|
 2014.03.14.
A rutinos
versenyzőinktől várhatjuk a jó eredményeket
Európa-bajnokságra készül a magyar birkózó-válogatott
Eseménydús
időszakot élnek birkózóink, akik máris túl vannak az első
megmérettetésen. A Szombathelyen
rendezett Grand Prix viadalon már az új szabályok szerint, és
az újonnan kialakított súlycsoportokban küzdöttek meg egymással
az indulók. A pihenésre eztán sem lesz idő, mert bő három hét
múlva kerül sor az Európa-bajnokságra Finnországban.
Sportrovatunk
vendége a férfi kötöttfogású birkózó-válogatott szövetségi
kapitánya, Struhács György,
akivel a hétvégén lezajlott Magyar Arany Nagydíj Polyák Imre
Emlékversenyen szerzett tapasztalatok mellett a sportágban végbement
változásokat, valamint a közelgő Európa-bajnokság esélyeit
is áttekintettük és a kapitány megosztotta velünk azt is, mi
a különbség egy ügyes és egy világklasszis birkózó között.
Tavaly szeptemberben véglegessé vált, hogy mégis az
olimpiák műsorán marad a birkózás. Helyreállt már azóta a
birkózótársadalom lelkivilága?
–Teljes mértékben helyreállt, sőt, akár azt is
mondhatom, hogy a köreinkben tulajdonképpen már lecsengett ez
az ügy. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy mi mindvégig töretlenül
hittünk abban, hogy nem törlik sportágunkat az olimpiáról.
Egyszerűen nem lehet ilyet tenni egy olyan sportággal, amely a
legősibb sportágak közé tartozik a világon. Azt is meg kell
említeni, hogy a sportág vezetése példaértékűen reagált a
helyzetre. Amellett, hogy még a korábbinál is jobban összefogott
a nemzetközi birkózótársadalom, számos szabálymódosítást
is bevezettünk.
Szeretném
megkérni kapitány urat, hogy röviden mondja el, melyek a
legfontosabb módosítások?
–Egyértelműen látszik, hogy a sportág látványosabbá
tétele volt az egyik legfontosabb cél. A szabálymódosítások
is ennek érdekében lettek bevezetve. Ezek a szabályok érzékelhető
módon az akciódús birkózást helyezik előtérbe, azt ösztönzik,
hogy a versenyzők támadjanak, a pontszerzésre törekedjenek.
Immáron nem egy, hanem két pont jár a mögé kerülésekért és
a levitelekért is, kivéve akkor, ha azt kontrából indítva
hajtják végre. A megváltozott szabályok közül ki kell emelni
azt, hogy az eddigi háromszor két percet kétszer három perc
birkózás váltotta fel. További változás, hogy mostantól már
nem önmagában a menetek megnyerése a cél, hanem az, hogy a
versenyző minél több pontot szerezzen a párharcban. A birkózók
által menetenként szerzett pontok természetesen összeadódnak,
viszont nincs külön győztes az egyes menetek végén. Abban is
változás állt be, hogy amíg korábban mindig legalább négy
percig tartott egy-egy mérkőzés, mostantól már – a cselgáncshoz
hasonlóan – akár nagyon hamar is véget érhet egy találkozó.
A kétvállas tus mellett ugyanis további három olyan helyzet is
kialakulhat, amely a mérkőzés azonnali befejezését eredményezi.
A nagyívű dobás, melynél kétvállra érkezik az ellenfél,
illetve a két darab hárompontos értékű dobás egyaránt
azonnali győzelmet ér az azt végrehajtónak, de csak akkor, ha
a dobó az akció lepontozása után vezet. Emellett akkor is lezárják
a meccset, ha az egyik fél hétpontos előnyre tesz szert. Ezek a
szabályok egyébként éppen itt nálunk, a tavalyi budapesti világbajnokságon
debütáltak és egyelőre úgy fest, hogy beváltották a hozzájuk
fűzött reményeket.
Milyen módon változtak a súlycsoporti beosztások?
