vissza a főoldalra

 2014.03.21. 

A látható és láthatatlan világ megjelenítője

Mindig új kifejezésformákat keresek a mondanivalókhoz

Orient Enikő textilművész 1982-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén. 1997-ben vizuális és környezetkultúra szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, a Művésztanár Társaságnak, a Minta Alapítványnak, a Magyar Origami Körnek, az Olajág Keresztény Művészeti Társaságnak és a Galéria 12 Egyesületnek a tagja.

Művészeti díjak:

1983: Goldberger Textilművek 200 éves jubileumi naptárpályázat I. díj –Budapest

1990: Dicsérő oklevél a művelődési minisztertől a vizuális kultúra oktatásáért

1995: Japan Textile Paper Design Competition Governer of Kyoto Prefecture ezüst díja – Japán

1996: Nihon Seni Newspaper díja –Japán

1997: Nishijin Textile Industrial Association díja –Japán

2003 :1.Textilművészeti Triennálé Szalag kategóriája; Vas Megyei Közgyűlés díja – Szombathely

2008 : Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, Kecskemét Megyei Jogú Város díja –Kecskemét

2009: 3.Textiltriennálé Miniatűrtextil kategóriája, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának díja –Szombathely

2013: „Négy elem” című kiállításon a Magyar Művészeti Akadémia díja és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének oklevele – Szentendre

2013 : 20. Betlehemi jászol kiállításon az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja

 - Budapest

Tanári díjak:

1988, ’90, ’92, ’96 : Fővárosi Képző- és Iparművészeti Diákbiennálén a Fővárosi Pedagógiai Intézet oklevelei

1988, ’96 :Művész-tanári elismerés a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől

1990: oklevél a Művelődési minisztertől

1993: A Művelődési és Közoktatási Minisztérium ösztöndíjat adott, hogy növendékével Belgiumba a Fiber Art Nemzetközi Szeminárium Alkotóműhelyébe eljuthassanak

2012 : A Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskolában Év Tanára lett

Jelentősebb csoportos kiállítások:

1983-tól Magyar Textilbiennálék, Triennálék – Szombathely

1985-től Nemzetközi Miniatűrtextil – Franciaország, Németország, Anglia, Lengyelország, Bulgária

1986-tól a Minta Alapítvány kiállításai–Budapest, Sárvár, Pápa, Szentendre, Párizs

1994-től Japan Textile Paper Design Competition – Japán: Kyoto, Tokyo

2002-től Vexillum Hungaricum: Művészzászlók –Németország ,Belgium, Horvátország, Magyarország

2002-től Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé – Kecskemét

2003-tól A Magyar Kézművességért Alapítvány kiállításai –Budapest

2004 :Baltic Miniature –Lengyelország: Gdynia

2012 :Hegyvidéki távlatok – Szlovénia: Lendva

2012 : Párbeszéd –Szlovákia: Kékkő

2013: Tisztelet az Alkotóháznak 2013 – Békés

2013 : Fényünnep - Duna Palota – Budapest

2013 : 20.Betlehemi jászol – Budapest

Válogatás egyéni kiállításaiból:

1985: Goldberger Kultúrház – Budapest

1987: Budatétény Galéria – Budapest

1990 : Adalbertinum – Budapest

1999: Városi Kiállítóterem –Tiszaújváros

2003 : Kájoni Ház –Budapest

2004: Sárospataki Képtár –Sárospatak

2005: Nernier –Franciaország

2008, ’13, ’14 : Apor Vilmos Katolikus Főiskola – Vác

2007,2009 : Jókai Klub –Budapest

2010: Szent Erzsébet Ház –Sárospatak

2010:  Duna Televízió Galériája –Budapest

2012 : Barabás Villa –Budapest

2012 : Nagy Imre ÁMK –Budapest

2012 : Párbeszéd Háza –Budapest

 A XII. kerületben található Galéria 12 kávézó és kiállítóteremben beszélgetünk, ahol a művésznő több alkotását is kiállították már. Itt jelenleg Németh Andrea fotóművész különleges kiállítását láthatjuk. Hiszen a fekete –fehér fotók mellett szerepelnek az eredeti alkotások is, így a művésznő egyik festett textíliája is. Művésznő, Ön számtalan szövetségnek, egyesületnek a tagja, így a Galéria 12 Egyesületnek is. Ezért látható most itt az Ön műve is?

