vissza a főoldalra

 2014.03.14. 

Zsille Gábor: A Jobbik kalandja a lengyelekkel

Nemrégiben érdekes levelet kaptam lapunk egyik hűséges olvasójától. Figyelmembe ajánlotta a tényt, hogy a Jobbik január utolsó napjaiban együttműködési megállapodást kötött a lengyel Ruch Narodowy mozgalommal, és arra buzdított, egyik cikkemben foglalkozzam a politikai frigy hátterével és kilátásaival. Kérését az alábbiakban teljesítem, hiszen az ügy csakugyan érdekes, feltétlenül megérdemel néhány bekezdést. Egyébként sem árt tisztázni a híradásokban szereplő közéleti szervezetek irányultságát.

Nos, tavaly június 8-án a sajtó arról számolt be, hogy Varsóban zászlót bontott a lengyel hazafiak országos csoportosulása, amely a Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) nevet viseli. Megalakulásukat több éves készülődés előzte meg. Csak lengyel nyelven elérhető világhálós honlapjukon „új társadalmi-politikai kezdeményezésként, a jelenlegi legnagyobb nemzeti szerveződésként” határozzák meg magukat. Alapítói a 2012-ben Varsóban rendezett Függetlenségi Menet (ez a budapesti Békemenetek megfelelője) hatására döntöttek a létrehozatalról. Testvérszervezeteik a különféle nemzeti ifjúsági csoportosulások, a Nemzeti Radikális Tábor és a Hazafias Haderők Katonáinak Szövetsége. Néhány hónap alatt sikerült országos hálózatot kiépíteniük, legfontosabb feladatuknak a hazafias hagyományok ápolását tartják. Úgy fogalmaznak: „Megalkuvás nélkül együttmunkálkodni a nemzeti tábor érdekében, ellátni a nemzeti gondolat képviseletét a közéletben.” Történelmi távlatból bátran kijelenthetjük, hogy a nemzeti irányultságú lengyel politikai mozgalmak gyökere az 1890-es évekig nyúlik vissza. Ez korántsem meglepő, hiszen akkoriban (egészen 1918-ig) Lengyelország hivatalosan nem létezett Európa térképén – területét három részre osztották a cári Oroszország, Németország és a Habsburg Monarchia között. A második világháborúban, vagyis a náci és a bolsevik megszállás éveiben a lengyel függetlenségi harc ismét tragikusan időszerűvé vált. A kommunizmus évtizedeiben nem volt lehetőség a fegyveres harcra, ezért a nemzeti erők a szellemi ellenállás eszközeivel küzdöttek, kiváltképpen az 1981-ben Jaruzelski tábornok által bevezetett hadiállapot idején. Napjainkban, a rendszerváltást követően pedig a hazafiak a globalizáció, az amerikanizáció fogyasztói szemlélete ellen lépnek fel.

Azt hiszem, leszögezhetjük, hogy a Ruch Narodowy által imént felvázolt gondolatok alapjában rokonszenvesek, nem szélsőségesek vagy a valóságtól elrugaszkodottak. Az összképet ugyanakkor árnyalja, hogy e lengyel társadalmi csoport hivatalosan a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) testvérszervezete. Tavaly júniusban tartott varsói alakuló kongresszusukon Toroczkai László, a HVIM elnöke is részt vett, sőt köszöntő beszédet is mondott. (Szónoklata kissé hatásvadászra, sziruposra sikeredett – az erről készült videofelvétel megtalálható a világhálón.) Ám ez még nem minden: a wyborcza.pl hírügynökség jelentése is megerősíti, hogy a Ruch Narodowy és a Jobbik megállapodott egymással, hogy közösen indulnak a májusi európai parlamenti választásokon. Együttműködési szerződésük értelmében a Jobbik jelöltjei a lengyel választási listára is felkerülnének, a Ruch Narodowy jelöltjei pedig a magyar listákra. A lengyel szervezet Döntéshozó Tanácsának tagja, Artur Zawisza kijelentette: „Jogászaink megvizsgálták az érvényes választási szabályzatot, és megállapították, hogy a magyar jelöltek felkerülhetnek a mi listánkra, erre lehetőség nyílik.” Majd hozzátette: „Ez a választási együttműködés megmutatja, hogy Európa népei összefognak, vállvetve mennek Brüsszelbe, és nem egymagukban. Azt is mutatja, hogy nem vagyunk primitív, idegengyűlölő soviniszták.” Zawisza egyébként nemrégiben Budapesten járt, a Jobbik vendégeként.

