|
 2014.03.14.
Újpesti meglepetés
Rendezőként a darab mondanivalóját nem hazudtolom meg, s kerülök
minden öncélúságot
A meglepetés
– ezzel a címmel mutat be zenés színművet Újpest első polgármesteréről,
Ugró Gyuláról március 14-én az Újpest Színház. Történelem,
lokálpatriotizmus és magyar nóta egy színpadon. A műről Dózsa
Lászlóval, az Újpest Színház művészeti vezetőjével, a
darab rendezőjével beszélgetünk.
Hogyan született meg az ötlet, hogy Újpest első polgármesterét,
a népszerű dalszerző, költő életét vigyék színpadra?
–Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere kért föl
minket arra, hogy tetralógiát készítsünk Újpest nagyjairól.
Ezt mi nagyon jó ötletnek tartottuk. 2012-ben mutattuk be a Halálcsel
című színdarabot, ami Szűcs Sándor életét mutatta be.
Az 1921-ben Szolnokon született Szűcs Sándor labdarúgó
tizenkilencszer került be a válogatottba, az Újpesti Dózsában,
a középhátvéd posztját kapta meg. Majd koncepciós perben
„hazaárulás, fegyvercsempészés és csoportos szökés”
miatt 1951-ben kötél általi halálra ítélték, és júniusban
kivégezték. Ezt a darabot nagy sikerrel játszottuk. És a következő
darabunk fő alakja Ugró Gyula, Újpest első polgármestere, aki
nótaszerzőként kapcsolatban volt újpesti cigányzenészekkel.
Alapító, pártoló tagja volt többek között az első Magyar
Cigányzenészek Országos Szövetségének is. Azt figyeltem meg,
hogy a közönség elvárása, hogy szeretik, ha a színdarabok közben
muzsika szól. Tehát kedvelik a zenés darabokat. Aki ismeri a
rendezéseimet, például a Bodnárnét, vagy az Elveszett
paradicsomot, tudja, hogy mindig zenével fűszerezem meg az
előadásokat. A zenét nem öncélúan használom, nem időkitöltésként,
hanem, hogy emelje az előadás koncepcióját. A Bodnérnéban
felcsendülő ballada még jobban fokozta a drámai erőt.
Esetünkben pedig butaság lett volna figyelmen kívül hagyni
azt, hogy Újpest első polgármestere remek nótákat is
szerzett. Kortársa volt Dankó Pistának, s valószínűleg igen
sokszor találkoztak egymással, és hallgatták egymás szerzeményeit.
A magyar nótáról viszont azt szokták mondani,
csak az idősebb korosztályt érdekli.
–Ez nem igaz, de esetünkben egy színdarabról van szó,
s nem arról, hogy kiáll a pódiumra egy énekes és előadja a nótákat.
Tehát mi a magyar nóták drámaiságát adjuk vissza. Az egyik nóta,
ami szerepel a darabban a Most van a nap lemenőben, kimegyek a
temetőbe. S mi azt találtuk ki, hogy úgy indítjuk el a nótát,
mintha távolról, a temetőből megszólalna halkan a furulyaszó.
Aztán jön az ének, ami megidézi főszereplő emlékeit. Ennek
hatalmas hatása van. A zene tehát felerősíti a darab
mondanivalóját, új szintre emeli.
Mielőtt a színdarab megszületett volna, tanulmányozta
Ugró Gyula munkásságát? Hiszen, ha jól tudom, ő intézte el
azt, hogy Újpestnek önálló gimnáziuma legyen.
–Természetesen. Ő volt az, aki három társával együtt
megalakította az Újpesti Torna egyletet. Majd a Honvédelmi
Minisztérium hivatalnoka lett, és éveken át szerkesztette a Társadalmi
Lapok c. folyóiratot. A XIX. század végén adták át az Újpesi
Közművelődési Kör székházát az Árpád út 66. szám
alatt, aminek felépítését ő szorgalmazta. 1906-ban Újpest
nagyközség bírájának választották, és rá egy évvel Újpest
polgármestere lett. 1913-ban polgármesteri címéről lemondatták,
és visszavonult a közügyektől. Az 1920-as évektől ismét
bekapcsolódott a közügyekbe, részt vett a képviselő-testületi
bizottság munkájában. Fontosabb műveit pedig éppen ebben az
időszakban írta meg.
A darab címe: A meglepetés. Ez az író, Pozsgai
Zsolt ötlete volt?
–Igen, ez az író ötlete volt. Kitaláltuk, hogy a
polgármester 75. születésnapjára a színjátszó kör ifjú üdvöskéi,
a három grácia, meglepetés műsort adnak elő. A műsorban eléneklik
Ugró Gyula szerzeményeit, a korszak híres dalait, és közben
fellép egy táncegyüttes is, aminek tagjai nagyszerűen nótáznak.
