vissza a főoldalra

 2014.11.21. 

65 éves a Csemadok

A szervezet közösség- és kultúraszervező ereje egyre jelentősebb

Megalakulásának 65. évfordulója alkalmából szakmai konferenciával egybekötött jubileumi ülést tartott Diószegen a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, ismertebb nevén a Csemadok, amely a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezete. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke: fontos, hogy minél több felvidéki magyar járuljon az urnák elé, és azokat a magyar jelölteket támogassák, akik számára lényeges a magyar hagyományok, az anyanyelvi kultúra ápolása.

 Mi a titka annak, hogy a Csemadok több egymást váltó politikai rendszerben is fenn tudott maradni, és meg tudta őrizni a közösségen belüli szerepét?

 – A Csemadok fennmaradásának „titka” a tagok elkötelezettségében rejlik. S ez az elkötelezettség tetten érhető akkor is, ha a szervezet több mint hat évtizedes történetét vizsgáljuk. 65 évvel ezelőtt, 1949. március 5-én az egypártrendszer azért szorgalmazta a szervezet létrehozását, hogy önmaga számára biztosítsa a magyar közösség kulturális tevékenységének ellenőrzését. Akkor a tagok a hontalanság éveit követően végre úgy érezték, hogy megteremtődött a lehetőség a magyar nyelv hivatalos használatára, a magyar kultúra és hagyomány ápolására. Az anyanyelv használata jelentette a legnagyobb minőségi változást, mert azt megelőzően, a hontalanság éveiben büntették azokat, akik Felvidéken magyarul beszéltek. A kommunisták szándékán tehát túlnőtt a kultúrájához, nyelvéhez, identitásához ragaszkodó magyarság akaratereje, és a tenni vágyást nem lehetett mederben tartani. Ezért is lehet „kettős Csemadokról” beszélni, melyet a pártállamhoz kötött felső vezetés, és a tagság alkotott, mely minden időben a magyar közösség fennmaradásáért tevékenykedett. Ez is a titka annak, hogy 1989-ben, a rendszerváltás évében sem vált párttá a Csemadok. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert most, mikor látható, hogy atomizálódik a felvidéki magyarság, és ellentétek alakulnak ki közösségeken, családokon belül, a Csemadok kovász szerepe még lényegesebb. Bár a rendszerek és a kormányok változtak, a Csemadok tagjai mindig is tudták, hogy a közösség szempontjából az anyanyelvi kultúráért, a hagyományok ápolásáért és a magyar nyelv használatáért kell dolgozniuk. Ennek a munkának köszönhetően ünnepelhetjük idén a szövetség megalakulásának 65. évfordulóját.

 65 év alatt mennyiben változtak a Csemadok feladatai, célkitűzései?

 – Természetesen a Csemadok történetében több fontos periódusról beszélhetünk. A jogfosztottság évei után, a 60-as évek második feléig közösségmegtartó szerepe volt a szervezetnek, áttörést 1968 jelentett, ekkor ugyanis céljaival és javaslataival a Csemadok a reformmozgalom hajtóerejévé vált. A reformkommunisták főleg a Csemadokban mondták ki a változatás igényét, és az alkotmány szövegének módosítását is szorgalmazták. Így a Csemadok egy olyan szellemi műhely volt, ahol a kisebbségi és az emberi jogokat megfogalmazták. A Dubcek-éra idején fontos szerepe volt a Csemadoknak, és sikerült az önkormányzatiság elveit lefektetni az alkotmánytervezetben. Sajnos ezek a reformok nem bizonyultak tartósnak, hiszen a Husak-féle vezetés már másképpen viszonyult a magyar kisebbséghez. Ekkor állították félre Dobos Lászlót, a Csemadok hajdani elnökét, tárca nélküli minisztert is. De nem csak őt, hanem mindenkit félreállítottak, akik komoly változtatást akartak. Ezután a Csemadok hivatalos programja teljesen eltért attól, amit a tagság a településeken végzett. 1989-től pedig a Csemadok a nyíltan vállalta programjában azt, amit előtte a tagok végeztek. A szervezet hitet tett a kultúra mellett, hisz voltak, akik párttá alakulását szorgalmazták, mások megszüntetését, a Csemadok akkori döntését azonban az idő igazolta, hiszen közösség- és kultúraszervező ereje nem csökkent. Azóta a szövetség szervezi a szlovákiai magyarság közművelődését és védi érdekeit, fejleszti a felvidéki magyarság anyanyelvi kultúráját, ápolja természetes kötődését az egyetemes magyar kultúrához, hozzájárul a magyar kulturális, művészeti és tudományos élet kiteljesedéséhez, az anyanyelvű oktatás fejlesztéséhez, támogatja a szórványban élő magyarság felzárkózását, állást foglal az aktuális társadalmi és közművelődési kérdésekben és részt vállal a megoldásukban, tömöríti mindazokat, akik munkájukkal, anyagiakkal és egyéb módon támogatják a felvidéki magyarság kulturális, társadalmi és tudományos életét, munkálkodik tagsága anyagi és szellemi kultúrája értékeinek fejlesztése és hozzáférhetővé tétele érdekében. Az eszközeink is változtak, hiszen például a kor igényeinek megfelelően élni kell azzal a lehetőséggel, melyet a világháló biztosít. Nagy kihívást jelent számunkra a fiatal generáció bevonása a szövetségbe, mert csak így tudjuk garantálni a Csemadok jövőjét. Igaz, egyre több új társulás jön létre, de szervezetünk szerepét senki sem vitatja, hiszen a Csemadok országos lefedettségű a maga több mint 50 ezer tagjával. A tagok pedig fizetik az illetéket – állami támogatásban nem részesülünk –, s ezzel is bizonyítják, hogy fontosnak tartják a szövetség munkáját. Azt pedig mondanom sem kell, hogy ezt az országos lefedettséget a szlovákiai hatalom még ’89 után sem nézte jó szemmel, mert képesek voltunk megszólítani a felvidéki magyarokat, s tudjuk őket mozgósítani is.

