vissza a főoldalra

 2014.11.14. 

Új katasztrófavédelmi alap létrehozása szükséges

Az EU-val határos tagjelölt országokat is kapcsolják be az uniós katasztrófavédelmi mechanizmusokba

Az Európai Parlament plenáris vitát tartott a hatékonyabb árvízvédelemről, amelyen a természeti csapások enyhítésére szolgáló források növelését, és annak gyors hozzáférhetőségét sürgetette Deli Andor délvidéki fideszes európai parlamenti képviselő.

 Az Európai Bizottság még tavaly elfogadta az Európai Unió Szolidaritási Alapjának reformjára vonatkozó javaslatot, amelynek célkitűzése, hogy növelje a válaszadás gyorsaságát, egyszerűbbé tegye az alap alkalmazását. Képviselő úr szerint Szolidaritási Alap kifizetéseinek felgyorsítása szükséges. Ez azt jelenti, hogy még nem sikerült elérni a gyors válaszadás célját?

 – A Európai Szolidaritási Alap 2002 óta létezik. Ez idáig 24 országnak segített majdnem 4 milliárd eurós összegben. Az alap létezésének indokoltsága vitathatatlan, ugyanis az európai országok közötti összetartást és a kölcsönös megsegítést fejezi ki. Az idén nyáron megtörtént a Szolidaritási Alapot szabályozó rendelet Ön által is említett módosítása, előírva többek között azt, hogy a bizottságnak hat hét áll rendelkezésére a megtámogatható országok kérelmének elbírálására. Sajnos úgy tűnik, hogy a Bizottságnak nem sikerült tartania az újonnan előírt határidőt. Erre bizonyíték épp a balkáni országokat érintő tavaszi árvizek kapcsán beadott kérelmek elbírálásának lassúsága, ugyanis csak október elején döntött az Európai Bizottság a Horvátországnak, Szerbiának és Bulgáriának kifizetendő segélyről, miközben a kérelmeket már július elején átadták.

 A Szolidaritási Alapból nemcsak a tagállamok, hanem a tagjelölt országok is részesülhetnek, így Szerbia is, ahol idén tavasszal árvíz pusztított. Szerbiába megérkezett már a támogatás az alapból?

 – Ez idáig nem. Amint már említettem, a bizottság döntött, de a kifizetési eljárás előírja, hogy közvetlen költségvetési kifizetés esetén szükséges még a tanács és az Európai Parlament jóváhagyása is. A tanács előtti eljárás vonatkozásában nincs információm. A parlament november végi plenáris ülésén adja meg jóváhagyását. Egyszóval láthatjuk, hogy indokolt lenne az eljárás további gyorsítása, hiszen ezek szerint a tényleges kifizetésre várhatóan csak decemberben kerül sor, miközben a helyreállítási munkák télen nem folytathatók.

 Az EU hatékony támogatása is hozzájárulhat ahhoz, hogy Szerbia ne térjen le az európai integráció útjáról?

 – Úgy vélem igen. Nagyon fontos Szerbia esetében az, hogy érezze az EU támogatását. A jelenlegi szerb kormányzat már több ízben is kinyilvánította azt, hogy a nyugati demokráciák köréhez kíván csatlakozni. A szándék komolyságát a Koszovóval kötött megállapodás is bizonyította. A szerb fél igyekezete elismeréseként az EU tagjelölt státusszal „jutalmazta” Szerbiát. Ugyanakkor nem szabad lebecsülnünk a konkrét anyagi segítség jelentőségét, különösen, ha figyelembe vesszük az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetét.

 Szerbián belül mennyire erős az EU-szkeptikusok bázisa?

 – Az elmúlt években jelentősen csökkent az EU-szkeptikusok tömege. Ehhez hathatósan hozzájárult a politikai jobboldal európaiasodása. Ez nagy változás. Hiszen a jobboldal eddig kizárólag az erős nemzeti érzületre és az ortodoxiára épített. Senkinek, így az EU-nak sem lehet érdeke, hogy Szerbia visszatérjen a múltba. Ez pedig hatványozottan igaz az ott élő magyar közösségre, hiszen nagyon megszenvedtük a kilencvenes éveket.