–A súlycsoportok az olimpiai birkózó-versenyekhez
lettek kialakítva. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy azonnal
életbe léptek, hiszen a következő, 2016-os riói olimpián már
mindhárom szakágban hat-hat súlycsoport szerepel majd a
programban az eddigi hét helyett. Ez konkrétan úgy néz ki,
hogy a korábbi 55, 60, 66, 74, 84, 96 és 120 kg-os súlycsoport
helyett szabadfogásban 57, 65, 74, 86, 97 és 125 kilogrammban, míg
a kötöttfogásban 59, 66, 75, 85, 98 és 130 kilogrammban
rendeznek majd versenyeket az olimpián, illetve az egyéb, köztes
világversenyeken. Nálunk van olyan, akinek ez jó, másnak kevésbé,
hiszen például az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnokság Lőrincz
Tamásnak (
66 kg
), illetve a 2008-ban Eb-győztes Bácsi Péternek (
74 kg
) jobb lett volna, ha másként módosulnak a kategóriák, mert
magasabb súlycsoportba nem tudnak lépni, ugyanakkor viszont
mindketten eléggé sokat fogyasztanak ahhoz, hogy a jelenlegi súlycsoportjukhoz
szükséges és előírt versenysúlyt hozni tudják. Módos Péter
sem kedvezményezettje a változásoknak, ám bízunk abban, hogy
valamennyien alkalmazkodni tudnak majd az új helyzethez.
–
Beszéljünk az aktualitásokról is, hiszen kezdetét vette a
versenyidőszak. Miként
értékeli a hétvégén lezajlott Magyar Arany Nagydíjat?
–A szombathelyi Grand Prix viadal különlegességét az
adta, hogy ez most egy kísérleti verseny volt, és nemcsak számunkra,
de úgy gondolom, hogy mindenki más számára is. Egyrészt élesben
lehetett gyakorolni az új szabályok alkalmazását, és az új súlycsoportokban
is kipróbálhatták magukat a versenyzők. Mi, szakmai vezetők
pedig mindezek függvényében értékes tapasztalatokkal
gazdagodhattunk.
–Kérem, mondjon példákat is ezekre!
–Az ilyen megmérettetések azért jók, mert megmutatják
az erősségeinket és a gyengeségeinket is, így világossá válhat,
hogy mely dolgokban állunk megfelelően, és melyek azok a területek,
ahol előrelépés szükséges. A mi helyzetünkre vetítve azt
lehet elmondani, hogy azon versenyzőink, akik már évek óta a
világ élvonalába tartoznak, továbbra is képesek megbízható,
jó teljesítményre. Ez mindenképpen örömteli dolog, különösen,
ha a közelgő kontinensviadalra gondolunk. A negatívumok említésekor
elsőnek mondanám, hogy nagyon nagy veszteség számunkra világklasszis
versenyzőnk, az olimpiai bronzérmes Módos Péter súlyos sérülése.
Jelen állás szerint biztosra vehető sajnos, hogy Módos Petinek
ki kell hagynia az Európa-bajnokságot. Úgyszintén megsérült
a 21 éves Kéri Zoltán, aki pedig közel állt ahhoz, hogy első
bronzérmét megszerezze a felnőttek mezőnyében. Ugyanakkor az
is látszik, hogy a közvetlen utánpótlásban sajnos komoly hiányosságaink
vannak. A feltörekvő, fiatal birkózóink számára egyelőre még
láthatóan magas szintet jelent a felnőtt, elit mezőny. Jó példa
erre a nehézsúlyúak küzdelme, ahol a már visszavonulással
kacérkodó, 40 éves Deák Bárdos Mihály és a fiatal Lám Bálint
közül még mindig Deák Bárdos szerepelt jobban a Magyar Nagydíjon.
Pedig Lám Bálint junior világbajnoki címmel büszkélkedhet,
és mindenki benne látja Deák Bárdos utódját.
