2014.05.30.

A múlthoz való viszony

Havas Szófia

Az MSZP fővárosi képviselője Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga, a HVG-ben a következőket mondta: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben, zsidókra vadászva.”

1956 kapcsán ennél durvábban nem sérthették volna meg azokat, akik életüket áldozták a magyar szabadságért és az ő hozzátartozóikat, akiket bebörtönzött a diktatúra, akiket egy életen át üldözött. Az 56-os Intézet akkori igazgatója, Rainer M. János azonnal Havas segítségére sietett, mondván: nyilatkozata mögött az a családi tragédia áll, hogy az édesapját – Horn Gyula testvérét – '56-ban gyilkolták meg. Horn Gyula testvérét senki sem gyilkolta meg, egyes kutatások szerint, kissé illuminált állapotban a biciklijéről leesett, s egy orosz tank vagy teherautó gázolta halálra. Az 56-os Intézet akkori igazgatójának, eltekintve attól a valótlanságtól amit Havas Szófia védelmében közreadott, van egy súlyosabb bűne. Kijelentette: lehet a társadalom jelentős többsége által forradalomnak tartott 1956-ot ellenforradalomnak nevezni! Nem baj, ha ilyen vélemények is vannak! A történelemhamisításon ért igazgató intézete 2012-ben felszámolásra került. Havas Szófia a fővárosban az MSZP-frakcióban vígan éli világát. Szerintem nem azért születnek a törvények, hogy azokra egyes személyek esetében fütyülni lehessen.

Biszku Béla

Több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt vád alá helyezték Biszku Béla egykori belügyminisztert, az 1956-os eseményeket követő két sortűzzel összefüggésben, aki az 1956-os forradalom leverése után az állampárt, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd Politikai Bizottságának tagjaként, 1957 és 1961 között belügyminiszterként a megtorlások egyik irányítója volt. Biszkura csupán egy dokumentumfilm kapcsán figyeltek fel, melyben büszkén vállalta minden korábbi tettét, elmondta, hogy változatlanul ellenforradalomnak tekinti az 1956. októberi eseményeket, Nagy Imre megérdemelte a sorsát, s ő egyáltalán nem érez megbánást vagy lelkiismeret-furdalást a halálos ítéletek miatt. 5 év és hathónapi börtönre ítélték első fokon. A vádat képviselő ügyész szerint a forradalmat követő sortüzekre Biszku Béla adott utasítást, Biszku Béla az első fokú ítélet kihirdetésekor sem tanúsított megbánást, csak annyit mondott: „fejezzük be!” Nem szólnék, de talán még nem késő: a balliberális sajtó munkatársaira talán nem vonatkozik a diktatúrák rémtetteit tagadók vagy az azt relativizálók felelősségre vonásáról szóló törvény? Mert ha mégis, akkor a Biszku Béla mellett kiállókról, akik ártatlanságát hangoztatják egy szép csokrot kapásból össze lehetne állítani. Csak bele kell pillantani az ATV egyes műsoraiba, vagy belehallgatni a Klubrádióba vagy Rangos Katalin, Mihancsik Zsófia ezügybeni megnyilvánulásait elemezni.

Horn Gyula

Horn Gyuláról Brüsszelben termet neveznek el. Arról vita folyt, hogy ávósként személyesen a nyugati környékén gyilkolt-e, a vita ma is aktuális, hiszen a volt miniszterelnök nem számolt el megnyugtatóan 56-os múltjával. Arról azonban nem folyhat vita, hiszen láttuk, hallottuk, olvastuk: a kommunista diktatúra által végbement tömeggyilkosságokat Horn Gyula a törvényes rend védelmének állította be. Unokahúga, Havas Szófia is figyelemre méltó közléseket engedett meg magának. Horn Gyula elhunyt, így felelősségre vonásáról már csak a Jóisten „intézkedhet”, de el nem tudom képzelni, az Európába kikerült szoci képviselők miért nem szólítják fel Brüsszelt, hogy ne merészeljen termet elnevezni Horn Gyuláról, aki a pártállami diktatúra tömeggyilkosságait tagadta. Miért hagyják, hogy rájuk égjen a bélyeg: ez a terem magyar kérésre egy olyan emberről lett Brüsszel által elnevezve, akit egyrészt tömeggyilkos szervezet tagjaként tart számon a történelem, másrészt a diktatúra tetteinek dicsőítése miatt, ha élne börtönben lenne a helye. A kommunizmus áldozatai miért fájnak kevésbé, mint a nácizmus áldozatai? Mindkét diktatúra, idegen megszállás „eredményeként” borult ránk. Mindkét diktatúrának voltak bűnös kiszolgálói. Horn Gyula az idegen fegyverek által fenntartott kommunista diktatúra kiszolgálóinak emblematikus alakja. Miért nem vesznek példát két köztársasági elnökünkről, Mádl Ferencről, aki elutasította Horn Gyula MSZP általi legmagasabb állami kitüntetésre való felterjesztését és Sólyom Lászlóról, akinél mint köztudott 2007-ben újra próbálkoztak, ám mindkét államfőnek az volt a kifogása, hogy Horn nem számolt el ‘56-os múltjával. Köztudott, hogy Hornt 1950 és 1954 között a Szovjetunióban képezték ki. A Don melletti Rosztovban a pénzügyi mellé katonai kiképzést is kapott, és itthon már ávós tisztként vett részt a forradalom leverésében.

Nem pillanatnyi felindulásból, ahogy később a testvére halálának körülményiéről hazudozott, véletlenül került a kommunista karhatalomba, erre tudatosan készült. Pribék volt és társaival együtt fegyvertelen, fiatal munkásokat gyilkolt halomra.

2006-ban a Die Weltnek adott interjújában azt mondta, a pufajkások közt ő „a törvényes rendet védte”. Ezzel a kijelentésével ki kellett volna vívja minden tisztességes ember haragját, hiszen a szovjet fegyverekkel megtámogatott Kádár-kormányt legitimnek, míg a forradalmárokat köztörvényes bűnözőnek minősítette.

Horn véleménye később sem változott sem 1956-ról, sem a Kádár-rendszerről. 1989. február 10-én például az MSZMP központi bizottsági ülésén is védte azokat, akik a szovjetek oldalára álltak: „Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.” Szolgálataiért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. Micsoda paradoxon! Aki egyszer is hallotta Sinkovits Imre által felolvasva a kivégzett forradalmárok foglalkozását. Kis kivétellel szinte mind kétkezi munkás volt. És az ő legyilkolásukért munkás-paraszt érdemérmet adományozni a gyilkosnak! Micsoda egetverő aljasság, csak gondoljunk bele! Személyes érdemeit itthon sokan vitatják, de külföldön – különösen Németországban – a vasfüggöny egyik lebontójaként tartják számon, és számos kitüntetéssel ismerték el. Ami őszintén szólva elég nagy szégyen. Elképzelhetőnek tartja-e valaki, hogy egy egykori náci szájából elhangozhatna mindaz, amit Horn Gyula folyamatosan megengedett magának, és ezek után termet nevezzenek el róla a demokráciára oly kényes Európai Unióban? Ugye hogy nem.

czyla