 Az Egyesület öt évvel ezelőtt alakult meg, legfőbb célja XII. kerületben élő művészek összetartása. A Hajnóczy utcában található Galéria 12 többnyire csoportos kiállításokat szervez a kerületben élő alkotók munkáiból. Az Egyesület a galéria segítségével kívánja megteremteni a hegyvidéki művészek és a vásárlók közti kapcsolatot. Minden hónapban egy-egy újabb kiállítást szervezünk. Főleg tematikus, csoportos kiállításokat, de lehet jelentkezni egyéniekre is. A jelenlegi kiállítás képeinek alkotója, Németh Andrea fotóművész olyan művész portrékat készített, amelyeken az alkotó és alkotása egyszerre látható. A Galéria 12-ben, a XII.kerületi, 12 művésznél megtalálta azt a nézőpontot, amely a művész szellemiségét a legjobban tudja érzékeltetni. A kiállításon látható textilem átlátszó szövet, és Andrea azon keresztül készítette el a fotót. Amint Ön említette, ez egy nagyon különleges kiállítás, és a 12-es szám egy naptár tervezete.

 Mennyire tartja lényegesnek azt, hogy azok, akik ide egy kávéra, vagy egy jó pohár borra betérnek, művészeti élménnyel is gazdagodnak?

 –Nagyon lényeges, hogy milyen környezet vesz körül bennünket, így az sem mindegy, hogy állandó vagy mindig új műalkotásokat láthat az ide betérő vendég. Számunkra, művészeknek lényeges, hogy nem egy zárt, teremőrökkel védett helyiségben állítunk ki, hanem olyan helyen, ahol pezseg az élet.

 Védettséget, vagy erőt is adhat az, hogy egy művész több egyesületnek a tagja, és nem magányos farkasként próbálkozik érvényesülni?

 –A művész személyisége, érdeklődése, munkaterülete határozza meg azt, hogy milyen egyesülethez csatlakozzon. Jómagam mindenképpen fontosnak tartom a közösségekhez tartozást, mert szükségesek a valódi művészeti érdekvédő szervezetek, társaságok, melyek kiállításokat is szerveznek. A diplomázás után lettem tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, s a munkáimmal kellett elérnem, hogy a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja lehessek. Harminc éven át tanítottam, így a munkakörömből adódóan lettem tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. A Művésztanár Társaságba pedig volt mesterem hívott meg.

 Nem én kerestem föl a kiállítóhelyeket, hanem mindig meghívtak, mert ismerik műveimet

 A hely milliője mennyiben határozza meg azt, hogy mennyi és milyen alkotásokat állítson ki?

 –Nem csak a hely milliője, mérete, hanem az alkalom, a tematika, az időpont, s az, hogy a művész milyen alkotói állomáshoz érkezett – mind-mind meghatározzák azt, hogy milyen művek kerüljenek kiállításra. A Barabás Villa is a XII. kerület jelentős kiállítóhelye, ahol részt vettem már egyéni és csoportos kiállításokon is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert idén több egyéni kiállításom is lesz. Márciusban Vácra hívták meg a zászlóimat, áprilisban a Virányosi Közösségi Házban és a József Attila Művelődési Házban mutathatom be alkotásaimat. Így ez az év nagyon mozgalmas lesz számomra szakmai szempontból. Azt viszont ki kell hangsúlyoznom, hogy soha nem én kerestem föl a kiállítóhelyeket, hanem mindig meghívtak, mert ismerik műveimet.

 A kiállítások létrejötte kapcsolatban áll azzal, hogy több egyesületnek is a tagja?

