|
 2014.03.07.
Történelem az operettszínpadon
(Ábrahám Pál: Viktória
– Budapesti Operettszínház)
Honvéd banda szól a Stefánián, Édes mamám, Harminckettes baka
vagyok én, Mausy, Ahol az ember felmászik a fára –
mind-mind örökzöld slágerek. Nagyon sokan ismerik, dúdolják
ezen dallamokat, de azt kevesen tudják, hogy a szerzőjük a múlt
század 30-as, -40-es éveiben komponálta híres darabjait, s
hogy ezek a számok Ábrahám Pál Viktória
című operettjéből valók.
Ábrahám Pál 1892-ben született a nyugat-bácskai
Apatinban. Akkor a város 13. 136 lakosából 11. 661 német és
1067 magyar volt. A trianoni békediktátumig Bács-Bodrog vármegye
Apatini járásának volt a székhelye. 1941-ben visszakerült
Magyarországhoz. A várost a szerb partizánok 1944. október 24-én
vették be. 1944. végén a városból 2400 személyt hurcoltak
orosz munkatáborokba. 1945. március 11-én a város csaknem egész
lakosságát, mintegy 8000 embert a gádori és a körtési szerb
haláltáborba hajtották, ahol sokan éhen haltak. 1945. után
likai szerbeket költöztettek a kitelepített németek helyébe.
A XX. század elejének történelme, így az első világháború
eseményei, a trianoni országcsonkítás nagyon sok művészre
hatatott. A 30-as években sokan nosztalgiával tekintettek vissza
a boldog békeidőkre, és olyan új műveket láttak szívesen a
színpadokon, melyek a magyar virtust, a magyar erényeket állítják
a középpontba. Így tett Ábrahám Pál is, az egyik
legkalandosabb életű hazai zeneszerző.
Zenei
tehetségét korán felismerik, de akkoriban csak a befutott
komponisták és előadóművészek éltek meg jól fizetésükből,
így ezért a szülők úgy határoztak, hogy gyermekük
kereskedelmi iskolában tanuljon Budapesten. Legyen tehát biztos
szakma a fiú kezében, de ki tudja, hátha mégis sikeres
zeneszerző lesz belőle? – gondolták a kis Pál szülei. Ezért
az illetékes minisztériumnál kérvényezték, hogy a
csodagyerekként számon tartott fiút korengedménnyel felvegyék
a pesti Zeneakadémia zeneszerzés szakára. Így Ábrahám Pál
16 évesen zeneszerzést tanul Herzfeld Viktornál, míg a
zongoraszakon Siklós Albert tanítványa lesz. Az ötéves
anyagot három év alatt végzi el. A Zeneakadémia évkönyve
szerint az 1914–15-ös tanévben állami jutalommal tüntetik
ki. A következő évben nyilvános hangversenyen bemutatják első
kompozícióját: gordonkaversenyét, zenekari kísérettel. 1916
decemberében a növendékek kamarazenekari sorozatában előadásra
kerül a Magyar szerenád
című négytételes vonósnégyese a Zeneakadémia nagytermében.
1917-ben egy bábszínház mutatta be sikerrel Etelka
szíve című kisoperáját. A különböző visszaemlékezések
szerint időnként alkalmi zenekarokkal játszik kávéházakban,
énekórákat ad fiatal énekeseknek, színészeknek. Számára az
igazi nagy sikert a Zenebona című operett hozta 1928-ban. A színház azonnal felkéri
egy teljes estét betöltő új nagyoperett megkomponálására.
Így születik meg Az utolsó
Verebély lány című operett, amiben Kabos Gyula is játszott.
Mondják, hogy Verdi azért csak a Rigoletto ősbemutatója előtt
néhány nappal adta oda a tenoristának az Az
asszony ingatag című áriát, nehogy azt mondják, hogy ezt
a canzonettát a szerző az utca népétől lopta. Ahogy Milánó
utcáin a XIX. század közepén dúdolták a fiatalok Verdi
dallamait, úgy a XX. század 30-as éveiben Ábrahám Pál dalait
énekelte a pesti ifjúság. Tehát Ábrahám dalai gyorsan népszerűvé
válnak. 1929-ben megkeresi Földes Imre színműíró, hogy zenésítse
meg Viktória című darabját. A fordulópontot viszont egy
Magyarországon forgatott német némafilm, a Szívek melódiája jelentette. Az UFA filmgyártó vállalat
producere, Erich Pommer a forgatás megkezdése előtti
pillanatokban telegrafált Berlinből: „Mindent átállítani a
most gyorsan terjedő zenés filmre…”. A kijelölt zeneszerzők
mellett Ábrahám is ajánlatot kap néhány szám megírására.
