|
 2014.11.28.
Műsorpolitikánkat a minőség határozza
meg
Ugyanazokkal a problémákkal küzd a ma embere is, mint 400 évvel
ezelőtt
Gedeon József,
a Gyulai Várszínház igazgatója, a Szabadtéri Színházak
Szövetségének elnöke igyekszik olyan művészeket megnyerni az
új bemutatókhoz, akik a mai színházat újszerűen, modern módon
valósítják meg: gondolatgazdagon, új formákat keresve.
Kezdjük egy személyes kérdéssel: hogyan lett Gyulán
igazgató?
– Gyulán születtem, és mindig is érdekelt a kultúra
és a színház világa. Tizenhét évesen a Gyulai Várszínházban
léptem föl először statisztaként, mint fáklyatartó katona.
A következő évadban már színpadra kerültem, szintén katonaként,
főiskolásként pedig a debreceni színházban statisztáltam. Sőt,
még előtte, tagja voltam középiskolám színjátszó csapatának,
és meg is nyertük az Országos Diákszínjátszó Fesztivált a
Kis herceggel. Nem vagyok színész, de a színház szeretete
fiatal koromtól megmaradt bennem; bölcsészkaron végeztem,
magyar szakos tanár vagyok. 1995-ben pályáztam meg a Gyulai Várszínház
igazgatói posztját, és azóta vezetem ezt a teátrumot. Tizenöt
évig tanárként dolgoztam, majd a gyulai önkormányzat kulturális
osztályvezetője voltam a rendszerváltás után.
1995 óta vezeti a Gyulai Várszínházat. Azóta több
kormányváltás és polgármester-választás történt. Szinte
kuriózumnak számít, hogy egy színházigazgató 19 éven át a
posztján marad. Hogyan sikerült mindezt elérnie?
– Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a munkámmal
sikerült elérnem azt, hogy 1995 óta folyamatosan vezetem azt a
Gyulai Várszínházat, melynek műsorpolitikáját a minőség
határozza meg. Csak magas színvonalú előadásokat hívtunk
meg. Sosem azt figyeltem, hogy egy rendezőnek milyen a politikai
nézete. Azt hívom meg, aki minőségi munkát végez Magyarországon
és így hazánk legjobb rendezőivel, színészeivel dolgozunk
együtt. Tíz éve pedig nemzetközi Shakespeare Fesztivált
szervezek, amelyen a világ legjelentősebb színházai léphetnek
föl, olyan előadásokkal, melyeket híres rendezők neve fémjelez.
Ez is az egyik oka lehet annak, hogy a politikai változások
ellenére a helyemen maradhattam, mert elismerik a Gyulai Várszínház
művészeti munkáját országos és nemzetközi szinten is.
Nyáron véget ért a X. Shakespeare Fesztivál Gyulán.
Mennyire ítéli sikeresnek az idei fesztivált?
– A Gyulai Várszínháznak mint önálló, hivatásos
szabadtéri színháznak, minden évben új bemutatókat kell
tartania. Ezért színházunkban évente három bemutatót hozunk
létre. Az első bemutató 1999 óta minden évadban egy
Shakespeare-darab. Hiszen Shakespeare-t szinte minden színház játssza.
Emellett egy magyar klasszikus és kortárs drámát is
bemutatunk. A Gyulán élő értelmiségnek feladata, kötelessége,
hogy méltóképp őrizze, ápolja a város nagy szülötte, Erkel
Ferenc emlékét. Büszke vagyok rá, hogy a Gyulai Várszínház,
egyedüliként Magyarországon, bemutatta Erkel összes operáját,
koprodukcióban a Kolozsvári Állami Magyar Operával. A Gyulai Várszínházban
fennállása óta több mint 150 ősbemutatót tartottak, és körülbelül
200 bemutató volt, amikor elsősorban magyar szerzők drámáit
– Sütő Andrástól a mai kortárs szerzőkig – tekinthették
meg az érdeklődők. 1999-ben elhatároztam, hogy
Shakespeare-bemutatóval kezdjük az évadot, s olyan rendezőket
kértem föl, akik a mai színházat újszerűen, modern módon
valósítják meg, s így különleges előadásokat visznek színre.
Többek között rendezett nálunk Vidnyánszky Attila, Kiss
Csaba, Sopsits Árpád, Bagó Bertalan – és még sok olyan
rendező, aki nem „tizenkettő egy tucat” előadásokat csinál.
