|
 2014.11.21.
Egy szász kisebbségi politikus az egységes
román nemzetállam élén
A magát egységes,
oszthatatlan nemzetállamként meghatározó, több mint 85 százalékban
ortodox Románia egy szász nemzetiségű, lutheránus államfőt
választott vasárnap az ország élére Klaus Johannis,
Nagyszeben polgármestere, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke,
az ellenzéki Keresztény-liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje
személyében.
Az 55 éves politikus honlapján közzétett rövid életrajzában
egy szerény körülmények között élő erdélyi szász család
sarjaként mutatkozik be. Bár szülei – sok tízezer nemzettársukkal
együtt – 1990-ben kitelepedtek Németországba, Klaus Johannis
azt állítja magáról, hogy sosem akart elköltözni szülőföldjéről.
A Digi 24 hírtelevízió róla készült portréfilmjében
megjegyzi: ebben nagy szerepe volt annak is, hogy felesége,
Carmen, román nemzetiségű.
Johannis a kolozsvári
Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikatanári oklevelet
1983-ban, néhány évig vidéken, majd szülővárosában,
Nagyszebenben, volt iskolájában, a Samuel von Brukenthal német
tannyelvű főgimnáziumban tanított. Az 1989-es fordulat után
belépett a német kisebbség érdekvédelmi szervezetébe, a Romániai
Németek Demokrata Fórumába (FDGR).
A fórum egyik vezetőjének visszaemlékezése szerint a
'90-es évek végén a város akkori vezetése egy német tanfelügyelőre
kért javaslatot az érdekképviselettől: így lett Johannis
tanfelügyelő, majd főtanfelügyelő. Amikor a 2000-es esztendőben
felmerült, hogy a német fórum is állíthatna polgármesterjelöltet
a szászok által alapított Nagyszebenben, rá esett a választás,
mert ő volt az egyedüli, aki közigazgatási tapasztalattal
rendelkezett. Az viszont a német fórum számára is hatalmas
meglepetés volt, hogy a 95 százalékban román többségű város
lakossága bizalmat szavazott a német közösség jelöltjének.
Megválasztásában vélhetően a hitelüket vesztett román
pártokkal szembeni dac is közrejátszott. De Johannis vezetése
alatt Nagyszeben látványos fejlődésnek indult, a városházán
egymásnak adták a kilincset a külföldi befektetők, Nagyszeben
2007-ben Európa kulturális fővárosa lett. Azóta háromszor újrázott
70 százalék fölötti szavazataránnyal.
Az erdélyi város polgármesterét a PNL korábbi elnöke,
Crin Antonescu vitte be a bukaresti nagypolitikába. 2009 őszén
az ő kezdeményezésére javasolták Johannist miniszterelnöknek
a Traian Basescu államfő ellen összefogó szociáldemokraták
és liberálisok. A nagyszebeni polgármester ugyancsak Antonescu
hívására mondott le 2013 februárjában a FDGR elnökségéről,
és lépett be a liberális pártba, ahol egyből elnökhelyettesi
tisztséget kapott.
Idén Antonescu hátat fordított a Victor Ponta kormányfő
vezette szociáldemokratáknak, és immár a baloldal ellen fogott
össze a jobbközép Demokrata Liberális Párttal (PDL), majd
lemondott a PNL elnökségéről. A párt legnépszerűbb
politikusaként júniusban Klaus Johannist választották a PNL
elnökévé, a közvélemény-kutatások ugyanis neki jósolták a
legnagyobb esélyt arra, hogy legyőzze Pontát az elnökválasztáson.
Ilyen körülmények között nem okozott meglepetést, hogy
Johannis lett a PNL és PDL által létrehozott választási szövetség,
az ACL államfőjelöltje.
Politikai ellenfelei Johannis német nemzetiségét lejáratására,
a román állam iránti lojalitása megkérdőjelezésére próbálták
felhasználni. A témát Victor Ponta kormányfő kampánya
visszatérő elemévé tette: rendszeresen utalt arra, hogy – az
ACL jelöltjével ellentétben – ő román és ortodox vallású.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy Klaus Johannis
politikai karrierjében – a helyi közigazgatásban elért eredményei
mellett – német mivolta is szerepet játszott: a szűkszavú,
megfontoltan beszélő, roppant komoly ember a „német mítosz"
megtestesítője a románság számára.
A többnyire evangélikus szászok ősei a
mai Luxemburg
és Belgium területéről több mint 800 éve érkeztek Erdélybe,
a katolikus svábokat a 18. században Mária-Terézia telepítette
a Bánságba. A második világháború idején Ion Antonescu
marsall megállapodott Hitlerrel abban, hogy a romániai németeket
a Wehrmacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek
haza. Az otthon maradottak közül sokakat a kollektív bűnösség
elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre
űztek. Így már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek
száma.
Később a Nicolae Ceausescu vezette kommunista Románia
egyszerűen eladta a romániai szászokat és svábokat a Német
Szövetségi Köztársaságnak, amely – a német közszolgálati
rádió szerint – több mint egymilliárd márkát fizetett 1968
és 1989 között kitelepedésük jóváhagyásáért. 1990-re
negyedmillió német maradt Romániában: túlnyomó többségük
a rendszerváltás után kivándorolt.
A két világháború között még 800 ezer német élt Romániában.
Mára 36 ezren maradtak.
A románok ma már egyetértenek abban, hogy kár volt elüldözni
a németeket az országból. A magyar kisebbséggel szemben
sokszor gyanakvó románok gyakran utalnak rá hogy a történelem
során többször voltak a szászokkal egy táborban, és 1918-ban
a szászok is támogatták Erdély
Romániához
csatolását. A románok azt a felvirágzást is elismeréssel
emlegetik, amelyet az elődeik által meghívott
Hohenzollern-dinasztia uralkodása idején ért meg Románia 1866
és 1947 között.
Így valójában nem is olyan rendkívüli, hogy 2018-ban,
Nagy-Románia létrejöttének centenáriumán egy szász nemzetiségű
elnök áll majd az ország élén.
MTI
|