Vagyis társszerzőnek kérik fel. A Melodie
des Herzens című filmet 1929. december 16-án mutatják be
Berlinben és az egyik betétdal: a Bin
kein Hauptmann, bin kein grosses Tier hatalmas sikert aratott.
A producer sürgősen hívja további munkára a német fővárosba,
de a zeneszerző akkor gőzerővel a Viktória nagyoperettjén
dolgozik, ami 1930. február 21-én került bemutatásra a Királyi
Színházban. Gyorsan elterjedt Európában is, ennek legjobb példája,
hogy még ebben az évben bemutatták Bécsben is.
Az operett műfajának bírálói sokszor azzal a kritikával
élnek, hogy a történetekben sok az irracionális elem. Ez igaz
is, hiszen meséről van szó. Méghozzá felnőtteknek szóló
meséről. A mese pedig nem hazugság. A hazugság negatív erkölcsi
súlyát a rosszindulatú indíték adja meg. A haszonszerzés, a
másik ember félrevezetése. Amikor gyermekeinknek mesélünk,
talán hazudunk nekik? A játékos lelkű embernek a fantáziája
is játékos. Játszik a gondolat és a képzelet végtelen lehetőségeivel,
és így csuda dolgokat alkot. A darab első felvonásának első
képe egy oroszországi hadifogolytábor. Az oroszok egymás után
végzik ki a magyar tiszteket. Mikor Koltay István magyar huszárkapitányra
kerülne a sor, a tiszt azt kéri szolgájától, a cigány Rácz
Jancsitól, hogy húzza el kedvenc nótáját, a Csak
egy kislány van a világon kezdetűt. Közben messziről
fegyverek ropogása hallatszik – megtámadták az oroszokat.
Kihasználva a zűrzavart Koltay fegyvert szerez, amivel megsebesíti
az orosz parancsnokot, és tisztiszolgájával együtt megszökik.
A második kép Tokióban játszódik. A két magyar katona a vak
szerencse folytán Japánba, az ottani amerikai nagykövetségre
kerül. A nagykövet, John Cunlight éppen búcsúfogadást tart
Szentpétervárra költözése előtt. Feri, Viktória testvére
is magával viszi ifjú japán feleségét, Lia Sant. A betoppanó
Jancsi megismerkedik Riquettel, a szobalánnyal és bemutatja gazdáját
– álnévvel Csáky kapitányt a nagykövetnek. A nagykövet
felajánlja segítségét a két szökevénynek, hogy az amúgy is
Pétervárra költöző követséggel együtt tovább menjenek,
egy kevéssel közelebb az otthonhoz. Cunlight személyes szimpátiája
a magyarok felé könnyen érthető, újdonsült felesége egy
magyar grófnő, Viktória. Aki nem más, mint Koltay volt
szerelme, aki a kapitány téves halálhírét hallva ment csak
hozzá a nagykövethez. Viktória megrendülve fogadja az álnéven
bemutatkozó Koltayt. A második felvonás a bonyodalmaké. Szentpéterváron,
az amerikai nagykövetség épületében bemutatkozik az új
diplomata. Az orosz városparancsnok viszont fölismeri Koltayban
a szökött katonát, aki őt hajdan megsebezte. Éppen ezért
kiadatását követeli. Koltay számon kéri Viktóriát házasságáért,
és a nagykövet bujtatását elhárítva, önmagát leleplezve,
feladja magát az oroszoknak. A harmadik felvonás Viktória
magyarországi birtokán, Dorozsmán játszódik. A falu polgármestere
kihirdeti, hogy hármas házasságkötésre készüljenek. Az első
pár Jancsi és Riquette – akiről kiderül, hogy félig magyar
származású –, a második pedig Feri és Lia San. A szerelmétől
és szerető férjétől is elhagyott Viktória, felejtést remélve
érkezik Dorozsmára. S akkor megérkezik a nagykövet, aki
hajlandó lemondani az asszonyról. De nem egyedül érkezik,
hanem Koltayval együtt, akit ő szabadított ki a bolsevikok börtönéből.
