vissza a főoldalra

 2014.03.07. 

Alkalmatlanok

Új rovatunk az elkövetkező országgyűlési választásokon induló vagy legalább valószínűleg induló jelölteket figyeli. Az átlag alattiak, a teljesen alkalmatlanok közül akarunk legalább néhány kirívóan ügyefogyottat bemutatni. Ugyanis az országos kampánynak nevezett hercehurcában egy-egy jelentéktelen jelölt gigantikus ostobasága esetleg elsikkad. Nem hagyjuk.

 Egy papokat becsmérlő Bajnai-hősnő

Nagy-Korsa Judit villámkarrierje

 A Facebook közösségi oldalon kutakodva, az irdatlan mennyiségű privát butaság mellett érdekes közéleti felfedezéseket is tehetünk. Az ember csak néhányat kattint, és tessék, máris elénk penderül a magyar politika egyik rettenthetetlen amazonja, Nagy-Korsa Judit, aki az Együtt–PM tagjaként a baloldali Összefogás közös képviselőjelöltje Miskolcon, az 1. sz. választókerületben. Személyes hangú bemutatkozó szövege szerint az elmúlt évtizedek során különféle munkahelyeken dolgozott, de mindig emberekkel és a közélettel foglalkozott. Tanított egy felsőzsolcai általános iskolában, azután több mint tíz évig a Kilián György Gimnázium magyartanáraként és ifjúságvédelmiseként szorgoskodott – elhivatottan őrködve a magyar ifjúság cseperedésén, szellemi kitárulkozásán. Majd éles váltás következett: 1996-tól a Magyar Rádió miskolci stúdiójának szerkesztő-riportere volt, egészen 2012 nyaráig, amikor – állítása szerint – az történt, hogy elbocsátották. Ő úgy emlékszik, hogy már a 2011-es első leépítéskor felkerült a listára, azonban szakszervezeti vezetői tisztségének köszönhetően nem tudták kirúgni. Szavait idézve: „Végül én nem bírtam gyomorral a kézi vezérlést, a cenzúrát, így közös megegyezést ajánlottam, és eljöttem.” Eme mondatainak némileg ellentmond egy 2011. július 12-én, keddi napon kiadott hivatalos sajtóközlemény: „A Magyar Rádió miskolci stúdiójának (MR6 – A Régió Rádiója, Miskolc) hét munkatársa megkapta felmondólevelét.” És a hét név között ott szerepel Nagy-Korsa Judité is. Akárhogyan is történt, elbocsátása óta hősnőnk szabadúszóként boldogul az Orbán Viktor-i csúnya diktatúra világában, nemrégiben pedig szerződéses munkát is kapott, „persze nem egy állami vállalatnál”, hanem személyes úton-módon, feltehetően kiterjedt kapcsolati tőkéje révén.