 –A kettő közt nincs szoros összefüggés. A fontosabbakat kiemelném; a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete rendszeresen rendez országos kiállításokat, amire fotókkal kell benevezni, s ha az adott mű elnyeri a zsűri tetszését, akkor az alkotó részt vehet munkájával ezen az országos csoportos képzőművészeti tárlaton. A szombathelyi Textilművészeti Triennáléra való jelentkezéskor pedig a különböző kategóriák szerint döntenek arról, hogy az alkotásról készített fotót, vagy magát a művet kell először beküldeni.

 Előfordul, hogy egy –egy kiállítást követően művésznőtől megveszik az alkotását?

 –A kiállított tárgyaimat általában hazaviszem, de alkalmasint fölkeresnek vásárlói szándékkal is. Így kaptam megrendelést templombelsőkbe helyezendő textilképek készítésére.

 Jól érzékelem, hogy művein nagyon lényeges szerepet kap a színek mellett a ritmus?  Gondolok például a Két életút fonala című alkotására.

 –Természetesen, hiszen a ritmus a motívumok egyenletes vagy bizonyos rendszer szerinti ismétlődését jelenti. 2012-ben pályám 40 éves jubileumához értem, viszont mint tanár, nyugdíjba kerültem. Ekkor jelent meg az alkotói utamat bemutató album, melyben első kép az az említett alkotásom. Az élet szakaszainak párhuzamait, küzdelmeit jelenítik meg a különböző ritmusok. Azt, hogy e rezdüléseket kifejező alkotás üzen és megérinti a rácsodálkozót, bizonyítja az az elismerés, mely 2003-ban a Vas Megyei Közgyűlés díját jelentette számomra.

 A színek is bírnak szimbólumokkal?

 –Fontos foglalkozni a színszimbolikával. A Négy évszak című alkotásom az album borítóján látható. A tavaszt halvány színekkel ábrázoltam úgy, hogy érezhető legyen a természet ébredése. A nyár kiteljesedését már izzó színek jellemzik, az ősz a befelé fordulást szimbolizálja, míg a tél fénylő kék hátterével a világosság felé vezető utat mutatja.

 S mintha fenn, középen a betlehemi csillag ragyogna…

 –Köszönöm szépen, hogy ezt észrevette és kimondta, valóban a csillag ragyogása, és a karácsony hozzá tartozik a télhez, ami így esetünkben nem az elmúlást jelenti. Ezt a művet már alkotása közben is nagyon szerettem, s úgy veszem észre, hogy mások is értékelik, mert több díjjal is jutalmazták.

 Mennyire tartja lényegesnek azt, hogy ezeket az alkotásokat a nézők meg is értsék, s elgondolkozzanak az értelmén, a mondanivalón?

 – Gondolataimat vizuális kifejezőeszközökkel: vonalakkal, színekkel, formákkal síkban vagy térben valósítom meg. Én így tudom kifejezni magamat. S ha valaki ráérez a mű mondanivalójára, annak örülök, mert azt jelenti, hogy egyre gondolunk. Az viszont sokat jelentett számomra, hogy mikor Japánba elküldtem egyik kompozíciómat, hogy minden magyarázat nélkül megértették a mögöttes tartalmat.

 Ennek oka lehet az, hogy ők előbbre járnak ebben a műfajban?

 –Nem ez az oka, hanem egyszerűen megértették azt, mit szeretnék kifejezni a Köteg című művemmel – ebben is nagy szerep jut a ritmusnak –, amivel Kyotóban díjat nyertem.

 Kuklay Antal plébános, művészettörténész ezt írta az említett alkotásáról: „a Köteg sorozat girbe-gurba ágacskái egyesülve a szolidaritás himnuszává válnak”. Hol találkozott először ővele?

 –Kuklay atyáról azelőtt is sokat hallottam, mielőtt a Tiszaújvárosi Kiállítóteremben személyesen megismerkedtem vele. Ő nyitotta meg az ottani kiállításomat és az Ön által idézett szöveget ott mondta. Azóta figyelemmel kíséri életemet és alkotói utamat; több jelentős kiállítási meghívást kaptam tőle, így a Sárospataki Képtárba és az Egyházművészeti Gyűjteménybe.  

