vissza a főoldalra

 2014.11.21. 

Az RMDSZ autonómiatervezetének nincs pozitív üzenete

Több mint kilencven éve élünk alárendelt, másodrendű állampolgárként

Beszélni kell az autonómiáról, regionalizmusról, föderalizmusról, a tabuk csak úgy dönthetők le, ha megértjük őket, tudatosul mindenkiben, hogy nem veszélyt hordoznak, hanem a fejlődést szolgálják – e célból tartottak autonómiakonferenciát október 25-én Marosvásárhelyen. A konferencián az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviseltette magát. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: Azt remélem, hogy az itthonról elmenekült, és a nagyvilágban szétszóródott székelyek is hazatérnek, ha megvalósul az autonómia. A Dél-Tiroli folyamat ilyen értelemben is példaértékű.

 Mi lehet annak a hátterében, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt képviselői nem vettek részt a marosvásárhelyi autonómiakonferencián?

 – Az RMDSZ vezetői, szakértői is kerülik azokat a helyzeteket, amikor válaszolni kellene kényes kérdésekre, amelyek az általuk kidolgozott autonómiastatútumhoz, illetve az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatos brassó-pojánai tárgyalásokhoz kapcsolódnak. A kampányidőszakban egyre többet beszéltek arról, hogy egy amerikai szervezet a Friends of the Project on Ethnic Relations közvetítésével tárgyal az RMDSZ vezetés a románság politikai vezetőivel az autonómiáról. Ám a tárgyalások súlyát megadni hivatott amerikai szervezetről kiderült, hogy az nem amerikai, hanem bukaresti román, amelynek alapítói ellen a korrupcióellenes ügyészség közleménye szerint bűnszövetkezet létrehozásáért folyik nyomozás. Több tízezer hektár erdő illegális visszaszolgáltatásáról van szó, miközben lassan befejeződik a Schweighofer cég rétyi üzemének felépítése. A Friends of the Project on Ethnic Relations közvetítésével zajló tárgyalások félig titkosak voltak, nyilván kényes lett volna ilyen körülmények között szembenézni a nyilvánossággal. A Magyar Polgári Párt pedig kötött korábban egy megállapodást az RMDSZ-szel, az ő döntéseit ennek fényében kell értelmezni.

 A RMDSZ távolmaradása azért is fura, mert ez a párt is törvénytervezetet dolgozott ki Székelyföld autonómiájáról. Hogyan értékelte az EMNP és az SZNT az RMDSZ tervezetét. E dokumentum létrejötte pozitív üzenettel is bír?

 – Ennek a dokumentumnak nincs pozitív üzenete. Pozitív üzenete a Székelyek Nagy Menetelésének volt: a székely társadalom egységes az autonómia igénylésében, és egységesen lép fel a Székelyföld beolvasztását célzó román kormányzati tervekkel szemben. Az RMDSZ tervezetének a célja a székely társadalom megosztása, az autonómia mozgalmi potenciáljának lebontása, hogy a székelyek ne tudják megakadályozni a román kormány közigazgatási átalakításának tervét.

 Az SZNT, tudtommal több ponton is bírálta az RMDSZ által javasolt megoldásokat. Miben hibázott ön szerint az RMDSZ a törvénytervezet kidolgozásakor, s mi lenne a jó megoldás?

 – Egy nemzetnek egy alkotmánya van. Velünk, székelyekkel nem volt olyan kegyes a történelem, hogy a modern korban saját alkotmányunk lehessen, habár volt már ilyen a korábbi korokban. Több mint kilencven éve élünk Romániában, alárendelt, másodrendű állampolgárokként. A székelyföld autonómiájára, tehát államon belüli önrendelkezésére vonatkozó törvénytervezet bírhat azzal a szimbolikus értékkel, amellyel minden nemzet, minden ország alkotmánya bír. Az egyetlen „alkotmány” egyben a közös fellépés, az egységes jövőkép, és ezen keresztül az egységes autonómiamozgalom alapja. Úgyis fogalmazhatok, hogy első a székelységen belüli konszenzus ebben a kérdésben. Ezt bontotta meg az RMDSZ, és próbálta meg egyben a székelyek szabadságának törvényi alapját az egyetlen „alkotmány” jelképes értékétől megfosztani. A jó megoldásra szeptember 22-én nyilvánosságra hozott közleményben tettünk javaslatot: A kiutat ebből a helyzetből az jelentheti, ha visszatérünk az RMDSZ hajdani szenátora Dr. Csapó I. József által kidolgozott, RMDSZ-képviselők által kétszer is a parlament elé terjesztett, a Székely Nemzeti Tanács tervezeteként ismertté vált, és 200 000 székely ember kinyilvánított akaratával, népszavazáson megerősített statútumhoz. Ha ehhez, mint kiindulási alaphoz érkeznek módosító javaslatok, akár a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől, akkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket novemberben a Székely Nemzeti Tanács elé terjesszük. Ebben a pillanatban ez lehet a konszenzus felé vezető út.

