vissza a főoldalra

 2014.03.28. 

A de veszélye

A 2014-es országgyűlési választáson számtalan párt indul. Az új választási törvény biztosította lehetőség, hogy egy infrastruktúra nélküli szervezet is elindulhat, kétség kívül demokratikus. 500 aláírást lényegében bárki össze tud szedni és huszonvalahány jelölt felállítása után a szervezetre az egész országban lehet szavazni. Ennél egyszerűbb jelöltállítás is létezik ugyan, de az már valóban a komédia határát súrolja. Angliában a jelöltnek lényegében semmilyen feltételnek sem kell megfelelnie, így az aktuális miniszterelnök mellett a magát Jézusnak képzelő skizofrén és egy nyilvánvaló alkoholista is elindulhat.

A magyar rendszer megváltoztatása elvileg megteremti a lehetőséget, hogy egy új társaság is bekerüljön, hogy most 2014-ben legalább a magja megjelenjen az értelmes és tisztességes baloldalnak.

A Szily Katalin fémjelezte formáció nyilvánvalóan ezzel a céllal indult, és tulajdonképpen benne is van a lehetőség, hogy 2018-ra a most egy platformra szerelt liberális és szocialista társaságot leváltsa. Gyakorlatilag azonban komoly kétségek vetődnek fel.

Ha április 6-án az ellenzéki összeborulás lebetlizik, amire jó esély van, akkor a baloldal mögött álló maffiacsoportok két lehetőség közül választhatnak. Vagy kidobálják az elmúlt 20 évben teljesen lejáratódott figurákat – Bajnait, Gyurcsányt, Kunczét és Mesterházyt is – és keresnek ambiciózus ifjakat megfelelő pedigrével, vagy hatalmas pénzzel egyesítik a különféle érdekeket. Az utóbbi azért nehéz, mert ebben a társaságban már ők sem bíznak. A Simon-ügy után komolyan felvetődik, hogy ezek nem csak becstelenek, de hülyék is.

És a politika elnevezésű üzletágban a hülyeséget nehezen bocsátják meg. Hülyékre ugyanis nehéz befektetőt találni.

Ahhoz, hogy a baloldalon egy életképes, de az elmúlt 20 éves dúláshoz nehezen köthető társaság felemelkedjen, nemcsak a régi arcok többé-kevésbé önkéntes kivonulására, de tehetséges és karrierista fiatalok megjelenésére is szükség lenne. Márpedig a tehetséges és karrierista fiatalok ma egy emberként tartanak a Fidesz felé.

Életképes baloldali ellenzék nélkül még az is előfordulhat, hogy a befektetők újra a Jobbik felé fordulnak és a Fideszt megint jobbról próbálják kiszorítani.

Április 6-án most nagyon sok múlik. Ha a Fidesz stabilan hozza az egyéni mandátumokat, akkor képes meggyökeresedni az elmúlt négy évben elvetett rendszer. Akkor végre kiderül, hogy Magyarország mire lehet alkalmas, hogy a Nyugaton belül meddig mehetünk.

Idáig ugyanis csak valamiféle kárelhárítást folytattunk. Ez a kárelhárítás a lehetőségekhez képest egészen jól sikerült. Vágyainkat, egy megfelelően működő, igazságos és minden tekintetben prosperáló ország álomképét természetesen nem tudtuk valósággá tenni, de az ártányok túlnyomó részét legalább kizavartuk a vetésből és a kerítés foltozása is folyamatban van.

Ennél többet nem lehetett várni és a mostani esetleges bizonytalanságunk, félelmeink éppen abból táplálkoznak, hogy a többség talán mégis többet várt.

Az ember és különösen a magyar ember lelke csodálatosan egyenlíti ki a világ szélsőségeit. Ha valami rossz történik velünk, évszázadok alatt megtanultuk, hogy abban hogyan lehet megtalálni a jót. És ennek megfelelően, bizony a jóban is meglátjuk a rosszat.

Az erőszakos, becstelen, aljas vezetőkről mindig megjegyezzük, hogy egy szemét, de… És ez a de az, ami mégis ad valami halvány esélyt ennek az elhasználódott társaságnak. Ez a de az, ami a Fidesz ellen fordulhat, mert igaz, hogy megregulázták a bankokat, rendbe rakták a költségvetést, elindult valamiféle gazdasági fejlődés csírája, megszüntették a magánnyugdíjbiztosító nevezetű piramisjátékot, számtalan területen javítottak lehetőségeinken, de…

Ez ellen a de ellen most minden lehetséges fórumon harcba kell szállni. Ez most nem a politikusoké, hanem bizony a mi dolgunk. Mi választók, akiket annyiszor vertek át, hogy az már szinte röhejes, most végre meg kell próbáljunk valamennyire felnőtt, valamennyire felelősségteljes megnyilvánulásokkal rendre utasítani a de-ket.

Szembesíteni kell a környezetünket, a de-t formáló ajkak mögött okoskodó fejeket a valósággal. Hogy ma a magyar politikában – szimpátiától vagy ellenszenvtől függetlenül – egyetlenegy ember sem akad, aki Orbán Viktor alternatívája lehet.

Rá kell világítani az ellenzék vezetőinek valóságára. Ki lenne az? Vona Gábor, aki bármikor meghalna a hazáért? Ugye világos, hogy az ehhez hasonló bejelentéseket hitelesen golyózáporban, az ostromlott vár fokán, vagy a halálos ítélet végrehajtása előtt lehet tenni. Egy békében létező országban, választások előtt, politikai gyűlésen nem. Mert nevetséges.

Vagy Mesterházy Attila? Aki pontosan ismerte az MSZP valóságát, aki maga is nyilván többször állt a második emeleti páncélszekrény előtt? Akinek bizalmi embere az a Simon Gábor, aki egy interpol által körözött bűnözőtől vesz bissau-guineai útlevelet? Ezek lennének az alternatívák?

Tessék ezt megkérdezni mindenkitől, aki a de-t kimondja.