vissza a főoldalra

 2014.11.14. 

Az élőhelyfejlesztési munkák fontos szerepet kapnak a természetvédelem szemléletformálásban

Természeti értékek hosszú távú megőrzését szolgáló beruházásokat adtak át a Hortobágyi Nemzeti Parkban

Az Egyek–Pusztakócsi mocsarak területén megvalósult beruházások elősegítik a természeti értékek hosszú távú megőrzését, emellett biztosítják a racionális, fenntartható tájhasználatot. A mocsárrendszer 1979 óta a Ramsari Egyezmény értelmében nemzetközi védettséget is élvez, a tavaszi és őszi madárvonulásban játszott kiemelkedő szerepének köszönhetően.

 A közelmúltban befejeződött közel 250 millió forintból való beruházás jelentős része az Egyek–Pusztakócsi mocsarak területét érintette. Mit kell tudni erről a mocsárrendszerről? – kérdezem Olajos Pétert, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakmai igazgatóhelyettesét.

 – Az említett mocsárrendszer földrajzi értelemben nem a Hortobágy területéhez, hanem a Nagykunsághoz tartozik. Ennek a rendszernek a működése a Tisza-szabályozásáig úgy történt, hogy a folyó árvizei változó mértékben és változó elöntési irányokkal több-kevesebb rendszerességgel megtöltötte vízzel, ez tartotta életben ezt a vizes élőhely komplexumot. A Tisza szabályozásával ez a vízpótlás megszűnt. Már a Hortobágyi Nemzeti Park kialakításának kezdetekor voltak olyan törekvések, melyek a rendszer visszaállítását célozták, illetőleg a természetszerű vízellátással akarták modellezni a korábbi vízpótlást. A mostani beruházás ezeknek a tevékenységeknek a folytatása és kiegészítése.

 Tehát egy mesterséges csatornával próbálják visszaállítani a mocsárrendszert?

 – Gyakorlatilag már több mint 30 évvel ezelőtt megépült a fekete-réti feltöltő csatorna, és utána további fejlesztések történtek. Most e rendszernek történt meg a karbantartása, továbbfejlesztése, illetve a Fekete-rét élőhely komplexumának némi átalakítása, a nyíltvizes élőhelytípusnak kétszer akkora méretre való kiterjesztése.  

Mi az, ami egyedülálló ebben a mocsárvilágban?

 – Mindig ódzkodom az „egyedülálló” és „Európa-híres” kifejezésektől. Olyan élőhelytípusról van szó, mely korábban az Alföldön több százezer hektár kiterjedésben fordult elő, viszont a folyószabályozással ennek az élőhely-komplexumnak túlnyomó része megszűnt. Itt megmaradt a komplexumnak egy olyan darabja, mely még őrzi a korábbi mocsárvilág egyes életközösségeit és ezt próbáljuk bemutató jelleggel fenntartani és működtetni.

 Emellett a beruházás keretében a Górés-tanya közelében is végeztek felújításokat.

 – A Górés-tanyai Madár-repatriáló Állomás régóta működik nálunk. Ezen a telepen végezzük az igazgatósághoz került sérült madáregyedek ápolását, majd szabadon eresztését. Másrészt a szabadon már nem ereszthető madarak egy részével tenyésztési programokat végzünk. Így a felnevelt fiókákat a természetbe helyezhetjük vissza a már meglévő természetes állományok erősítéseként, illetve ez a tevékenység oktatási-nevelési célokat is szolgál. Erre alapul az a környezeti nevelési tevékenység, amelynek keretében sok mindent meg tudunk mutatni a látogatóknak a Fekete-réten. Emellett a mocsárban a Górés-tanyáról induló és a megfigyelőtoronyhoz vezető 700 méter hosszú tanösvényt alakítottunk ki. Sőt még hagyományos háziállatfajtákat és hagyományos gazdálkodási módokat is be tudunk itt mutatni akár több napos foglalkoztató táborozás keretén belül. A projekt leglényegesebb eleme volt e madárrehabilitációs helyszín felújítása. A rehabilitáció korábban eléggé méltatlan körülmények között, rossz állapotban lévő bódékban zajlott, ehelyett három olyan építmény épült, amely a modern kor elvárásainak, az állat-egészségügyi és gondozási szempontoknak megfelel. Így az itt tartott madáregyedek gondozását, ápolását, a természetbe való kiengedését méltó körülmények közt tudjuk elvégezni.

Ha már a madarakról van szó, tudtommal egy webkamerát is kihelyeztek egy rétisas fészkéhez. Mi ennek a jelentősége?