2005-ben elhatároztam, hogy Gyulán nemzetközi Shakespeare
Fesztivált hozunk létre. Már a kezdetektől sikerült meghívni
a legnagyobbakat: Peter Brookot, Nekrosiust, Korsunovast, idén
pedig Luk Perceval világhírű belga rendező produkcióját láthatták
az érdeklődők. A 11 napos fesztiválon meghívás alapján
vesznek részt a színházak. A Gyulai Várszínház az 51. évadát
rendezte meg június 27. és augusztus 9. között, ennek keretében
a jubileumi X. Shakespeare Fesztivált július 3. és 13. között.
Az évadban 60 programot szerveztünk, ebből 17 ingyenes, 43
fizetős program volt. A Shakespeare Fesztivált 6000-en tekintették
meg. Idén a budapesti Nemzeti Színházzal közösen készítettük
el Shakespeare Szentivánéji álom című előadását, amelynek
Gyulán volt a premierje és Vidnyánszky Attilával közösen egy
grúz rendezőt kértünk föl a darab színrevitelére. Vidnyánszky
Attilával egyébként több mint 14 éve dolgozunk együtt és a
beregszászi színház társulata – mert a határon túli színházak
meghívása is nagyon fontos számomra – azóta lép föl minden
nyáron Gyulán. A Szentivánéji álom nagyon szép és sikeres
előadás lett – jelenleg a Nemzeti Színházban játsszák.
Ezen kívül az idén meghívást kapott több olyan magyar és
határon túli előadás, mely nagyon fontos volt számunkra,
szerettem volna, ha Gyulán is bemutatkoznának. Így műsorra került
a Szabadkai Népszínház Macbeth előadása Hernyák György
rendezésében. A hazai produkciók közül kiemelendő a
budapesti Maladype Színház Macbeth/Anatómia előadása, melyet
a színház igazgatója, Balázs Zoltán rendezett. Ezeken kívül
számos külföldi előadást is megtekinthettek az érdeklődők.
Az idei fesztivál csúcspontja a szentpétervári Balti Ház
Fesztivál Színház Macbethje a már említett Luk Perceval
rendezésében. A Shakespeare’s Globe, Londonból a Sok hűhó
semmiért komédiát adta elő, a chilei Viajeinmóvil Társulat
az Otellót mutatta be nálunk bábokkal és színészekkel, Piotr
Kondrat lengyel művész a Hamletet monodrámaként, a vár
mellett, látványos megoldásban, tűzrakással „fűszerezve”
vitte színre. A zenei programok is lényegesek voltak. Caroll
Vanwelden jazzkoncert keretén belül Shakespeare szonettjeit adta
elő. A magyar W.H. együttes is szonetteket szólaltatott meg. Így
azt gondolom, hogy ez a fesztivál – amelynek a filmek, a
konferencia, sőt még a gasztronómia is részei – igazán széles
körben és módon mutatja be Shakespeare művészetét. A
Shakespeare-darabok örök érvényűek, az elmúlt évszázadokban
mindenki a saját korához szólóan rendezte meg az adott művet.
Vannak olyan előadások, melyekben esetleg a mai kor civilizációs
vívmányait, eszközeit – például mobiltelefont – használnak
a színen, de a mondanivaló ugyanaz, mint 400 évvel ezelőtt: az
emberek érzéseiről, viselkedéséről, társas kapcsolatairól
szólnak. Shakespeare-en keresztül ezért le lehet mérni azt,
hogy mi jellemzi a világ színjátszását – azért is
szervezem ezt a fesztivált –, és ezért is hívjuk meg a
legjobb előadásokat.
Hogyan fogadja a hazai, és hogyan a külföldi közönség
a Gyulán bemutatott Shakespeare-darabokat?
– A növekvő nézőszám bizonyítja azt, hogy a közönség
egyre jobban kedveli ezeket az előadásokat. Eleinte kicsit
idegenkedtek a külföldi előadásoktól, mert azokat magyar
feliratokkal láthatják. De mivel kivételes produkciókról van
szó, ezért ez az idegenkedés évek óta nem érhető tetten.
Egyre több külföldi látogat el hozzánk, főleg azok, akik
tudomást szereztek a gyulai Shakespeare Fesztiválról. Közönségünk
jelentős részét a magyarok teszik ki; Budapestről, és az egész
országból egyre többen nézik meg a Gyulai Várszínház előadásait.
