vissza a főoldalra

 

 

 2014.11.14. 

Szinergiák, ha összeadódnak

Nem elfelejtve, hogy a közgazdaságtan igen fiatal tudomány, még fejlődésben van, a világban ennek sok jele mutatkozik, ám úgy tűnik nálunk a megcsontosodott chicagói liberális piacgazdaság politikai hívei erről nem akarnak tudomást szerezni, vezérlő csillaguk a neoliberális tévtanokba vetett vakhit.

Jelenleg többségük az ellenzékbe szorulva mérgezi a magyar és nemzetközi közéletet, elég sok kárt okozva a kormánynak és ezen keresztül az országnak.

Ez talán túl merésznek tűnő állítás, de ők tehetnek róla, hogy ez így alakult, mert előttem eljátszották minden becsületüket. A többség is undorodik tőlük, hiába hazudják, hogy aki nem szavazott az az ő hívük. Nem ők kampányoltak azzal, hogy aki otthon marad, Orbánra szavaz? Ezer felé szakadva, a választók által megvetve próbálják politikai hatalmi igényüket a chicagói iskola neoliberális közgazdaságtanának avas zsírpapírjába csomagolva eladni. A csomag messziről bűzlik, a kutyának sem kell. Úgy gondolkodom róluk, hogy nyugodtan a szemétbe dobhatják a diplomájukat. Velük kapcsolatban bizonyítható, mindig mindent rosszul láttak, ám semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Sajnos az a szomorú valóság, ők sokat tettek azért, hogy egy csődtömeg lett a teljes magyar gazdaság. Már bocsánat, hogy a franciák kedvenc köpönyegforgató hazaárulójának, a Monsieur Talleyrandnak tulajdonított mondást egyáltalán használom, de hát őmiatta sírjon minden francia anyukája. Nekünk meg itt vannak a mi hazaárulóink, foglalkozzunk velük.

Nálunk a „társadalom mérnökeit” (ők a közgazdászok) akkoriban a Dimitrov téren képezték ki. Ha Budán a Műegyetem rakparton is annyi felesleges, az ellenőrzés próbáját soha ki nem álló dologgal tömték volna a hallgatók fejét, mint a Dimitrov téren, akkor a fejünkre omolnának az épületeink, leszakadnának hídjaink.

A hatalomszerzésre mindig készek a KGST beteg lovának egyik oldaláról, ahova a marxi politikai gazdaságtan mindenekfelettisége volt írva, gyorsan átestek a másik oldalára, ahova a chicagói, neoliberális közgazdasági iskola tanai voltak odakészítve. A Dimitrov téri oktatók fejében a teljes világgazdaságot romba döntő nemzetközi neoliberális maffia közgazdászainak tévtana úgy ült, mint mérges gomba a nyirkos, szennyes talajban, majdnem kiirthatatlanul. S globális kudarca ellenére ül még ma is.

Vannak itt sarkalatos kérdések, jó lenne nyilvánosan feltenni nekik, mondjuk a parlamentben.

Nem a nemzetellenes, korrupt SZDSZ–MSZP hálózatának politikai támogatását élvező neoliberális közgazdászok szajkózták, hogy bízzunk a korlátlan piaci hatalom jótékony hatásában, ahelyett hogy annak idején felemelték volna hatalmas ülepüket, és a strukturális alkalmazkodás lehetőségeinek kihasználásán fáradoztak volna?

Nem ők voltak a tanácsadók, akik a csődtörvény, számviteli törvény, pénzintézeti törvény, jegybanktörvény kidolgozásához a közgazdasági hátteret adták?

Nem ők voltak, akik az állami vállalatok, a bankok külföldi kézre játszásával, hazai és nemzetközi piacaink kiárusításával az amúgy is gyenge magyar gazdaságot lenullázták?

A kétmilliónál több munkahely megszűnése, nem a híres Dimitrov tériek és az SZDSZ párosának keze munkáját „dicséri”?

Nem ők lökték meg együtt olyan erővel Magyarországot lefelé a lejtőn, aminek következménye olyan kártétel, amilyenre az ezeréves magyar történelemben talán nem is volt még példa?

Be van bizonyítva, hogy a tatárjárást, Trianont és a két világháború pusztításait egyenként egy évtized alatt kiheverte az ország, most pedig, negyedszázad elteltével, Brüsszel és Amerika csendőrködése ellenére próbálunk valamit az elrabolt nemzeti vagyonból visszaszerezni, magyar tulajdonban tudni és léteznek olyan pártok, olyan emberek, akik a magyar érdek ellen az utcára vonulnak? Ez azért árulkodó! Talleyrandi, hazaárulás-szagú. (Emlékeztetőül a sánta gróf a Német-római Birodalom felszámolásával és a Rajnai Szövetség kialakításával együtt járó területi rendezések során hatalmas vagyont szerzett, majd éppen a francia császárság hódításainak csúcsán, 1807 nyarán távozott székéből, hogy az ellenséges hatalmak diplomatáit szolgálja.)

