőt a keresztény ihletettségű politika jegyében hozzá akarjuk illeszteni azt a törvényt is, hogy amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek, te is azt tedd másokkal. (…)

Tudatában vagyok annak, hogy az emberi magatartást végül is nem külső viselkedési utasításoknak, különösen nem kormányzati döntéseknek és legkevésbé kormányfői felhívásoknak, hanem mélyről, a lélek mélyéről jövő késztetéseknek kell, kellene szabályozniuk. A belső meggyőződésnek szabályoznia kellene az élethez, az idősekhez, a gyerekekhez, a felebarátokhoz, a másneműekhez, az igazsághoz és magához a közösséghez fűződő viszonyunkat. Nevezhetjük ezt egyszerűen lelkiismeretnek is. Ezért itt a politikának, a kormányzatnak, a miniszterelnöknek fokozott óvatossággal kell eljárnia, tudván, hogy vékony jégen jár, és a jó szándék és jó akarat, még pontosabban a jó szándéka és a jó akarata könnyen visszájára fordulhat, és illetéktelen beavatkozásnak, erőszakosságnak tűnhet fel. Ugyanakkor, Tisztelt Ház, nem fogadhatunk el olyan közállapotokat, amelyben a lelkiismeretesen eljárók, a törvényeket betartó emberek folyamatosan rosszul járnak, míg a lelkiismeretlen, a farizeus, a szabályokat kijátszó mindig jól jár és előnyt szerez. Ha ide jut az ország, a közélet szereplői nem maradhatnak csendben, és nem lehetnek tétlenek. Kellő körültekintéssel, mértéktartással, a személyes méltóság tilalomfáját tisztelve, de szerepet kell vállalniuk az ország helyes rendjének helyrebillentésében. Ezt várom el magamtól, a kormányzatban dolgozóktól, és ezt kérem Önöktől, parlamenti képviselőktől is. (…)

A 2010 óta épülő új korszakban az egyén és a közösség kapcsolatát is új szabályok alakítják. A liberális alkotmány nem kötelezte a kormányokat a nemzeti érdekek szolgálatára, nem kötelezte, hogy ismerjék el és erősítsék a világban élő magyarok nemzetünkhöz tartozását, nem védte meg a közösségi vagyont, nem védte meg az embereket az ország eladósításától és kifosztásától. És a szabadság nevében végül családok százezrei jutottak adós rabszolgaságba. Én elkötelezett leszek a jövőben is, hogy az emberek munkája, teljesítménye és érdeke, valamint a közösség, a nemzet élete közötti kapcsolat megmaradjon, sőt erősödjön. Számomra a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet. Ez a nemzeti és keresztény ihletettségű társadalomértelmezés adja majd munkám eszmei alapját és egyben célját is. (…)

Tapasztalatom szerint a jólét és egy ország lelki állapota összefüggnek egymással. Jólét csak olyan országban szökhet szárba, amelynek helyes az önismerete, megfelelő az önbecsülése, és él benne a büszkeség érzése, vagyis tisztában van a lehetőségeivel, senkinél sem tartja magát alávalóbbnak, és komoly teljesítményeken nyugszik saját nagyszerűségének tudata. Az ilyen országok képesek tiszteletre méltó gazdasági eredményekre, képesek folyamatos gyarapodásra, és polgáraiknak is képesek megadni ennek esélyét. Vagyis rendelkeznek a békés gyarapodás képességével. Ehhez, Tisztelt Ház, erő kell, mert a békét csak az erős adhatja meg, békét csak az erős teremthet, de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a béke nem egyenlő a háború hiányával. A béke sokkal inkább az igazság gyümölcse. Az igazságosság pedig abban áll, hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami megilleti, és meg kell tennie azt, ami tőle elvárható. Megkapnia, ami megilleti, és megtennie, ami tőle elvárható életállapotának megfelelően, és mindeközben az igazságosság vagy ennek hiánya nem lehet hivatkozás az életállapotunkból fakadó kötelességeink alóli felmentésre. 30 év politikai tapasztalata alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az igazságosságnak ez a kiegyensúlyozott és árnyalt felfogása teremt olyan országot, amelyben békesség uralkodik, amelynek alaphangja a derű, és amely képes a világ más országaival versenyképes gazdasági teljesítményt nyújtani. (…) Olyan kormány megalakítására törekszem, amely képes egyszerre igazságos és versenyképes Magyarországot teremteni. (…)

Kötelességem néhány szót szólni a leendő kormány Európa-politikájáról. Magyarország a nyugati szövetségi rendszer, a NATO és az Európai Unió része. Efelől nincsen és a kormányzásunk idején nem is lesz kétség. Mi azonban ezekben a szövetségekben tagok vagyunk, és nem túszok. A szövetségi kötelezettség nem vonatkozik a látásra; senki sem várhatja el tőlünk, hogy vaknak tettessük magunkat, hogy ne lássuk, mi zajlik körülöttünk és velünk a világban. És a szövetségi kötelezettség nem vonatkozik a szólásra sem; senki nem várhatja el tőlünk, hogy némának tettessük magunkat, hogy ne tegyük szóvá azt, amit magunk körül látunk. És a szövetségi kötelezettség nem vonatkozik a gondolkodásra sem; senki nem várhatja el tőlünk, hogy tökfilkónak tettessük magunkat, akinek nincs egyetlen épkézláb gondolata sem arról, hogy mit kell, mit kellene tennünk. A mi Európa-politikánkat a tisztánlátás, a nyílt párbeszéd és a bátor gondolkodás jellemzi majd. A 2008-ban kitört pénzügyi válság óta Közép-Európa nem érheti be a nyugati politika másolásával. Európa napról napra veszít világgazdasági, világkereskedelmi és világpolitikai súlyából. Európa a mi hazánk, a közép-európai népek hazája is, ezért személyes érdekünk, személyes ügyünk és – jó szövetségeshez méltóan – személyes kötelességünk is, hogy változtassunk ezen a helyzeten. (…)