Biztos vagyok benne, hogy Shakespeare mindig népszerű lesz, még
akkor is, ha darabjai nem könnyen befogadhatók. Idén először
rendeztük meg a vár előtt a Fringe Fesztivált, melynek keretében
utcaszínházak és diákszínjátszók olyan – ingyenesen
megtekinthető – előadásokban dolgozták föl Shakespeare műveit,
amelyekben közérthetően mutatták be az adott darabokat.
A kereskedelmi médiából – tisztelet a kivételnek
– árad a sekélyes kulturális kínálat. A bulvár műsorok a
Gyulai Várszínházban nem kapnak teret. Holott mindenhol azt
hallani, hogy ezek vonzzák a nézőket, és így lehet növelni a
bevételi forrást. Nehéz így kiválasztani az előadásokat?
– Valóban csak színvonalas előadásokat hívok meg, és
semmiféle hakni, gagyi, igénytelen bulvár előadást nem
mutatunk be Gyulán. Ez nem jelenti azt, hogy nézőink nem láthatnak
vígjátékot – idén a székesfehérvári színházzal közösen
mutattuk be a 3:1 a szerelem javára c. darabot –, de ezek az előadások
is mind megfelelnek a minőségi követelményeknek, és
mondanivalóval is bírnak. Az sajnos vitathatatlan, hogy annyira
erős a kereskedelmi médiumok nyomása, hogy sokan csak a szórakoztató
előadásokat keresik. Ezért is nagyon felelősségteljes
feladatom kiválasztani a minőségi produkciókat. Magyar szakos
tanárként lényegesnek tartom a magyar klasszikusok bemutatását,
ezért is esett például a választásom az idén a Horváth
Csaba által rendezett, koreografált Toldira. Horváth Csaba
koreografálta Ágota Kristóf világhírű darabját, A nagy füzetet
is. Ez a két kortárs táncos produkció nagy sikert aratott.
Emellett színházunk rendez dzsesszfesztivált, bluesfesztivált,
irodalmi humorfesztivált, népzenei fesztivált – az utóbbit
Halmos Béláról neveztük el. Lényegesnek tartom a magyarországi,
a Kárpát-medencei népzenei kincsestár bemutatását. Az
elmondottakból érzékelhető, hogy minden műfajt bemutatunk a
mesedaraboktól a tragédiákig, s erre van is igény. Azt
tapasztalom, hogy nyáron nem csak szórakozni szeretnének az
emberek, hanem igényes előadásokat is meg szeretnének
tekinteni. Nagyon sikeres évadot zártunk, és a 15%-os nézőszám-emelkedés
a gazdasági helyzet javulásával is összefügg. Nem csak nálunk,
hanem más színházaknál is növekedett a nézőszám – ezt
kollégáim visszajelzéseiből tudom, mert igazgatói feladataim
mellett a Szabadtéri Színházak Szövetsége elnöki posztjának
teendőit is ellátom.
A Gyulai Várszínház páratlan adottságait nem kellene
még jobban propagálni? Hiszen a külföldiek főleg Budapest és
Nyugat-Magyarország kulturális kínálataira kíváncsiak.
– Mi országosan meghirdetett műsorrendet alakítunk ki,
így nagyon fontos számunkra, hogy minél többen szerezzenek
tudomást előadásainkról. Ezért nagyon sokat fizetünk a
hirdetésekre; a médiában is beharangozzák produkcióinkat, de
jó lenne, ha még többet foglalkozna velünk a sajtó.
Kidolgoztam egy koncepciót, és azt szeretnénk a jövőben
megvalósítani: hogy a Budapestre érkező külföldi turisták
egy-két napos magyarországi kulturális turizmus keretén belül
eljuthassanak Szegedre, Kőszegre, Esztergomba vagy Gyulára is. Például
a turista egyik nap a szegedi, másik nap a gyulai szabadtéri teátrum
produkcióját tekintené meg. Természetesen az utazási irodákkal
is fel kell ehhez venni a kapcsolatot. Ezen a téren az jelenti a
problémát, hogy már egy évvel előbb tudnunk kellene a műsorokat,
sajnos azonban mikor én februárban meghirdetem az évadunkat,
akkor azt igen bizonytalan anyagi körülmények között teszem
meg, mivel még egyik pályázatot sem bírálták el. Ezért ezt
a tervet nagyon nehéz lesz megvalósítani, ahhoz a pályázatok
elbírálásának időpontjain is változtatni kellene…
Medveczky Attila
|