 Mennyiben jelent problémát, hogy az RMDSZ alkotmánymódosításhoz köti tervezete elfogadtatását?

 – Ezzel szemben két súlyos kifogást lehet megfogalmazni. Az első az, hogy hallgatólagosan elfogadja és megerősíti a román nacionalisták alkotmányértelmezését. Ők a Románia alkotmányának első szakaszában foglalt nemzetállamot úgy értelmezik, hogy Románia kizárólag a román etnikum hazája, a magyar nemzeti közösség ebben az országban nem is létezik. Ez viszont ellentmond az alkotmány többi rendelkezésének, és a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáinak, így a diszkrimináció tilalmának is. Ezt világosan ki kell mondani, és ki kell kényszeríteni a nyílt alkotmányértelmezési vitát, mert ha helyesen értelmezik az első szakaszt, az nem ellentétes a székelyek autonómiatörekvésével. Másrészt a bizonytalan jövőbe tolja ki az autonómia ügyét, ami számunkra elfogadhatatlan.

 Bakk Miklós politológus szerint az SZNT afféle „kőtáblába vésett alapdokumentumot” készített, melynek az a funkciója, hogy a mozgalmi hátteret erősítse. Mi a véleménye erről a kijelentésről?

 – Valóban van ilyen szerepe is az autonómiastatútumnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez ne lenne megváltoztatható, viszont minden változtatásnak a közösségi akaratara kell épülnie, hogy az „egyetlen alkotmány” jelképes értéke, ha úgy tetszik, kőtábla szerepe megmaradjon.

 Smaranda Enache román emberjogi aktivista arról beszélt, hogy a román politikusok oltották be a román társadalmat az autonómiától való félelemmel. Egyetért ezzel a megállapítással?

 – Az elfutása előtti pillanatban már Nicolae Ceausescu is a magyarokkal riogatott, és tény az is, hogy a román hatalommegőrzési technikák közt ma is fő helyen szerepel a magyarokkal vzló riogatás. Smaranda Enache ezt nagyon jól látja.

 Enache asszonyon kívül vannak még olyan román jogvédők, vagy politikusok, akik a történelmi régiók keretében képzelik el Románia regionális átalakítását, és az autonómiát nem tartják „ördögi megoldásnak”?  

– Vannak ilyenek, kétségtelen. Azonban ezek száma egyelőre nem olyan nagy, hogy döntő módon befolyásolni tudja a román közvéleményt. Hosszú és nehéz út vezet még addig, persze az is kérdés, hogy a nemzetközi körülmények hogyan alakulnak, és milyen lesz a nemzetközi fórumok viszonyulása a székelység helyzetéhez és igényeihez. Ilyen szempontból határozottan jónak tartom, hogy a Regionális és Helyi Önkormányzatok Kongresszusa napirendre tűzte székely önkormányzatok kérését, hogy egyetlen és különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, és kikérte Románia kormányának az álláspontját is. Az ilyen lépések rávezethetik a román értelmiséget és rajta keresztül a politikai osztályt, hogy a székely kérdést az autonómiák európai gyakorlatának megfelelően kell rendezni.

 Elképzelhető, hogy többen attól tartanak, hogy az autonómia az első lépés a határok megváltoztatása felé?

 – Székelyföld Románia kellős közepén van, miféle határ megváltoztatása lehetne a következő lépés? Az autonóm Dél-Tirol szomszédos Ausztriával, sőt a határ túloldalán a szétszakított történelmi Tirol többi része is ott van: Észak-Tirol és Kelet-Tirol. Geopolitikai szempontból Dél-Tirol helyzete sokkal inkább alkalmas lehetett arra, hogy az olasz gyanakvásokat erősítse. Székelyföld azonban nincs a magyar–román határon, nincs a határ túloldalán egy Nyugat-Székelyföld, tehát a határ megváltoztatásának „félelme” egy valós alapokat nélkülöző manipuláció.

 Mi a véleménye arról, amit még Erdélyben is néhányan hangoztatnak, miszerint „a kettős állampolgárság megadása fokozta a román aggodalmakat, hogy az a Székelyföld követel autonómiát, melynek 80–90 százaléka magyar állampolgár is”?