Az egyik legfontosabb, kézenfekvő kérdés: milyen választási esélyei vannak a Ruch Narodowy szervezetnek, bekerülhetnek-e az Európai Parlamentbe? A józan válasz az, hogy aligha. A felmérések szerint jelenleg szinte kizárt, hogy elérik a választási küszöböt – a politika világában persze történhetnek meglepő fordulatok, két hónap nagy idő, majd meglátjuk. Mindenesetre a Jobbik lengyel társszervezete egyelőre nem számottevő tényező a lengyel politikai palettán. A másik lényeges kérdés, hogy miben különbözik egymástól ez a két képződmény.

– Nos, a Ruch Narodowy esetében meghatározó, hogy a lengyel társadalom rétegződése más, mint a magyaré. A legfőbb különbség az úgynevezett cigánykérdés. Mivel a 39 millió lakosú Lengyelországban mindössze néhány ezer cigány él, a Ruch Narodowy megnyilvánulásaiban, programjában a cigánysággal kapcsolatos kérdések egyáltalán nem hangsúlyosak. Ezzel szemben a Jobbik ugyebár erősen a cigánykérdésre összpontosít: Vona Gáborék kommunikációjukat és szavazói bázisukat a magyar társadalom cigányokkal szembeni ellenérzéseire, a közbiztonsággal kapcsolatos rossz tapasztalataira alapozzák. Egy másik lényeges tény, hogy a zászlaját bontogató Ruch Narodowy működését nem bizonytalan eredetű külföldi pénzekből finanszírozzák, végképp nem keleti irányból átutalt pénzekből.

A Ruch Narodowy kezdettől hangsúlyozza, hogy minden szélsőségtől elhatárolódik. (Ez akár gyanút is kelthet bennünk: régen rossz, ha valamit ennyire bizonygatni kell…) A szervezet honlapján például közlemény olvasható arról, hogy a Ruch Narodowy nem vállal közösséget a Lengyelország területén működő úgynevezett Autonóm Nacionalistákkal, akik neonáci nézeteikkel a hiteles lengyel hazafiság ellenségei. Egyúttal felkérik a lakosságot: jelezzék a szervezet központjában, ha ilyen neonáci sejtekkel találkoznak – hogy megtehessék a szükséges ellenintézkedéseket.

Február 21-ei sajtóhír, hogy az európai parlamenti választásra készülő Ruch Narodowy kampányszlogenje a Jobbik 2010-es jelszava lett: „Radikális változást!” Az igazsághoz tartozik, hogy a lengyel szervezet átlagos szimpatizánsainak valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy ez a Jobbik jelszava volt. További friss hír, hogy március 15. alkalmából a Ruch Narodowy húsz-harminc fős küldöttsége érkezik majd Budapestre. Éppenséggel ez nem olyan nagy dolog, amivel a Jobbiknak büszkélkednie kellene: a Civil Összefogás Fórum szervezésében két évvel ezelőtt több mint ötezer lengyel polgár látogatott Budapestre a nemzeti ünnepünkön – most március 15-én pedig a hírek szerint még többen jönnek.

Végül: a Ruch Narodowy és a Jobbik néhány nappal ezelőtt közös nyilatkozatban felszólította a lengyel és a magyar kormányt, hogy a leghatározottabban álljanak ki a nyugat-ukrajnai lengyel és a kárpátaljai magyar kisebbség érdekében. A Jobbik részéről ez csak magamutogató fontoskodás: kormányunk ezt a kiállást már eleve megtette, s azóta is folyamatosan teszi. Mi értelme valakit olyasmire felszólítani, amit magától is csinál?