Előfordult, hogy egy-egy alkotásába mást láttak bele a nézők, mint amit ön ki szeretetett volna fejezni?

 –Még ezt így senki sem mondta, de mindenki a saját élményvilágából merítve próbálja egy-egy olyan alkotás érelmét megfejteni, ami nem annyira konkrét, mint például egy tájkép. Viszont az sem mindegy, hogy egy virágcsendélet üzenetét ki milyen módon képes megérteni. Egyesek csak azon gondolkodnak el, hogy vajon milyen virágok vannak a képen, míg mások már a színek szimbólumának az értelmét is meg szeretnék fejteni. Én a műveimnek címet is adok, és a kiállításokon elolvashatják a saját motivációmat, elképzelésemet az egyes alkotásról az érdeklődők, s ez már támpontot ad a nézőnek.

 Honnan meríti az alkotásaihoz az ihletet?

 –Amennyiben pályázatról van szó, és meghatározzák a témát, akkor abból kell ihletet meríteni. Ilyenkor több szálon indulok el, és hosszú folyamat, míg eldől a végső változat, kialakulhat egy sorozat is. Amennyiben pedig nem pályázatra készülök, akkor az aktuálisan foglalkoztató témával haladok. Tavaly Angyalok címmel rendezte meg a Kecskeméti Képtár immáron hatodik Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálét a Cifrapalotában. Erre az Angyalok őrizzenek című képemmel készültem. A kép csúcsán álló háromszögben, mint egy kitárt karon, a lelki kincseket tüntettem fel, melyek az IGAZSÁG, JÓSÁG, SZÉPSÉG, továbbá azon erények jelentőségét emelem ki, melyeket megvalósítani és őrizni kell, ilyen az engedelmesség, megbízhatóság, türelmesség. Ma nagyon sokan a gazdaságságot anyagiakban határozzák meg, én pedig nem erre utalok. 2013 –ban ebbe a sorozatba tartozó képeim által több karácsonyi kiállításon ezt az üzenetet mutattam be. Alkotásaimban a látható és láthatatlan világot jelenítem meg. Mélységbe, magasságba viszem a gondolatokat, szóljanak a természet vagy a lélek rezdüléseiről, vagy legyenek a szövegek betűi. Mindig új kifejezésformákat keresek a mondanivalókhoz. Az ősi szálasanyagok, a növények, a fonalak, s a szövés és más technikák adottak, az új gondolatok vizuális megjelenítése pedig egyszerre hagyományőrzés és áttörés az értékek teremtésére, a belső tartalmak egyéni kifejezésére.

 Sokakat meglephet az, hogy a kortárs jelzőt a szakrálishoz kapcsoljuk. Hiszen a vallásos művészetről a régebbi ikonok, festmények jutnak eszükbe.

 –Jelentős képzőművészeti alkotások születtek a különböző érákban, melyek mindig mutatták a kor szellemiségét. Ezek változnak, s ezzel együtt változnak a kifejezés eszközei is. A művészettörténetet végig tekintve látható, hogyan gazdagították a korokat az építészet, a szobrászat, a festészet és a tárgykultúra alkotásai, csak úgy, mint a zene és a költészet is.

 Textiltervező iparművész, aki hosszú időn át művészeti neveléssel, tanítással is foglalkozott. Nagyon sokszor azt látom, hogy a gyerekeket beviszik a múzeumokba, ott gyorsan végighaladnak a termeken, s így a diákok csak azt „élvezik”, hogy éppen elmaradt a tanóra.

 –Ez igen csak rossz módszer. A tanárnak elő kell készíteni a múzeumlátogatást. Gondoljunk bele, ha a kisgyermek rajzol, akkor örömmel számol be felnőtteknek arról, hogy mi is látható a kis alkotásán. Egy ilyen, a gyermek által elmondott magyarázatból látható a lelki állapota, élményvilága. A múzeumokban látottakat is másképpen tudja befogadni.  

Kanyarodjunk vissza a múltba. Édesapja gyógyszerész volt, nagypapája pedig létrehozta a Kolozsvári Patikamúzeumot. A felmenők értékteremtése mennyire volt hatással művésznő lelki világára?