 – Székelyföldnek körülbelül 800 000 lakosa van. Messze járunk attól, hogy 6-700 000 magyar állampolgár lakjon Székelyföldön. Viszont ha egy román nemzetiségű honfitársam a magyar állampolgárságtól fél, akkor saját nemzettársaival szemben bizalmatlan és kimondatlanul is attól retteg, hogy az erdélyi románok nagyon nagy számban fogják igényelni a magyar állampolgárságot. Tény, hogy magam is ismerek román nemzetiségűeket, akik kérték és meg is kapták a román állampolgárságot. Ami a mi állampolgárságunkat illeti, következetesen vallom, hogy nem kapcsolható a székelység autonómiaigényéhez. Előbbi az egyén viszonyát rendezi az anyaországgal. Vagyis az állampolgárság megadásával a magyar állam elismeri, hogy ugyanolyan magyarnak tekint, mint Budapesten vagy Debrecenben élő nemzettársaimat. A második a székely közösség viszonyát rendezné azzal az országgal, amely az első világháború után kiterjesztette rá állami szuverenitását. Ez a rendezés lenne az autonómia.

 Mi az oka annak, hogy az RMDSZ két és fél évtizede a parlamentben sokszor kormányzati szerepet is kapott, mégsem sikerült elérnie azt, hogy közeledjenek autonómiakérdésben a magyarok és a románok közti álláspontok?

 – A kormányzati szerepvállalás ára éppen az autonómia ügyének a háttérbe szorítása. Ennek alátámasztására elegendő áttekinteni az RMDSZ-vezetők sajtónyilatkozatait ebben a tárgyban az elmúlt évtizedben, tehát azóta, hogy a Székely Nemzeti Tanács megalakult.

 Mit gondol, Székelyföld autonómiája megállíthatja az elvándorlást, a helyi magyar társadalom elöregedését?

 – Én ennél többet is remélek az autonómiától. Azt remélem, hogy az itthonról elmenekült, és a nagyvilágban szétszóródott székelyek is hazatérnek, ha megvalósul az autonómia. A dél-tiroli folyamat ilyen értelemben is példaértékű.

 Elnök úr szerint a székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására? Nem félő, hogy így azt mondják, hogy Magyarország beavatkozik a román belügyekbe?

 – A Magyarország és Románia között megkötött államközi szerződés a mi helyzetünket, jogainkat államközi együttműködés tárgyává tette. Szó sincs tehát arról, hogy a jövőnk kérdése, a jogaink szavatolása Románia belügye lenne. A dél-tiroli folyamatból ezt is meg lehet tanulni. Dél-Tirol autonómiáját nem lehetett volna kivívni Ausztria támogatása nélkül, a Gruber-De Gasperi egyezmény nélkül. A magyar–román államközi szerződés, ha nem is bír akkora súllyal, mint a második világháborút lezáró, Olaszországgal megkötött békeszerződésbe is belefoglalt Gruber-De Gasperi egyezmény, azért súlyos hiba lenne nem élni az általa kínált mozgástérrel. A szerződésben a felek kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy jogaink tekintetében az 1201/1993 számú Európa tanácsi ajánlást is irányadónak tekintik, márpedig ennek 11. szakasza világosan megfogalmazza: jogunk van a területi autonómiához. A román fél által kikényszerített lábjegyzet semmit nem változtat a szerződéses vállalások kötelező jellegén, azon, hogy az 1201/1993 számú Európa tanácsi ajánlás 11 cikkét is teljesíteni kell. Ez a lábjegyzet ugyanis csak azt fogalmazza meg, hogy a felek nem értelmezik úgy az ajánlást, hogy az etnikai alapú autonómia vagy kollektív jogok megadására kötelezné a feleket. Mi viszont soha nem is kértünk „etnikai alapú” autonómiát. Székelyföld számára területi autonómiát kérünk, amely az autonómia előnyeit minden itt élő állampolgár számára szavatolná, függetlenül attól, hogy magyarnak vagy románnak vallja magát. Örvendek annak, hogy ezen a véleményen van Magyarország kormánya is, és ezt a magyar külügyminisztérium vezetői többször is kifejtették Románia kormányának. Nagyon nagy a szerepe és felelőssége Magyarország kormányának a jogsértő, a székelység érdekeivel ellentétes közigazgatási átalakítás megállításában, hiszen az államközi szerződés kimondja, hogy a felek tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk 1. bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.

Medveczky Attila