Képviselőjelöltünk őszinte vallomását azzal folytatja, hogy ő bizony sohasem tudta lenyelni az igazságtalanságot, és azt is képtelen szótlanul elviselni, ha a gyengébbet sérelem éri. És ez még nem minden, mert ráadásul soha nem is félt, de nem ám! És még most, a tomboló jobboldali diktatúrában sem rettent meg. Úgy fogalmaz: „Elszánt humanista vagyok, és nagyon büszke arra, hogy a fiam és a lányom is hasonlóan gondolkodik. Unokáimat – két tündéri kislányt – csak ritkán ölelhetem magamhoz, mert fiam külföldön él a családjával. Talán egyszer hazajönnek, ha ez az ország élhetővé válik…” Ez utóbbit nyilván úgy érti: ha majd Bajnai Gordon élhetővé varázsolja az országot… S hogy miként került a magyar választási csatározás első sorába? Tavaly október 23-án ott volt a budapesti demonstráción, ahol az aranyszájú vezér, Bajnai Gordon is beszédet mondott. A következő szavak oly megrendítőek, hogy érdemes szó szerint idézni: „Ott és akkor számomra egyértelművé vált: nem maradhatok tétlen. A Szolidaritás miskolci csoportjának aktivistája lettem, azután – életemben először egy párt – az Együtt–PM Szövetség tagja. Szenvedéllyel, teljes szívemből hiszem, hogy mi, magyarok, képesek vagyunk egy nyugodt, fejlődő, európai országot építeni. Ehhez azonban békesség és új társadalmi szerződés kell. A jövőnk dől vagy bukik a 2014-es választáson.” Hát ez csakugyan nagyon megható, mindazonáltal akad itt egy picinyke ellentmondás. Ugyebár hősnőnk azt állítja, hogy tavaly év végén életében először csatlakozott egy párthoz: az Együtt–PM az első politikai társulat az ő életében. Nos, érdemes beírni az internetes keresőbe a Nagy-Korsa név mellé azt, hogy SZDP, vagyis Szociáldemokrata Párt, és megnézni az első találatot, amely pontosan úgy szól: szdp.hu/tag/nagy-korsa-judit/. Vagyis egyértelműen kiderül, hogy mélyen humanista igazmondónk korábban ott is volt tag. Az oldal tartalmát egy ismeretlen kezecske ügyesen törölte (úgy látszik, egyeseknek kínosan hatott), ám a cím most is él és árulkodik.

A Facebookon található adatlap Nagy-Korsa Judit szakmai pályafutását és fontosabb paramétereit is elénk tárja. Így megtudjuk, hogy tanulmányait az ELTE középiskolai tanár, magyar nyelv és irodalom szakán végezte, újságíróként pedig négy díjban részesült: sorrendben a Magyar Rádió Nívódíját, a Regionális Innovációs Díjat, az MSZOSZ-díjat és az Év Riportere a Regionális Rádióban elismerést ítélték neki. Ezek szerint olyan elfogulatlan, szakmailag hiteles, párt- és világnézetileg semleges közszolgálati újságíró, hogy a fal adja a másikat. Tőről metszett országgyűlési képviselőjelöltként mindamellett a politikai nézetét sem rejti véka alá: klasszikus liberális. Egyik facebookos bejegyzésében – egy tanulmányból vett idézettel – ki is fejti, mit ért ezen: „Manapság hatalmas értelmezési deficit van a liberalizmus jelentését illetően. Sokan szitokszóként vetik oda, és már köpnek is. ők tévedésben vannak, mert a liberalizmus nem szabadosságot, hanem szabadelvűséget jelent. Éppen azért volt és van olyan erős hatása a liberalizmusnak, mert mint minden nagy politikai ideológia, egy magasztos célt tűzött ki maga elé: azt, hogy minden ember szabad és boldog legyen.” Ezzel kapcsolatban két megjegyzést tehetünk. Egyrészt: vigyázzunk a kifejezésekkel, klasszikus liberális politikus Kölcsey Ferenc volt és Deák Ferenc – de nem Bajnai Gordon és nem Nagy-Korsa Judit. Másrészt: ha hősnőnk klasszikus liberálisnak vallja magát, akkor miért a baloldali Együtt–PM társulathoz csatlakozott, és miért nem a Fodor Gábor-féle Magyar Liberális Párthoz? Ezek szerint a Liberálisok egy klasszikus liberális hölgy számára nem kielégítők? Vagy esetleg nem klasszikusan liberálisok, hanem kicsit másképpen, neo-módra? Egy vallási hasonlattal élve: aki elkötelezett katolikusnak tartja magát, az mise helyett vasárnaponként nem a Hit Gyülekezete istentiszteleteire jár. Ez ilyen egyszerű.

