|
 2014.11.07.
Acélos hazugságok
Miután a MIÉP
kiesett az országgyűlésből, világos nappal tartott rendezvényein
hozzávetőleg annyi ember gyűlt össze a Hősök terén, mint
most vasárnap sötétedéskor. Ha egyáltalán tudósítottak róla,
legfeljebb annyit írtak, vége van a pártnak, senki sem kíváncsi
annak elnökére, olyan kevesen vannak. Most meg ugyanaz a szám
kormányt rengető erő lett. A többi aljasságot, amit Csurka
István ellen életében és halálában is elkövettek újságírók
és politikai gengszterek, most itt nem kötöm csokorba, mert a Fórum
hűséges olvasótábora ezt pontosan tudja, számon tartja. Azt
harsogják a vandalizmusról hirtelen nagyon elnézően vélekedők,
hogy világszenzáció a multinacionális vállalatok érdekeinek
védelmében kivonulók tömege. Ezért aztán a Dr. Udo Ulfkotte,
ismert német újságíró könyvében foglaltak alátámasztására
kétségtelenül alkalmas ennek a két eseménynek a párhuzamba
állítása, noha nem gondolom, hogy bárkit meglepetésként ért,
amit abban olvasott. Hát hiszen az a máig ható napi gyakorlat,
amit 1945-től 1990-ig hivatalosan az egypárt szolgálatában állók
tagkönyvvel a zsebükben folytattak, önmagáért beszél. Mégis,
a rendszerváltozás után Magyarországon a szélsőséges
kommunistából neoliberálissá lett nyomtatott termékek újságírói,
a különféle hírszerző ügynökségek által mozgatottak,
leleplezésük esetén bírósághoz fordultak és nyertek. Erre
konkrét bizonyítékom van. Ebből kiindulva továbbra is bátran
működnek, letagadva múltjukat, meghamisítva az eseményeket.
Mi magyarok, a kormánnyal együtt, valamennyien nácinak, fasisztának
vagyunk általuk beállítva. Ők az eljövendő szabadság hírnökei,
a kormány által kiiktatott demokrácia élharcosai. No meg a
liberalizmusé. Annak is egy sajátos formáját favorizálják. A
jó liberalizmusban ők vannak hatalmon. Minden pénz felett ők
rendelkeznek. Az állami pénzeszsákba derékig beásva magukat
ők osztják az észt. Nincsen ingyen ebéd. Mindenki éljen meg a
piacról! Ők is abból élnek, hazudták folyamatosan. Addig, amíg
meg nem nyerte zsinórban vagy nyolcszor a választásokat a
jelenlegi kormánypárt. A 2010-ben elnyert széles népi támogatás
miatt már kormányzása kezdetén szálka volt szemükben a
Fidesz. Azután amikor a jó előre meghirdetett és a szándéka
szerintinél szerényebb rendrakásba kezdett, kirobbantották a
nemzetközi dilit.
Most olvasom, azért
hozom fel, meg azért, mert talán jó jel, hogy egy közülük
való ember állt elő ennek a haramiák alkotta nemzetközi brigádnak
a leleplezésével, Dr. Udo Ulfkotte, aki kezdettől fogva
kapcsolatot tartott a német hírszerzéssel. 17 éven át a
Frankfurter Allgemeine Zeitung politikai szerkesztője és haditudósítója
volt, emellett biztonságpolitikát oktatott a Lüneburgi
Egyetemen. Hírszerzési szakértő, az Egyesült Államok
Marshall-alapítványának tagja, dolgozott a Konrad Adenauer Alapítványban
és a Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémián is. Ismert művei:
Vigyázat, polgárháború!, SOS Nyugat, Ki az euróból!, A
politikai korrektség és a Megvásárolt újságírók – Miként
irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke
a német tömegmédiát?
Udo Ulfkotte
interjút adott a Hetek c. orgánumnak, melyből kiderül, nem
tartja hitelesnek a nemzetközi sajtóban Magyarországról
megjelenő képet. Könyvéről szólva részletesen dokumentálta
azt, miként korrumpálják a titkosszolgálatok, a
lobbiszervezetek és a nagyvállalatok a tömegmédiát, s
Magyarországgal kapcsolatban kijelentette: Tudom, kik sározzák,
és azt is, hogy kik állnak egyes nemzetközi újságíró
szervezetek mögött. Az egyes országokat sajtószabadság
szerint leosztályozó Tudósítók Határok Nélkül nevű
szervezetről például azt írja, hogy mögötte az amerikai külügyminisztérium
és Soros György állt. Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társadalom
alapítványokat az ún. „népi” puccsok szervezésében nélkülözhetetlennek
mutatja be. A német média pedig e téren tevőlegesen segíti őt
– írja. A balliberális Die Zeit című hetilap kiadó-főszerkesztőjéről
azt állítja, egy CIA-hez közeli agytrösztnek, az Aspen
Institute-nak is a tagja, a New York-i Goldman Sachs alapítvány,
az izraeli Ben Gurion Egyetem és a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok
Intézete igazgató tanácsainak tagsága mellett. A Trilaterális
Bizottságról nem kevesebbet állít, mint hogy világszerte szét
kívánja rombolni az állami funkciókat, és úgynevezett civil
szervezeteket használna fel arra, hogy a meglévő kormányok
feje fölött a népek sorsát irányítsa.