 Miért tartja lényegesnek egy jelentős anyagi eszközökkel rendelkező európai katasztrófa-segélyalap létrehozását?

 – Európában az idén talán nem volt ország, amelyet nem sújtott volna árvíz, hurrikán, vagy más természeti csapás. A klíma változása, az időjárás szeszélyessége gyakoribbá tette az árvizeket és más katasztrófa helyzeteket és úgy tűnik, hogy az emberiség könnyelműsége a környezetvédelmet illetően, állandósította és rendszeresítette azokat. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a megelőzés, védekezés és szanálás köre és költsége állandósul, és tartósan megjelenik a tagállamok költségvetésében, legtöbb esetben tovább nehezítve az amúgy is érzékeny költségvetési egyensúlyt. Mivel úgy néz ki, hogy az emberiség magatartása nem fog belátható időn belül megváltozni, és ezáltal a környezet pusztítása folytatódik, szükségesnek tartom egy, a Szolidaritási Alapnál jelentősebb anyagi eszközökkel rendelkező európai katasztrófa-segélyalap létrehozásán elgondolkodni, amelyben szakszerűen, hatékonyan és ami a legfontosabb: gyorsan, tudják kezelni az előállt helyzeteket. Az olyanokat is, amelyek valamilyen formális okból nem részesülhetnek a Szolidaritási Alapból. Ilyen eset volt például Magyarország kérelme a 2013-as árvízkárok enyhítésére, amely – mint arra bizonyára emlékeznek – azért nem kapott támogatást a Szolidaritási Alaptól, mert a bizottság a károkat nem tartotta elég jelentősnek, miközben a védekezés hatékonysága, a civil segélyszervezetek és a kormányzat közötti összefogás valóban gyors választ adott az árvízkárosultak megsegítésére. Az új katasztrófa-segélyalapnak az ilyen helyzetekre is adekvát feleletet kellene adnia, és jutalmaznia kellene a tagállamok illetékes hatóságainak sikeres helytállását.

 Egy ilyen segélyalap létrehozásához szükséges-e különböző források átcsoportosítása?

 – Bármennyire is nehéz, új és kizárólag erre a rendeltetésre szánt forrásokra van szükség. Nem volna célravezető a meglévő eszközök részének átirányítása, hiszen ez például a tagjelöltek esetében az IPA – az előcsatlakozási támogatási – alapokban található pénzek újraosztását jelentené. Mindezen pénzek pedig leggyakrabban épp katasztrófavédelmi szempontból is jelentős nagyberuházások társfinanszírozásához kellenek. Képletesen szólva, nem védekeztünk úgy, hogy eközben lyukat vertünk a gátakon.

 Azt mennyire tartja lényegesnek, hogy a tagállamok, és a tagjelölt országok fokozzák a katasztrófák megelőzésére és kezelésére irányuló erőfeszítéseiket?

 – A felkészültség fokozása rendkívül fontos. A természeti csapások vonatkozásában is állja az a megállapítás, hogy könnyebb megelőzni, mint utólag orvosolni az előállt helyzetet. Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy minden EU tagállamban a lehető legmagasabb szintre emeljék a katasztrófamegelőzési és -védelmi szervek munkájának hatékonyságát és minőségét. Nagyon fontos volna a regionális és helyi egységék felkészültségének növelése is. E tekintetben nagy eltérések mutatkoznak a tagállamok között elsősorban az adott ország belső szerveződése és a hatáskörök leosztása miatt. A probléma csak hatványozódik, ha határokon átívelő katasztrófahelyzet alakul ki, mivel nem biztos, hogy a határ mindkét oldalán azonos államigazgatási szinthez tartozik a probléma kezelése, és akkor még nem beszéltünk a felszereltségi és felkészültségi különbségekről. Mindezen észrevételek természetesen fokozottan vonatkoznak a tagjelölt országokra.

Medveczky Attila