Milyen ember az, akinek nem hazája érdeke az első? Régóta figyelem aggódva, hogy mire használják Mellár Tamást, akiről azt állítja egy vele személyes kapcsolatban álló ismerősöm, hogy nem kell komolyan venni, vele a sértettség mondatja hogy a kormány nem azért veti ki a netadót, mert szüksége van az adóbevételekre, hanem hogy ellehetetlenítse a külföldi szolgáltatókat. Ha ugyanis áthárítják a sarcot, akkor megbüntetik őket, ha nem, akkor veszteségesek lesznek. „A külföldi cégek helyére hazai, kormánybarát vagy esetleg állami szolgáltatót fognak állítani, amely hathatós módon ellenőrzi majd az elérhető tartalmakat és a közösségi színtereket.” Még szerencse, hogy legalább sértett, mert sértettség híján, ilyeneket állítani azért durva lenne.

Ha a jövendőbeli, magyar állami tulajdonba kerülő szolgáltatónak módjában állna ellenőrizni az elérhető tartalmakat, akkor az itt dőzsölő külföldi szolgáltatóknak ugyanerre jelenleg nincs módja? Ha külföldiek ellenőrzik az elérhető tartalmakat és a közösségi színtereket az jó, ha ugyanezt magyarok tennék, az ellen tüntetni kell? Én még ilyet Magyarországon kívül nem hallottam! A külföldi tulajdon arányát minden ország igyekszik korlátozni nemzetbiztonsági okokból. Mégis az adótörvény benyújtásának hírére a médiában pánikolók és a gyorshadtestként mozgó szolgálatok a neoliberálisok nagy országrablása idején születettek tudatlanságában bízva most nem a piac mindenhatósága megold mindent kezdetű ócska lejárt lemezüket tették fel, helyette a nem adózunk jelszóval kampányoltak, és nincs kizárva, hogy a tüntetés al- és főtoborzóit, a Majdanon kipróbált módon megfizették. Abból a tényből jutottam erre a következtetésre, hogy mi másért rögzítettek kockáról kockára minden felvonulót, ha nem azért, hogy ellenőrizhessék megszolgálta-e a harminc ezüstöt? Lehet-e rá számítani legközelebb is? Pár tízezer embert megvezettek néhányszáz forinttal. Kormányt akarnak buktatni? És mégis kit ültetnének ennek a kormánynak a helyébe?

A cél, 2018. Bűvszó: a szinergiák. Ennek jegyében össze akarnak eszkábálni új széllelbéleltek előtérbe helyezésével, a régi megbízható SZDSZ-es tanácsadók támogatásával, egy internacionalista csapatot, mindent le akarnak rombolni, amit eddig építettünk, minden szociális támogatást el akarnak vonni, a rezsicsökkentést el akarják törölni, részben azért, hogy kompország katonáiként folyton-folyvást ide oda lökdösve, szilárd talajt ne foghassunk soha, amin építkezni lehet. Minden valamire való nemzet, valamire való kormánya beavatkozik a piaci viszonyokba. Mert arra törekszik, hogy a költségvetése valahogy megálljon, legyen pénze intézményeinek működtetésére, és minden feladatot el tudjon látni, nyugellátás, egészségügy, oktatás, kultúra körében. A gyilkos munkanélküliség felszámolását, a családok támogatását célul kitűző kormány miért ne vásárolhatná vissza a külföldi kézre játszott szolgáltatások feletti jogát? Akár a bankok, akár a médiavállalatok, akár a telekommunikáció területén? Az általunk elkezdett változtatás szükségességét egyre többen érzik Európában. A régi rend hívei pedig őrzik a status quót. Ezek az itthoni csiszlikek, meg azért okoskodnak, mert ők akarnak előjönni az új időknek új dalaival. Csakhogy tehetségtelenek, ötlettelenek, majd ha külföldet lehet majmolni, akkor beleállnak a dologba kötésig.

A forradalom 50. évfordulóján a szemkilövők brutális terrorcselekménnyel adták tudtunkra ki az úr a háznál. Még meg sem mosták véres kezüket, úgy, azonmód bejelentették: jövőtervezésbe kezdenek. Gyurcsány majd berendezi nekik a boszorkánykonyhát, ahol az ő száz közgazdászuk kifőzi milyen legyen Európa 2015-ben, s benne Magyarország. Az Ágh Attila projektkoordinátor és Nizák Péter, a Soros Alapítvány igazgatója kovácsolta frigy és a Norvég Alap pénze adódik most öszsze a civilnek hazudott Ökotárs szinergiájává. Néhány dolog megint bebizonyosodott róluk: hazudnak, lopnak, a felvett pénzzel nem tudnak elszámolni, védelemért külföldi megbízóikhoz rohangálnak, mert idegen csapatok behívása nélkül semmire sem mennek. Így volt ez 1956-ban is.

 

czyla