 – Ennek a jelentősége, hogy a modern kor eszközeivel is megpróbáljuk a látogatókat közelebb hozni a természethez. Így lehetősége van az érdeklődőknek arra, hogy az igazgatóság honlapján a webkamerákat felkeressék, és ezáltal a nap bármely szakában megfigyelhetik, hogy mi történik a sasfészekben. Ennek sokkal kisebb a tudományos szerepe, inkább népszerűsítésről beszélhetünk. No meg reklámról, mert bízunk abban, hogy a webkamera figyelői közül többen ellátogatnak nemzeti parkunkba. Ezzel a projektelemekkel megpróbáljuk munkánkat még közelebb hozni az emberekhez.

 A beruházások része volt a kunhalmok rehabilitációja. Ezt mi tette indokolttá?

 – Ahogy már említettem, a beruházások jelentős része a Nagykunságban valósult meg. Mind a Hortobágynak, mind a Nagykunságnak meghatározó tájképi elemei a keleti sztyeppékről érkező különböző nomád népek által épített kunhalmok vagy – szakszerűbb kifejezéssel élve – kurgánok. Illetve a Nagykunságban találhatók olyan löszgyepek, amelyek védelme kiemelt célkitűzésünk. A löszgyepek általában a legjobb termőképességű területeken helyezkedtek el, így a Hajdúságban, és a békési részeken, emiatt ezen élettípusok nagy része elpusztult. A nemzeti park területén viszont nagy mennyiségben maradtak fenn löszgyepek. S a kunhalmokon is megmaradtak löszgyepek. Így azokat a kunhalmokat, ahol ez az élőhelytípus még fennmaradt, vagy helyreállítható, rehabilitáltuk. Ezért a program részeként elvégeztük hat kunhalom ördögcérnától való mentesítését és gyepesítését. Illetve egyes fajok betelepítésével „színesítettük” ezeket a kunhalmokat részben bemutató, részben fajvédelmi célzattal.

 Egyes fajokat említett, és a sajtóban főleg a védett ürge visszatelepítéséről olvastunk. Az ürge ennyire jelentős volt a kunhalmokon?

 – Az ürge nem a kunhalmokhoz, hanem a legeltetett gyepekhez kötődik. Az ürgék számának országos szintű csökkenése megfigyelhető. Az ürgék a legeltető állattartás visszaszorulásával ritkultak meg, ezért mi jelentős mennyiségű szántót gyepesítettünk vissza egy korábbi projekt eredményeképpen. Így olyan helyekről, ahol ennek az állatcsoportnak veszélyeztetett állományai vannak, ürgéket fogtunk be és helyeztünk át a nemzeti parkba.

 Említette az oktatás fontosságát is. A park területére gyakran kiviszik a diákokat, hogy közelről figyeljék meg az élőhelyeket?  

– Természetesen. Úgy gondolom, hogy a legjobb természetvédelmi intézkedés és befektetés a saját munkánk megismertetése és fontosságának elfogadtatása főleg a fiatal generációval. Ezért az igazgatóság minden erejével el szeretné érni, hogy minél több fiatalt, ezen belül számos diákot tudjunk a Hortobágyra hozni. Természetesen ez szintekre tagolódik, hiszen óvodás csoportok, általános iskolai osztályok látogatnak bennünket, ezenkívül középiskolás és a felsőoktatásban tanulók számára szakmai napokat is szervezünk. Így mutatjuk meg a Hortobágy természeti értékeit s a természetvédelmi munkát.

 A fokozottan védett területek is látogathatók?

 – Az igazgatóság úgy döntött, hogy mindazokat a természeti értékeket, melyeket a nagyközönség számára be kell mutatnunk, arra a „C zónás”, tehát a látogatható területek alkalmasak. Amennyiben magasabb szintű szakmai elvárás fogalmazódik meg irányunkban, hogy olyan dolgokat szeretnének megtekinteni, melyeket a célzónás területeken nem lehet bemutatni, akkor nemzeti parkos vezetéssel és kísérettel egyedi esetekben lehetőség nyílik a B-, illetve az A-zónás területekre való belépésre, és az ottani élőlények tanulmányozására is.

 A közeljövőben pályázik a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága természetvédelmi vagy ökoturisztikai fejlesztésekre?

 – Természetesen, pályázunk a jövőben is. De erről azért nem tudok konkrétumokat mondani, mert az új uniós költségvetési szakasz pályázati ciklusának tervezése még folyamatban van. Szeretnénk oktatási, bemutatási és konkrét természetvédelmi fejlesztésre legalább olyan mértékben pályázni, mint az elmúlt ciklusban.

Medveczky Attila