|
 2014.03.07.
Elkezdődött a táncházmozgalom Kárpátalján
Hat kárpátaljai érték került be a Külhoni Magyar Értéktárba
A
Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület január 23-ai kezdettel több
hónapra kiterjedő táncházmozgalmat indított a HUNG-2013
program keretében, mely augusztusig a Beregszászi, Nagyszőlősi,
Munkácsi és Ungvári járások településeit igyekszik
megmozgatni.
Milyen múltra tekint
vissza a kárpátaljai táncház-mozgalom?
– kérdezem Kovácsné Molnár Eleonórát, a Kárpátaljai Népfőiskolai
Egyesület elnökét.
–Kárpátalján
hiába is keresnénk a táncházmozgalom gyökereit. A szocialista
érában működő kultúrházak vezetői a programokban
szerepeltették a néptáncot, s műsoraikkal turnéztak is
Magyarországon, ám amit előadtak, abban – a hajdani kultúrházak
igazgatói szerint is – az akadémikus balett és a néptánc
elemeit ötvözték. Ez tehát nem az a tiszta, autentikus magyar
néptánc és népzene volt, amit mi most táncházmozgalom alatt
értünk. Tehát teljesen eltérő mozgáskultúráról beszélhetünk.
Nem mondom, hogy nem szép és tüneményes, hogy a gyerekek a színpadon
előadják műsorukat, de az még nem táncház. A táncház olyan
hely, ahol az ott összegyűlő fiatalok igazi, élő népzenére
táncolnak olyan magyar táncokat, amelyeket helyi, vagy
magyarországi néptáncosok mutatnak be. A résztvevőknek közben
a táncoktató a zenékről és a táncokról különböző információkat
is átadnak.
Ma sokan arról panaszkodnak, hogy a fiatalok inkább a
számítógép mellett töltik szabadidejüket, és nem igazán érdekli
őket a hagyományok. Nehéz a kárpátaljai magyar ifjúságot
megszólítaniuk?
–Nem könnyű a kárpátaljai magyar fiatalokat megszólítani,
hiszen már korábban nálunk is tapasztalhattuk azt, hogy az ifjúág
jelentős része nem vesz kezébe komoly irodalmat, nem törődik
a hagyományokkal, nem hallgat népzenét. Éppen ezért a cserkészet,
az egyházi ifjúsági intézményhálózat, a beregszászi főiskola
– ahol mesterképzés indult el a néptáncosok és népzenészek
részére – mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok
úgy szórakozzanak, hogy közben ápolják gyökereiket is.
Akik azt hiszik magukról,
hogy botlábúak, de mégis szeretnének a programhoz kapcsolódni,
azok számára tanfolyamot is hirdetnek, hogy kishitűségüket
legyőzhessék?
–Amikor elindítottuk a táncházmozgalmi programot,
megnyitó beszédemben elmondtam, a táncházban az a jó, hogy
„megbizonyosodhatunk arról, hogy a másiknak is két ballába
van”. Nem kell magunkat rosszul érezni attól, hogy nem tudunk
táncolni, hiszen nem színpadi produkcióról van szó, hanem egy
közösségi térben való kulturális együttlétről. A több hónapon
keresztül zajló programsorozat azért szerveztünk, hogy a népi
kultúránk részét képező táncokat minél több emberrel
megszerettessük, és elmondhatom, hogy a már megszervezett táncházak
nagy érdeklődére tartanak számot. A teremben lévő néptáncosok
igyekeznek a többiek számára az egyszerűbb lépéseket megtanítani.
A képzéseket főleg a néptáncosaink, népzenészeink részére
szervezzük, mert az a célunk, hogy elutazzanak a profi néptáncosokkal
zajló, az autentikus magyar néptáncon alapuló Veszprém megyei
Kiscsőszi Tanyafesztiválra. A közelmúltban a Hungarikum
Bizottság a táncházmódszert mint a szellemi kulturális örökség
átörökítésének magyar modelljét a hungarikumok listájához
sorolta, éppen ezért lényeges, hogy a kárpátaljai magyarok
megismerjék azt, miről szól a táncház. Ez azért fontos, mert
többségüket olyan módszerrel oktatták, aminek az a Mojszejev
a szülőatyja, aki koreográfiáit a különböző népek táncainak
és a hagyományos balettelemeknek az ötvözésével alakította
ki. Ezért is örültem különösen a Pál István „Szalonna”
és csapata által beindított mesterképzésnek, mert párhuzamosan
indult el a két program – a miénk és a főiskolai - egymástól
függetlenül. Azok az oktatók, akik Kárpátalja magyar lakta
településein megtartják a táncházakat, részt vesznek ezen a
mesterképzésen is.
A táncházmozgalom
„csupán” egyike a programjuknak, hiszen bekapcsolódnak a külhoni
magyar értékek gyűjtésébe is.
–2011 őszén Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke
Kárpátalján járt, és az ő ösztönzésére kapcsolódtunk be
a népfőiskolai mozgalomba, s megalakítottuk egyesületünket.
2012. januárjában sikerült Ukrajnában akkreditálni magunkat,
így jelenleg hivatalos jogi személyként tevékenykedünk. Mint
egyesület, nem egy adott település kulturális motorja vagyunk,
hanem Kárpátalja magyarok által lakott térségére terjesztjük
ki tevékenységeinket. Kárpátalján nagyon jól kiépített a
magyar oktatási hálózat, a politikai érdekképviseletünk is működik,
így a mi feladatunk a hagyományaink megélésének elősegítése,
az értékgyűjtés és az értékek átadása. Kiemelkedők a
felnőttképzési programjaink, érettségi előtt álló diákoknak
tudománynépszerűsítő körutat, míg pedagógusoknak továbbképzéseket
szerveztünk. A paraszt-polgári életet bemutató fotókiállítást
és előadást bonyolítottunk le. Nagy megtiszteltetést
jelentett számunkra, hogy Balog Zoltán miniszter úr az identitást
megtartó erő címet viselő konferenciánk díszvendége, előadója
volt. A számos program mellett, amire legbüszkébbek lehetünk
az, hogy még a hungarikum-törvény elfogadása előtt elindítottuk
értékgyűjtő munkánkat. 2012-ben a Bethlen Gábor Alapkezelő
Zrt. támogatásával, kezdtük meg az értékek összegyűjtését
Kárpátalja négy járásában, összesen 90 településen. A kérdőívek
összesítésével létrejött egy adatbázis, amely alapján 2013
márciusában a Kárpátaljai Értéktár Bizottság összeállította
a Kárpátaljai Értéktárat, melyből hat értéket emelt ki,
amit a megfelelő mellékletekkel, ajánlásokkal ellátva továbbított
a Magyar Állandó Értekezlet szakbizottságának. A szakbizottság
pedig ezeket – a kárpátaljai archaikus imát, a magyar vagy Jósika-orgonát,
a salánki hordót, a beregi szőttes és hímzést, a kárpátaljai
Rákóczi-kultuszt és a vereckei honfoglalási emlékművet –
beemelte a Külhoni Magyar Értéktárba. További indoklással,
ajánlással kérni fogjuk ezen értékeknek a Magyar Értéktárba
való felvételét a Hungarikum Bizottságnál, majd csak ezután
születhet döntés arról, hogy a Magyar Értéktár mely kárpátaljai
elemeit tartják méltónak arra, hogy hungarikummá nyilvánítsák.
Medveczky
Attila
|