Tehát ez a darab színház a színházban, és kuriózum a mai
magyar színjátszás történetében. S az előadás képes
bebizonyítani azt, hogy nem csak a musicalekre van igény, hanem
a drámai jellegű zenés játékokra is.
Rendezőként átírja-e Pozsgai művét?
–Amennyiben a rendezői koncepció megkívánja, akkor
kissé változtatok az alapművön. De sosem önkényesen, hanem
ezeket a változtatásokat Pozsgai Zsolttal mindig megbeszéljük.
S ő eddig mindig elfogadta a javaslataimat. A szövegkönyv alapján
kialakítom a rendezői koncepciót, és irányítom a művészi
megvalósítás érzékeny folyamatát. Arra viszont rendezőként
mindig ügyelek, hogy az adott darab mondanivalóját ne forgassam
ki, s kerüljek minden öncélúságot. Olyan nálam elképzelhetetlen,
hogy Az ember tragédiája egyiptomi színében gépfegyveres
katonákkal építetik a piramisokat. Esetünkben főleg olyan változtatásokról
van szó, hogy ahová Pozsgai egy verset írt, oda én egy magyar
nótát tettem.
Ki játssza a polgármestert?
–Maros Gábor színművész, énekes játssza a főszerepet,
s én személy szerint nagyon örülök annak, hogy újra színpadon
láthatjuk. Gábort fantasztikus, elementárisan jó színésznek
tartom. Olyan mélységgel, hittel alakítja ezt a figurát, ami még
engem is meglepett. Agárdi László barátom játssza a másik
polgármestert, Miklós Antalt, akivel a fő alaknak jelentős
politikai harcai voltak, de a darab végén kibékülnek egymással.
Megpróbálok sok humort csempészni a darabba. Pánics Lilla ifjú
színésznő – akit annak idején egy monodrámában láttam –
játssza a női főszerepet. De az előadásban Andrássy Gyulát
is ő alakítja, tehát férfi szerepet is játszik. A másik két
női szerepet is nagyon tehetséges színésznők – Maros
Bernadett és Őri-Pál Adrienn – játsszák, s gyönyörűen éneklik
a magyar nótákat. Ugró Gyula feleségét, Arankát pedig László
Mária alakítja, aki lent ül a nézőtéren, s néha fölszól a
férjéhez.
Tudom, hogy a pénz nem minden, de mégis, ha nem titok,
honnan szereztek forrást az előadáshoz?
–A fenntartó önkormányzat biztosítja az előadáshoz
szükséges anyagi fedezetet. Az újpesti városvezetés évek óta
támogatja a színházunkat. Éppen ezért a Magyar Fórumon
keresztül is köszönöm az önkormányzat támogatását.
Ki a színdarab célközönsége?
–Természetesen az újpestiek. Szeretnénk, ha a kerületben
élők identitástudata megerősödjön, s tudják meg, mi
mindenben járult hozzá ez a városrész a főváros fejlesztéséhez.
Tervbe vettük azt, hogy meghirdetjük: ezzel a produkcióval szívesen
fellépünk akár a belvárosi színházakban, a XIII. kerületi,
vagy az újpalotai művelődési központokban is.
Jelenleg hol tartanak a próbákkal?
–Már túl vagyunk a próbafolyamat felén, és úgy érzem,
ha azt mondanák, hogy már holnap tartsuk meg a premiert, akkor
nem esnénk kétségbe. Lehet, hogy meglepi az olvasót, de számomra
nagyon jó érzés az, ha a próbák alatt bejön a ház személyzete
a nézőtérre, és figyeli az adott jelenetet. Minél tovább
maradnak bent, annál inkább érzem, hogy a közönség miként
reagál majd az előadásra. Színes, érdekes előadás lesz, a
kiváló Bem Néptáncegyüttes és Farkas Sándor prímás és
zenekara közreműködésével. Már az előadás előtt cigányzenével
fogadjuk a közönséget, hogy ezzel is ráhangoljuk a nézőket
az előadásra. Nem az a célom, hogy a publikum úgy álljon föl
az előadást követően, hogy tanácstalanul azon tűnődjön,
miről is szól a darab, mit akart a rendező a koncepciójával.
Hiszen a célunk az igényes szórakoztatás, úgy, hogy közben
minél több ismeretet adjunk át a nézőknek. De az ismereteket
nem didaktikus módon közöljük, hanem közvetve. Remélem, hogy
lapjuk olvasói közül minél többen megtekintik előadásunkat,
s ígérem, nem csalódnak bennünk.
Medveczky Attila
|
