vissza a főoldalra

 2014.03.21. 

Lényeges az Autista Segítő Központban a ferences jelenlét, s a feltétel nélküli szeretet

A gyöngyösi ferences központ az egyedüli az országban, amely több tagintézmény egymásra építő munkájával segít az autizmussal élő gyermekeken

Minden eddigit meghaladó érdeklődés mellett rendezték meg február 8-án a városbált Gyöngyösön. A csaknem 230 vendég, valamint az egyéni felajánlásokat tevők a gyöngyösi ferences Autista Segítő Központot (ASK) támogatták, hogy az intézmény egy új mikrobuszt vásárolhasson. Az adomány összege elérte a 3 millió 367 ezer forintot.

 A rendszerváltásig az a képzet élt sokakban, hogy a ferences egy a tanító rendek körében, tehát csak oktatással foglalkoznak. Majd a rendházak visszaszolgáltatásával pasztorációs, sőt Kárpátalján missziós tevékenységet is fölvállaltak. 2001-ben milyen meggondolásból láttak neki az Autista Segítő Központ kialakításához?- kérdezem P. Szabó Józsefet, a gyöngyösi ferencesek házfőnökét, az Autista Segítő Központ (ASK) lelki igazgatóját.

 –1998-ban kaptuk vissza az egész épületet, és rá egy évre döntött a rendtartomány vezetése, hogy milyen intézményt működtetünk benne. 1999 és 2001 között alakítottuk ki az Autista Segítő Központot az épületben. Így az intézmény egy ideig gyerekek nélkül működött, de megléte nélkülözhetetlen volt a szükséges engedélyek beszerzése miatt.

 Az intézmény a ferences rendházban működik?

 – Az ASK fenntartója a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, és a gyöngyösi ferencesek épületében kapott helyet. Ezt az épületet 1950-ben vette el a rendtől az állam. A kolostorból a gyóntatófolyosót és a sekrestyét hagyták meg az ide került egyházmegyés paptestvérek részére. Az épület összes többi részét állami kezelésbe vették, így a műemlékkönyvtárat is, amit az Országos Széchenyi Könyvtár tartott fönn. A volt kolostorrészt kollégiumnak, iskolai napközinek használták, s mikor létrejött a Bottyán János Szakközépiskola, annak a diákjai ebbe az épületbe jártak át ebédelni. Később ide költözött a városi könyvtár is, ami már méltóbb volt a hely szellemiségéhez. Amikor 1990-ben visszaigényeltük az épületet, folyamatosan adták vissza a területeket. Először a kollégium költözött ki, s legkésőbb, 1998-ban, talán éppen a választások miatt, a városi könyvtár. S a rend visszakapott egy igencsak lepusztult épületet. Olyan funkciót kellett keresnünk, ami kitölti az épületet, és esetleg olyan közszolgáltatást tudunk benne létesíteni, amihez állami normatívát kapunk. Reisz Pál atya elképzelését, hogy a rendházban fiú kollégium jöjjön létre – ahogy ez Szombathelyen megvalósult – , akkor a város nem támogatta. Több ötlet is felvetődött, így alkoholszenvedély beteg papok, egyháziak rehabilitációs otthonának kialakítása, de mivel a fővárostól messze helyezkedünk el, így ezt elvetették. Egyházi restaurátor műhely kialakításában is gondolkodtak, ami azonban hozzávetőlegesen 1 milliárd forintba került volna – tehát ez az ötlet sem valósult meg. Felkeresett minket az alapító Ébner Gyula és felesége, hogy jó lenne, ha segítenénk abban, hogy az autista szülők számára továbbképzési lehetőséget biztosítsunk. Egy ilyen továbbképző intézmény létesítésére viszont nem volt jogszabályi lehetőség. Ezért hoztunk létre olyan szociális intézményt, ahol az autista gyerekek bent tudnak lakni, s mivel iskolakötelesekről van szó, létrehoztuk az ASK általános iskoláját. 2001-ben már gyerekeket tudtunk fogadni a bentlakásos intézményben, s 2003-tól működik az iskola.

 Kezdetben mennyi autista gyereket tudtak befogadni, és ez a szám mennyiben változott 2014-re?