 –Igen, a családban sokan az egészségügy területén dolgoztak, én voltam, aki a művészetet választottam hivatásomnak. Tehát nem a saját érdeküket tartották szem előtt, hanem mások gyógyítását. És én is a kulturális életben az értékek teremtésére, továbbadására törekszem, nem az öncélúság vezérel.

 Mi motiválta a művészeti pályára, illetve honnan alakult ki a textilhez való vonzódása?

 – A textilhez vonzódásomat édesanyám példája alakította ki bennem, tőle életre szóló alapot kaptam. Szűkebb és tágabb környezetünk melegségét, védelmét minden időben ez az anyag biztosította az embereknek. A Mártonhegyi úti Általános iskolába jártam, ahol rajztanárom figyelt föl tehetségemre, és javasolta, hogy jelentkezzem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Három szakot kellett megjelölnöm, s a harmadik volt a textil. Arra vettek fel, s ezzel elindult a pályafutásom. A középiskola után a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének Kézifestő- és nyomottanyagtervező szakára jelentkeztem, de elsőre nem sikerült a felvételim. Elvégeztem a Kirakatrendező Iskolát, és egy évig a szakmában dolgoztam. Ezt nagyon hasznosnak tartottam, mert rengeteg dolgot ismerhettem meg mind elméletben, mind a gyakorlatban. Kitartottam eredeti célom mellett, így újra jelentkeztem a főiskolára, immár sikerrel, és 1998-ban lediplomáztam.

 A főiskolán kit tartott mesterének?

 –Szaktanárunkat, akinek köszönhetően, a hajdani végzettek a Minta Alapítvány tagjai lettünk. Ezzel – a magyarországi textilipar megszűnése óta – mi a tervezők, évről évre jelen vagyunk a kiállításokon egyéni autonóm alkotásokkal.

 Diákként több textilkiállításra eljárt?

 –Igen, mert a ’60-as, ’70-es években indultak el a textil területén az új irányzatok. Elkezdődtek Szombathelyen a textilbiennálék az ipari, az úgynevezett alkalmazott textilek, és a tértextilek bemutatására, melyből egyedülálló kortárs textilgyűjtemény alakult ki. Majd újabb textilművészeti kategóriák is felszínre törtek; s így jött létre, a nemzetközi hírnévre szert tett, szombathelyi textilművészeti triennálé.

 Mitől válik egy textil árucikké, s mitől művészi alkotásé?

 –Ha árucikkről beszélünk, akkor az alkalmazott, az úgynevezett ipari textilre kell gondolni, használati tárgyainkra. Ez nem csak erre az ágazatra jellemző, hiszen létezik alkalmazott grafika és képgrafika is. A Képzőművészeti Egyetemen külön szakként oktatják. Miután elvégeztem a főiskolát – ma már Moholy Nagy Művészeti Egyetemnek nevezik ezt az intézményt – több éven át nagyipari tervezőként dolgoztam. Mikor művész-tanári pályára léptem önálló alkotói világot kezdtem kialakítani.

 Hogyan lett nagyipari tervezőből művész-tanár?

 – A Vállalati Gyártmányfejlesztési Mintaközpontban dolgoztam, amikor elindult az első képzőművészeti iskola. Átvettek oda művész-tanárnak. Ez nagy kihívást jelentett számomra. Az iskolai éveket mindig tanár-diák közös kiállítással fejeztük be, így a szülők is láthatták, hogy akik gyermekeiket tanítják, maguk is a művészeti élet részesei. Tehát a már említett albumban bemutatott műveket én a tanítás mellett alkottam, egymásra kölcsönhatással volt e kettő. Arra pedig különlegesen büszke vagyok, hogy az albumot az egyik grafikussá vált régi növendékem tervezte.

 A művészeti iskolában nem volt nehéz a növendékekkel foglalkozni?