Azt tapasztaltuk,
hogy a Németországban megjelenő újságok közül többek között
a Die Zeit a balliberális kormányok regnálása idején
Magyarországgal barátságos, míg a nemzeti kormányokat nem kíméli.
Dr Ulfkotte ugyancsak nem kíméli a teljes német sajtót.
Azt ígéri a
szerző, könyvének lesz folytatása. Istenem, ha megérhetnénk,
hogy a hazai viszonyok ilyetén feltárásban előállna az érintettek
közül valamelyikőjük egy ehhez legalább hasonló könyvvel.
Egyszer talán volt valami próbálkozás Aczél Endre részéről,
amikor azt állította, hogy a szervek engedélye nélkül senki
sem vállalhatott tartós külföldi munkát, ez minden
szocialista országban így volt, több százezer ember került
ilyen helyzetbe, aki nyugati tudósítóként dolgozott, de aztán
valahogy megfeneklett a dolog, s ma már ő is ugyanazt szajkózza,
amit a többi. Most a legújabb vesszőparipájuk az illiberális
demokrácia szálazása, ami játék a szavakkal, illetve a
munkaalapú társadalom gyalulása. Járomba van fogva, mind, még
az olyan tehetségtelennek nem mondható újságíró is, mint a
hetven éves Aczél, akinek visszataszító magatartása csupán
akkor válik elfogadhatóvá, emberivé, mikor kissé benyomva
kapja el a mikrofont. Olyankor kimondottan jókat mond, de másnapra
sajnos kialussza. Most viszont leszerepelt. Ki akart izzadni
valamit ebbe az undok vandalizmusba fulladt rendezvényről, amitől
sokat vártak. Azt érezte, mert nem olyan moral insanity, mint
pl. Gyurcsány, hogy egyenesen nem dicsérheti a barbárokat. Trükközni
kezdett Észtországot dicsérve a Népszabadságban
Ez a kicsi rokon
ország nem „munkaalapú társadalmat” épít, hanem az információs
technológiában fürdik. Mint tudni, itt találták ki a Skype-ot
(is). Rájöttek, hogy ha a kalapácsot és az esztergapadot reklámozzák,
azzal semmire se mennek. Az olcsó munkaerővel se. Arra indultak,
amerre a jobb feltörekvő gazdaságok többsége (példa: Dél-Korea),
„ész nélkül” tágítják az internet és a mobilszolgáltatások
körét, a széles sávú internetezést például, mert tudják,
hogy a vállalkozásaik számára a pénz onnan jön.
Nem tudom, Aczél
Endre lett gyagya, vagy a nemzetközi szolgálat járatja le a
neve alatt megjelentetett cikkel, amely gyakorlatról a fent idézett
könyvben lehet olvasni. Aki képes azt a baromságot leírni,
hogy Észtország nem „munkaalapú társadalmat” épít, és
ezzel azt állítja, hogy a számítástechnika segítségével végzett
munkát nem tekinti munkának, az szerintem vagy hülye, vagy az
olvasót nézi annak. Persze a főszerkesztő, aki hagyja ezt
megjelentetni, szintén zenész Aczél azt hiszi, hogy munkát
csak ásóval, lapáttal vagy csákánnyal végeznek? Orbán
Keletre nyitása nem jó, ha Észtország teszi ezt, az példaértékű.
Egyik oldalon utcára megy az MSZP–SZDSZ facebook csoportja, ha
a milliárdos bevétellel rendelkező internetszolgáltatókat is
megkérik, hogy járuljanak már valamivel hozzá az ország
terheinek csökkentéséhez, fizessenek 700 Ft-ot, a másik
oldalon meg a legdurvább neoliberális gazdaság és társadalompolitikát
folytató Észtország a példakép? A folyton kedvezményeket
kicsikarni akaró, állami pénzért ácsingózó Klubrádiójukkal
Népszavájukkal, a milliárdos adósságot felhalmozó Népszabadságukkal
és a többi állami csecsen csüngővel mi lenne Észtországban?
Ahol az országot ismerők szerint, akik nem dolgoznak, azok nem
is nagyon esznek. Rendkívül alacsony szintű a szociális ellátás.
Magyarországon a rezsit jelentősen csökkentette a kormányzat,
az üzemanyagok ára is csökkent, minimális az infláció. Mit
akarnak ezek a felforgatók? Mit hazudoznak? Jó lenne, ha szegény
balliberális híveik, akiket a szociális érzékenységükkel
etetnek tájékozódnának, milyen jövőt szánnak a szegényeknek,
ha eszét vesztené ez a nép, és valaha is rájuk voksolna.
czyla
|