–Igen, ez igaz, a tehetsége vitathatatlan, és a junior világbajnoki
címe sem a véletlen műve volt. Ám azt Bálintnak is többször
elmondtam, hogy a junior és a felnőtt eredmények nincsenek
egyenes arányban egymással. Attól, hogy valaki juniorként világbajnok
lesz, még nem lesz automatikusan felnőtt világklasszis is.
Nagyon sok munkára, alázatra és kitartásra van szükség
ahhoz, hogy felnőtt korban is kijöjjenek azok az eredmények,
amelyekre a képességek alapján egy versenyző predesztinált
lehet. Bálintnak főleg fejben, és a hozzáállás terén kell
előrelépnie. Ha ez megtörténik, akkor valóban Deák Bárdos
nyomdokaiba léphet majd a jövőben.
Bő három hét múlva Európa-bajnokságot rendeznek
Finnországban. Milyen reményekkel utazik oda a válogatott?
–Az Európa-bajnokság jó értékmérő lesz, hiszen egy
komoly világversenyen lehet majd megnézni, hogy kik hogyan reagáltak
a sportágban végbemenő változásokra. Biztosra veszem, hogy az
új szabályok és az új súlycsoporti besorolások miatt számos
meglepetés fog majd születni. Várhatóan lesznek olyan versenyzők,
akik a korábbi eredményeikhez képest kimagaslóan szerepelnek,
és olyanok is, akik visszafogottabb eredményt érnek majd el. A
célunk nekünk, magyaroknak az lehet, hogy a bennünket inkább hátrányosan
érintő változások ellenére is minél jobb eredménnyel zárjuk
a kontinenstornát. Szakmailag emellett nagyon kíváncsi leszek
arra is, hogy azok a fiatalok, akik lehetőséget kapnak a megmérettetésre,
miként szerepelnek majd. Természetesen összességében szeretnénk
a magyar birkózóhagyományokhoz méltó módon szerepelni, és
erre meg is van az esélyünk.
Kiktől várhatunk kimagasló szereplést?
–Úgy gondolom, hogy Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor,
Kiss Balázs és Bácsi Péter egyaránt esélyes lehet a dobogóra.
Módos Peti kiesése nem csupán azért keserít el, mert egy éremesélyes
versenyzővel így kevesebben utazunk Finnországba, hanem azért
is, mert az ő súlycsoportja megszűnt, emiatt azt lehet mondani,
hogy a magyar élversenyzők közül ő járt talán a
legrosszabbul az átszervezésekkel. Ezért az Európa-bajnokság
ragyogó lett volna számára tapasztalatszerzés céljából, én
pedig külön is kíváncsi lettem volna arra, hogy miként
szerepel az új felállásban egy világversenyen.
Lassan elérkezünk a riói olimpiai ciklus feléig. Ha a jelenlegi
helyzet alapján kicsit távolabbra tekintünk, lát-e feltörekvő
tehetségeket, akik akár Rióig, akár magán az olimpián majd
pozitív meglepetést okozhatnak?
–Amint arra már korábban is utaltam, sajnos az utánpótlásban
hiányoznak az igazán kimagasló tehetségek. Úgy szoktam
fogalmazni, hogy aki ifjúsági vagy junior korban elér egy nagy
eredményt, az nagyon ügyes birkózó, aki pedig erre felnőtt
szinten is képes, az világklasszis. Ügyes birkózóink most is
vannak, ám amint azt Lám Bálint kapcsán is elmondtam, az utánpótlás-szint
és a felnőtt szint két külön világ és kérdéses, hogy kiből
válik majd világklasszis közülük. Korántsem a véletlen műve,
hogy az elmúlt évek szép eredményei döntően ugyanahhoz a négy-öt
versenyzőnkhöz fűződnek. A Rióig hátralévő időben persze
kapnak majd lehetőséget az arra érdemes fiatalok, és bizonyíthatják,
hogy lehet velük számolni nemzetközi szinten is. Mégis: a
jelenlegi helyzetben úgy vélem, elsősorban a mostani élversenyzőink
szerezhetnek újabb olimpiai dicsőséget a magyar birkózósport
számára Rio de Janeiróban is.
Kovács
Attila
|