A három szerelmes házassága megköttetik, Cunlight pedig egyedül
távozik az USA-ba, hogy elfoglalja külügyminiszteri posztját.
Külön ki kell emelni az operett Lesz-e
úgy, mint rég dalát, ami egyfelől utal a Trianon előtti
korszakra, másfelől a hajdani, ifjúkori szerelmes órákra.
A Budapesti Operettszínház tavaly mutatta be Béres
Attila rendezésében a Viktóriát.
E sorok szerzője a február 21-ei előadást látta. A darab
sikerét bizonyítja, hogy több mint egy évvel a premier után
teltházzal játsszák az Operettszínházban. A címszerepben Frankó
Tündét hallhattuk, láthattuk. A művésznő korábban nagy
sikerrel énekelt az Operaház produkcióiban, és csodálatos
volt Pillangókisasszonyként,
a Faust Margitjaként,
vagy a Bajazzók Neddájaként.
Éppen ezért sajnálatos, hogy az első felvonás első duettjében
bántóan éles hangokat lehetett tőle hallani. Az előadás további
részeiben tökéletes technikai tudással és csalhatatlan ízléssel,
maximális zeneiséggel énekelt. Zenei-színészi kulturáltsága
összességében mindent kihozott a szerepből, amit csak lehet. S
remekül alakította azt az asszonyt, aki férjét szereti, becsüli,
de mégis a régi vőlegényébe szerelmes. A különösen szép
orgánumú Huszti Péter nagykövete igazi szereposztásbeli telitalálat. Színészi
energiájának takarékossága, mozdulatai, mimikája mind-mind
lenyűgözők, alakításának tehát nincs üresjárata. Nem véletlenül
kapott az utolsó képben hatalmas nyílt színi tapsot. Az
operett világában talán csak a Csókos
asszony az, amiben az idősebb férfi annyira szereti az
asszonyt, annyira azt tartja szeme előtt, hogy imádottja boldog
legyen, hogy – ha fájó szívvel is –, de hajlandó lemondani
róla. Így ezek a karakterek erkölcsi győztesként jelennek
meg. Vadász Zsolt alakítása
lenyűgöző, mind a halállal bátran szembenéző huszárkapitányként,
mind szerelmesként, mind a mulatozást kedvelő ifjoncként.
Hangilag is megfelelt a szerep követelményeinek, csak egyetlen
egyszer énekelt fejhangon, de azt is olyan technikával tette,
hogy ezt csupán a vájt fülűek vették észre. Ábrahám Pálnak
ez az operettje annyiban rendhagyó, hogy két táncos komikus és
két szubrett szerepel benne. Kádár
Szabolcs játszotta Ferit, Viktória testvérét. Nála minden
mozdulat, minden hang a helyén van, de az erő, amit a szereptől
elvárnánk, nem érzékelhető. Dancs
Annamari mint Lia San, Szendy
Szilvi mint Riquette és Peller
Károly mint Jancsi mind hangban, mind játékban remekül
alakítottak. Sehol egysíkúság, sehol sematizmus. Egyéniségeket
láthattunk a színpadon.
Az előadásból kitűnt, hogy a rendező, Béres Attila
nem divatos önmegvalósításra törekedett, nem polgárpukkasztásra,
nem túlzott aktualizálásra, hanem arra, hogy a darab átélhető
legyen. Ezzel is kifejezte azt, hogy tiszteletben tartja a szerző
eredeti szándékát. Ami külön tetszett a rendezésben, hogy
nem forgószínpaddal, füstgépekkel, süllyesztőkkel dolgozott,
hanem a fénytechnikát vette igénybe. A vörös a szerelemé, míg
a kék az emlékezés színe volt. Az előadás sikere bizonyítja,
hogy az operett él, nem „színházmúzeumi” darab, csak éppen
megfelelő szakértelemmel és a műfaj iránti alázattal kell a
közönség elé vinni. S akkor nem csak a műítészek tapsolnak.
Medveczky Attila
|