A Pesti Srácokról elnevezett honlapon érdekes háttérrészleteket olvashatunk Nagy-Korsa Judit portréjához, vélhetőleg egy korábbi munkatársa jóvoltából. Íme: „Az Együtt– PM képviseletében a miskolci 1-es számú választókörzetben Nagy-Korsa váltotta az MSZP erős emberét, Gúr Nándort. Hogy miért és hogyan, az továbbra is kérdés, mert Mesterházy nem akarta adni a választókerületet. Gúr odaadta volna, ha kérik, az Együtt–PM viszont nem is kérte, mert inkább a 2-es számút akarta. Érthetetlen. Nagy-Korsa gimnáziumi tanárként kezdett, de 1996-ban már a Magyar Rádió miskolci stúdiójában találta magát, ahol szerkesztőként, műsorvezetőként és riporterként is kipróbálhatta magát az ott töltött tizenhat év alatt. Érdekes megközelítése ez a baloldal és az ellenzék független újságírói szakmával szembeni követelményeinek… Amíg egy jobboldali kötődésű sajtómunkatárs hitelessége megkérdőjelezhető pusztán a pártszimpátiája alapján, addig egy volt közszolgálati újságíró konkrét politikai szerepvállalása rendben van? Egyébként a miskolci rádióstúdió esetében arról a független sajtóműhelyről beszélünk, ahol az itt jártak dicsőségtablón Tony Curtis mellett még most is kint van Grósz Károly és Kádár elvtárs fotója, és mindezt Nagy-Korsa Judit igen büszkén mutogatta.” Nocsak, mik derülnek ki… Így már elképzelhetjük, hősnőnk milyen hihetetlenül független közszolgálati médiamunkás volt, milyen semleges szemlélettel tájékoztatott. S a történések viharos sebessége is szöget üt az ember fejébe: Nagy-Korsa Judit október végén bármiféle előzmény nélkül, egyszerű pártújoncként felvételt nyer az Együtt–PM soraiba – és tessék, most már ő az országgyűlési képviselőjelölt, a hosszú évek óta frontharcos, megbízható Gúr Nándor elvtárs helyett. Ez aztán a felívelő karrier! Ami pedig Grósz és Kádár pártvezéreket illeti, aláfestésül idézhetjük Nagy-Korsa egyik különösen rokonszenves bejegyzését a Facebookon. Múlt december 4-én a következő bölcs megállapítást helyezte el az oldalán: „Régen azt hittem, hogy rossz világ van. Azóta kiderült, hogy jó világ volt.” Majd egyetértő megerősítésként fölé írta: „Ja.”

Hősnőnk politikusi portréjának felvázolása után ideje rátérnünk nevezetes Facebookos megnyilvánulására, amely kiindulásként a személyére irányította a figyelmem. (Megjegyzendő: Nagy-Korsa fölöttébb tevékeny ezen a közösségi oldalon – három különböző néven is jelen van, és naponta hinti az igét. Az égvilágon mindenhez hozzászól, mindenről van véleménye. Például Radnóti Győr melletti szobrának – autóbaleset miatti – sajnálatos megrongálódásáról határozottan kifejtette, hogy az valójában egy fasiszta merénylet volt, a kocsi sofőrje szándékosan ment neki a szobornak; a helyi közútkezelő pedig csak azért vágatta ki a szobor körül tönkrement tujákat, hogy cinkos módon eltüntesse e szörnyű neonáci összeesküvés nyomait. Na persze.) Tehát december 19-én Nagy-Korsa Judit a következő (ál)hírt másolta be az oldalára: „Kollégánk katolikus hittanra íratta be elsős kislányát, aki egy nap zokogva jött haza. A hittanoktató ugyanis közölte: nincs télapó, nincs Jézuska! Majd levetített egy videót a hatéveseknek, amelyben a pokolban saját zsírjukban sültek a gonoszok, akiket az ördögök vasvillákkal szurkáltak. Miután a kislánynak rémálmai voltak, kollégám azonnal ki akarta venni őt a hittanról, de az iskolaigazgató közölte: év közben nem lehet! Ezeket a hittanoktatókat ellenőrzi egyáltalán valaki?” Eddig az állítólagos hír, amely fölé hősnőnk a következő bölcs kommentárt írta: „Ezt nem hiszem el! Az ilyen elmebetegnek nincs helye a papi pályán, nemhogy gyerekek között! Ott nincs alkalmassági vizsga?”