 –A kiskorúak számára kialakított fogyatékos személyek otthonára az engedélyt 10 főre kaptuk meg. Ez 20 főre emelkedett föl. Majd átmeneti otthont alakítottunk ki – ez egy külön intézmény, amiben 10 gyermek elhelyezését biztosítottuk. Az általános iskolában bejárósok is tanulnak, összesen negyvenen. Mindenkinek elmondjuk, hogy sajnos ez az intézmény nem alkalmas arra, hogy felnőtt ellátással, felnőttképzéssel foglalkozzon. 2009. május elején nyílt meg az intézmény lakóotthona, Gyöngyöstől 12 km-re, Karácsondon. Lakóotthonunk – amelynek telkét az önkormányzat számunkra ajándékozta – 10 férőhelyes . Itt a 18. életévüket betöltött autizmussal élő fiatalok ellátását biztosítják.

 Jól tudom, hogy a pénz nem minden; de mégis, milyen forrásból tudták létrehozni magát az intézményt és fedezni a szakemberek fizetését?

 –Az intézmény létrehozása három forrásból valósult meg. Egyrészt a RENOVABIS német katolikus segélyszervezet segítségével, ők nagyon jelentős összeggel, körülbelül 120 millió forinttal támogattak bennünket. A hajdani Szociális és Családügyi Minisztérium 60 millió járult hozzá az intézmény létrejöttéhez. 270 millió forintba került a kialakítása a kolostorbeli épületnek, s a hiányzó összeget rendtartományi forrásból pótoltuk. A működtetésre, mint közszolgálatot ellátó intézményre az állami normatívát a különböző egyházi kiegészítésekkel megkapjuk. A fennmaradó hiányt a rendtartomány állja évente 50-60 millió forinttal. 2009 óta, s ezt nem szégyelljük, intenzív kolduló, „támogatókat felkutató” tevékenységet folytatunk, s hála Istennek, a jótevőktől befolyt összegből tudjuk a hiányt fedezni.

 Milyen feladatokat kell elvégeznie az Autista Segítő Központ lelki igazgatójaként?

 –A „munkaköri leírásom” általánosságokat tartalmaz, s így nekem kell a feladataimat konkrétan meghatározni. Sajnos, mint pap a gyerekkel nem tudok foglalkozni, mert az autisták többsége nem beszél, nem énekel. S az autizmusából következően nem ismeri az elvont fogalmakat. Erre egy példa: a szeretet az autista gyermek számára azt jelenti, hogy kap tőlem egy csokoládét, vagy valami jutalmat. Viszont a jelenlétem, az, hogy egy olyan személyt látnak, aki barna habitusban, derekán kordával jár, számukra is meghatározó. Úgy viszonyulok hozzájuk, hogy lássák, számomra, és rajtam keresztül számunkra mennyire fontosak. Éppen ezért lényegesebbnek tartom, hogy a munkatársak számára elérhető legyek, s ha kell, velük tudjak foglalkozni, és így jelen legyek az életükben, osztozzam az örömükben , bánatukban, és megszólítható legyek, ha gondjuk van. Nagyon fontos feladata a lelki igazgatónak, hogy a ferences rendet, mint fenntartót, megjelenítse a külvilág számára is. Minden egyes városi rendezvényen, ami az Autista Segítő Központhoz kapcsolódik, habitusban vagyok jelen, hogy lássák, a ferencesekhez köthető intézményt képviselem.

 Az autista iskolában hittant is oktat?

 –Nem én tanítom a hittant, hanem egy olyan hitoktató kolléga, akinek gyógypedagógusi végzettsége is van. A hitoktatásban nem alapvető dogmákat tanítunk– bár vannak, akik ezeket meg tudják tanulni – hanem főleg az együtt éneklésen, együtt imádkozáson van a hangsúly.

 Többen azt mondják, hogy az autisták főleg szeretetet képesek generálni és nem kedvelik, ha sajnáljuk őket. Egyet ért ezzel a gondolattal?

 –Mindenki, aki fogyatékkal születik, azt a jelzést hordozza a világban, hogy őt sajátos módon kell szeretni. Hiszen fogyatékos embertársaink olyan módon mutatkoznak meg a társadalomban, ami eltér a szokványostól. Éppen ezért azzal a módszerrel, amivel szokásos módon fordulunk embertársainkhoz, egy fogyatékkal élő felé nem tudunk közeledni. Ez nagyon sok embert megrémiszt. Ezért is értek egyet azzal, hogy az autistákat nem sajnálni kell, hanem sajátos módon szeretni. A velük való foglalkozással arra késztetnek bennünket, hogy észrevegyük, más módon is lehet szeretni, hiszen, ahogy említettem, a fogyatékkal élők jel szerepet töltenek be.