 Ma is kellő társadalmi tekintéllyel bír az ön által vezetett szervezet? Ezt azért is kérdezem, mert 1989 után néhányan megpróbálták elhitetni azt, hogy a Csemadok egy pártállami csökevény.

 – Érthető, hogy néhányan megpróbálták lejáratni a Csemadokot, mert minden létrejövő társadalmi csoportosulás valakivel szemben akarta magát pozícionálni. A Csemadok nem volt párt, de mivel az állampárt hozta létre, ezért az 1989 után alakult társaságok vele hasonlították össze magukat. Ezért nem volt könnyű ezt az időszakot átvészelnünk. Viszont azzal, hogy a Magyar Közösség Pártján kívül több, magát magyarnak valló párt is létrejött, a Csemadok szerepe felértékelődött.

 Ennek a felértékelődésnek volt a bizonyítéka, hogy idén önt indították a szlovákiai államfőválasztáson?

 –Úgy vélem, hogy a Csemadok társadalmi presztízsét növelte, hogy a szervezet elnökeként indultam az államfőválasztáson. Sőt ezzel a döntéssel a Csemadokot nemcsak a magyarok, hanem Szlovákia többi nemzetisége is jobban meg- és elismerte. S én pedig minden médiumban hangoztattam a Csemadok és a magyar civil szféra jelentőségét. Ezáltal javult a Csemadok társadalmi megítélése. Ez nem az én érdemem, hanem azoké, akik úgy döntöttek, hogy államfőjelöltnek indítanak. Az országos lefedettségnek köszönhető, hogy magyar származású államfőjelöltként a szavazóknak több mint 5%-a rám adta a voksát.

 A felvidéki médiumokban régóta olvashatjuk, hogy a magyarok egy része beolvad a szlovákságba. Mit tudnak tenni az önkéntes asszimiláció ellen, és azért, hogy a felvidéki magyar szülők magyar tannyelvű iskolába írassák be gyermekeiket?

 – Sajnos többen gondolkoznak úgy, hogy gyermekük csak úgy tud érvényesülni, ha asszimilálódik. Mi ennek a tendenciának az erejét konkrét példák felmutatásával próbáljuk gyengíteni. Régiónként olyan kiadványokat jelentettünk meg – legutóbb Mátyusföldön –, melyekben az ott élő magyarok életútját mutatjuk be. Ezzel az adott régióban élőkben tudatosulhat az, hogy azok, akik magyar tannyelvű iskolába jártak, sikereket értek el a tudomány, a művészetek, a sport területén. Emellett a beiratkozási programot is lényegesnek tartjuk, melynek célja, hogy a magyar gyerekek magyar iskolában tanuljanak. Akkor tudunk igazán jó eredményeket elérni, ha egy településen az intézmények és iskolák vezetői, valamint az önkormányzat, a polgármester és a Csemadok alapszervezete együttműködik a magyar közösség fennmaradása érdekében.