Hoppá! A humanizmus bajnoka itt most csúsztatott kissé! Az állítólagos hírben egy hitoktatóról van szó – Nagy-Korsa viszont ugrásra készen máris egy papot becsmérel. Nyilván nem tudja, hogy a hitoktatók túlnyomó része nem pap, hanem világi személy; s az iskolai hittanárok többsége még csak nem is férfi, hanem nő. Továbbá lássuk be: nem túlságosan életszerű, hogy egy katolikus hittanórán bárki is Jézus létezését tagadná… A szóban forgó hitoktató nyilván azt próbálta megértetni a gyerekekkel, hogy Jézusban nemcsak egy gügyögő csecsemőt kell látni, a „Kisjézuskát”, hanem a nagykorú férfit, a Megváltót. Az pedig vajmi kevéssé hihető, hogy hittanórán ördögös horrorfilmet vetítenek a hatéves gyerekeknek.

Nagy-Korsa hiányolja a papok (valójában a hitoktatók) alkalmassági vizsgáját. Bátran elárulhatjuk neki: igen, van alkalmassági vizsga – az egyházi jog részletesen szabályozza mind a hitoktatók, mind a papnövendékek képzésének és pályára bocsátásának feltételeit. A kánon vonatkozó pontos paragrafusainak és jogi fordulatainak ismertetésére itt most nincs hely, ugyanis több tucat ilyen előírás létezik.

Tömören miről van szó? Az Együtt–PM politikusa ország-világ előtt becsmérlő véleményt nyilvánított egy olyan témáról, amiről fogalma sincs, és még csak utána sem nézett. Tájékozatlanul és felkészületlenül lépett az emberek elé, mégis magabiztosan és indulatosan. Ez lenne az a híres, felsőbbrendű liberális szakmaiság? Így szándékoznak hatalomra kerülni? S netán feltételezhető, hogy Nagy-Korsa annak idején a közszolgálati munkáját is ezzel a hozzáállással végezte? Hősnőnk nem tudja, milyen az egyház – de azért gyűlöli. Ez korántsem meglepő: a baloldali politikusok jelentős része zsigeri alapon gyűlöli a vallást, különösen a történelmi egyházakat, pláne a katolikusokat. Nagy-Korsa most reflexből belerúgott egy jó nagyot a katolikus papokba, azután elégedetten tovalebegett a világháló hullámain.

E rúgás persze nem előzmények nélküli. A baloldali mozgalmárok lelkületéből fakad, abból a vak gyűlöletből, amely Lenin és bandája óta uralkodik. S ez korántsem egy félájult összeesküvés-elmélet – ellentétben a Radnóti-szobor körüli tuják ügyével… Kádár Iván, a budapesti orosz ortodox egyházközség lelkipásztora kérdésemre tényszerűen összefoglalta a lényeget: „Az egész bolsevik forradalom az Isten elleni gyűlöletből és az egyházellenességből táplálkozott. Csakugyan sátáni rendszer volt! Minden forradalomnak megvan a saját logikája, és Lenin a maga ördögi logikája szerint cselekedett. Az első perctől az egyház felszámolására törekedett. A dokumentumok makacs dolgok, mert mindent feketén-fehéren igazolnak. A kommunisták zsigeri alapon gyűlölik az egyházat. A levéltárakban fennmaradtak a szigorúan titkos rendeletek. Az egyikben Lenin azt írja: Minél több papot meggyilkolunk, annál jobb lesz a szovjethatalom helyzete. Kegyetlen utóda, Sztalin parancsára csak 1937 folyamán, vagyis egyetlen esztendő alatt 85 ezer papot és szerzetest mészároltak le.” Íme, innen ered a kommunista, majd posztkommunista erők „történelmileg kialakult” úgynevezett világnézeti semlegessége.