 Több újságban lehet arról olvasni, hogy néhány autista milyen kiemelkedő a művészetek területén. Igaz, hogy a művészeti nevelés nagyon lényeges az autisták számára? Azért is vetem föl ezt a kérdést, mert korábban arról kaptam hírt, hogy a gyöngyösi autisták alkotásaikkal bemutatkoztak egy vásáron.

 –A Segítő Vásár több rendezvényén vettünk részt. Ezen rendezvények, illetve a Segítő Vásárlás -mozgalom fő célja, hogy megismertesse a nagyközönséggel a fogyatékkal élők által készített termékeket, alkotásokat. Békéscsabán pedig ezt a rendezvényt a kolbászfesztiválhoz kapcsoltan szervezték meg. Az iskolánkban dolgozik egy nagyon tehetséges és kreatív gyógypedagógus tanítónő, aki terápiás céllal is megpróbálja a gyerekeknek a homokkép- és a viaszkép készítést megtanítani. Ennek eredménye, hogy a gyerekek gyönyörű homokképeket, viaszképeket alkotnak. Egyik növendékünk autodidakta módon megtanult gitározni, és ő föl is lépett a legutóbbi városbálon. Vannak, akik tehetségesek a művészetekben, mások kevésbé.

 A társadalom hogyan viszonyul az autistákhoz? Tudják-e, hogy az autisták védett környezet hiányában kiszolgáltatottakká válnak?

 –Sajnos a társadalom nem eléggé tolerálja a fogyatékossággal élőket. Látják, hogy az édesanya mennyire kínlódik a hisztériás gyermekével. S nem is tudják azt, hogy a gyermek esetleg autista lehet. Hiába szólnak rá, az autista gyermek nem érti meg azt, hogy az az idegen mit akar tőle. A gyöngyösiek, akik tudják, hogy autisták élnek a városban, már elviselik a rájuk jellemző viselkedési anomáliáikat. Ha az autistát meglepi egy hirtelen hang, nem úgy reagál rá, mint egy neurotipikus ember. Aki ezt látja, megbotránkozhat, ám mára Gyöngyösön nem ez a jellemző, mert a köztudatba beivódott, hogy élnek itt ilyen fiatalok.

 Tehát nem elegendő „csupán” az egyház, a karitatív szervezetek tevékenysége ahhoz, hogy védőhálót biztosítson az autisták számára?

 –Ami elsősorban hiányzik, az a törvényi háttér, amelyben elismerik azt, hogy az autistákkal való foglalkozás igen csak költséges. Nem a normál szociális szférának a szorzószámait kéne esetünkben alkalmazni, mert sokkal több humán erőforrásra van szükségünk. Egy ilyen törvényi háttérrel talán az emberek szemlélete is megváltozhat.  

Egy jogszabály meghozatala megváltoztathatja a társadalom szemléletét? Nem szükséges a média szerepe is ebben?

 –Nagyon lényegesek számunkra, hogy adott alkalmakkor a médiában hírt adnak a rendezvényeinkről. De mindez nem elegendő. Jó lenne, ha a közmédiában rendszeresen bemutatnák a hazai fogyatékos ügy helyzetét, problémáit. Sok jó példáról lehetne szólni ezekben a műsorokban.

 3,367 millió forint adomány gyűlt össze a legutóbbi városbálon az ASK javára. Mire fordítják ezt az összeget?

 –Ezt az összeget tartalmazza az a jelképes csekk, amit a bálban átvettem, de abba nem számították bele az egyéb fölajánlásokat, így a teljes összeg reméljük, nagyobb lesz. Mi előzetesen úgy állapodtunk meg a város vezetőségével, hogy az intézmény az adományból egy új mikrobuszt vásárol, megkönnyítve ezzel a fiatalok szállítását. A befolyt összeg sajnos még nem elegendő egy új kisbusz vásárlására, de ígéretet kaptunk a hiányzó forrás pótlására. Az ígéretünket megtartjuk, a kisbuszt megvesszük. Az pedig nagyon sokat jelent, ha majd a mikrobuszra felmatricázzuk, hogy a gyöngyösiek adományaként tudtuk ezt megtenni, mert láthatják, hogy mi a jótevőinktől kapott pénzt arra a célra fordítottuk, amit megígértünk, s ezzel is közelebb kerülhetünk a város lakosságához.

Medveczky Attila

Fotó: Czinner Tamás