 – Nagyon érdekes és szép feladat a gyerekek tehetségének kibontakozását elősegíteni, s az alkotói érdeklődésüket formálni, s ezáltal a művészetet értővé fejleszteni őket. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy nem egyéni, hanem csoportos foglalkozás keretében kellett tanítani. Örömet viszont a különböző pályázatokon elért díjazások hozták az évek során.

 Iparművészként oktatott, de mégis tanári oklevelet szerzett.

 – A Képzőművészeti Főiskolán hagyománya volt a tanári szak felvételének. Az Iparművészeti Főiskolán diplomázásunk után indult be a tanárképzés. Textil szakos óraadó tanárként már ott tanítottam, amikor lehetőség nyílt arra, hogy ugyanott továbbképzésként én is megszerezzem a művészdiplomám mellé a tanárit is. Érdekesség, hogy egy éven át a művészeti iskolában tanítottam gyerekeket, a főiskolán szakmai vezető voltam, és én is jártam diákként a tanárképző szakra.

 1997-ben vizuális, környezetkultúra szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Mit értsünk a környezetkultúra oktatása alatt?

 –A környezetkultúra területe széleskörű ,vagyis nem csupán a képzőművészet szintjén foglalkozik az ember alkotta környezettel, a tárgyak világával. Mindez nem egyszerűen az ismeretanyag bővülését jelenti, hanem teljesen új szemléletet is feltételez. A lényege, hogy a korábbi, hagyományosan képzőművészet-centrikus rajztanítás helyett szélesebb körű nevelést vállal fel, amelynek középpontjában a vizuális kultúra áll. Számos helyen képek, jelek által tájékozódunk.

 A diplomája után tartotta tanáraival, mestereivel a kapcsolatot? Kikérte véleményüket egy adott művével kapcsolatban?

 –A kapcsolatot tartom a hajdani tanáraimmal és a növendékeimmel is. Régi diákjaim szakmai tanácsot is kérnek tőlem. Én a munkáimat saját elgondolásaim szerint formálom, önállóan alkotok, bár osztozom több mindenben másokkal.

 Az ősi japán hajtogatás, az origami számomra a textil-origamit bontakoztatta ki

 Például minitextilen?

 – Az 1980-as évek közepe óta nemzetközileg jelenlévő kategória a miniatürtextil, ami egy üzenet a textil nyelvén különféle anyagokból – technikákkal. Én sokszor papírral is dolgozom ebben a kisplasztikai méretben. Az ősi japán hajtogatás, az origami számomra a textil-origamit bontakoztatta ki, mely már nagyobb méretet is jelenthet.

 Tehát kísérletező művész?

 –Nagyon szeretek kísérletezni; több kisplasztikát készítettem, melyeket a nemzetközi minitextil kiállításokon vettek részt. A textilhez hasonlóképpen alakítom papírt is. A textilt alkotó fonalat, mint vonalat jelzi a papírcsík., ami fonható, szőhető. A kirigami technika az, miközben a papírba belevágok, s kimozdítom a síkból az alkotást, - fontos hogy nem keletkezik hulladék-. Így térbeli kompozíció jön létre. A fény megjelenítése fontos számomra, láthatóvá teszi a részletgazdag teret. Megvilágítja a testet, s egyben árnyékot is vet.

A textilt alkotó és alakító utam sajátos viszonyt mutat a szál és technika, valamint a tartalmi elképzelés és kompozíció megvalósítása között. Az albumban megtalálható Nyitott könyv? című alkotásomat térbeli szövés technikájával alakítottam ki. A Foliage című kirigami technikával készült könyv lapjaiból kiemelkednek a sorok a vágások által, amelyek olyan árnyékot vetnek, hogy egy levél erezete rajzolódik ki. – a fa és papír közti kapcsolat tárul elénk.

Mennyire tartja lényegesnek, hogy egy művész pályafutása végéig képezze magát?

 –Nagyon lényegesnek tartom, hogy különböző könyvekből és a szakmai körökben tájékozódjak, minél több kiállításra jussak el, hiszen a képzőművészetből, mint a legtöbb művészeti ágazatból nem lehet nyugdíjba menni.

Medveczky Attila