 Olyan Európát akarunk, amely tiszteli saját gyökereit, tiszteli a kereszténységet, és megadja a nemzeteknek az őket megillető tiszteletet. Olyan Európát akarunk, amely belátja, hogy az a közösség, amely nem képes magát biológiailag fenntartani, eltűnésre ítéltetett. Nem akarunk bevándorlást támogató politikát, és nem akarunk kezelhetetlen feszültséget okozó bevándorló tömegeket sem, de akarjuk a gyermekvállalás támogatását, és akarjuk a népességfogyás természetes úton történő megfordítását. Elismerést és tiszteletet akarunk a családoknak, visszautasítjuk a házasság és a család relativizálását, kitágítását és kiüresítését. Gyámolítást, védelmet és testi-lelki biztonságot követelünk a gyermekeknek. Olyan Európát akarunk, amely támogatja a vállalkozói szellemet, képes a teljes foglalkoztatás megteremtésére, és amely felszámolja a magas energiaárak okozta európai versenyhátrányt. Radikális, gyors energiaár-csökkenést akarunk egész Európában, összekapcsolt európai energiahálózatokat és biztonságos energiaellátást az egész kontinensen. (…)

A gazdasági kapcsolatainkat állítjuk a külpolitika középpontjába, folytatjuk a keleti nyitást, megerősítjük gazdasági jelenlétünket, és növeljük gazdasági súlyunkat a Kárpát-medencében. A regionális gazdasági kapcsolatok eltökélt erősítése nem áll ellentétben a markáns nemzetpolitikai irányvonallal. A magyar ügy a II. világháború óta megoldatlan. A magyar ügyet európai ügynek tekintjük. A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. (…) Meg kell akadályoznunk, hogy a nemzet kárára lehessen boldogulni, keresnünk kell és keresni is fogom azokat az utakat és módokat, ahol a magyarok úgy tehetnek a saját személyes ügyeikért, úgy tehetnek szert személyes haszonra, hogy az közben az egész közösség javára is váljon. (…)

Ha a fejemre, az eszemre, a karomra és az izmomra szükség van, ha kifizettem az adósságomat, ha van megtakarításom, ha saját otthonomban élhetek, ráadásul stabil kormány áll az ország élén, biztonságban vagyok. E felé ebbe az irányba tart majd Magyarország a következő négy évben. (…)

Végezetül már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnom: milyen a jó miniszterelnök? Van Eötvös Józsefnek egy példázata a gőzmozdonyról, pontosabban a szakértőről, aki tökéletesen ismeri a mozdony szerkezetét, annak minden kerekét, minden egyes csavarját és tengelyét. Csak éppen azt nem tudja, mitől működik az egész, mert nincs fogalma a gőz mibenlétéről, vagyis arról az erőről, ami az egészet mozgásba hozza és mozgásban tartja. Ismeri a dolgok hogyanját, de nem ismeri a miértjét. (…)

Ez a helyzet az államgéppel is. Hiába ismerjük a szerkezetet, ha nem értjük a nemzetnek az egész államot átjáró lelkét, karakterét, a nemzet szellemét és a nemzet akaratát. Ha ezeket nem értjük, elrozsdásodik az alkotmány, nyikorognak a törvénykönyvek, recsegnek-ropognak az intézmények, működésképtelen a szerkezet. Ha a kormány – élén a miniszterelnökkel –, ha a képviselők, ha a politika világához tartozók értik a nemzet szellemét, lelkét és akaratát, akkor jól fogják tudni szolgálni azokat, akik megválasztották őket. Én szeretnék jól szolgálni, szeretnék jó miniszterelnöke lenni ennek a különös, egyedi, tehetséges, de sokat szenvedett népnek, ennek a bátor, leleményes, lovagias és iparkodó nemzetnek. Szeretném, ha nem kellene több áldozatot hoznia, hiszen így is mértéken felül kellett szenvednie annyi évszázadon keresztül. De tudom, hogy a jövő, mert annak ilyen a természete, s amelynek európai horizontján a kelleténél jóval több a felhő, újabb kihívásokat és próbatételeket állít majd elénk. Akárhogy is lesz, Önök bizonyosak lehetnek abban, hogy végül még a kényszerűen meghozott áldozatok is a javát fogják szolgálni annak a nagy közösségnek, amely minden magyart magában foglal.

Úgy kell szolgálnunk, hogy a nemzet közös életének kereteket adó államszerkezetet és kormányzatot mindig lélek, cél és értelem járja át, mindig a közös sors tudata és felelőssége határozza meg. Ezt a parancsot akarom szolgálni a legjobb tudásommal és minden erőmmel. Azt kérem a Jóistentől, ha már idáig elhozott, sasszárnyon hordozott, most erősítsen meg, hogy megfelelhessek a rám nehezedő és rám váró felelősségnek. Azt kérem, hogy tetteimet mindig a hűség és a belátás vezérelje.