vissza a főoldalra

 2014.11.28. 

Szolnok védőszentjévé választották Boldog Sándor Istvánt

A börtönben vigaszt nyújtott, erőt adott a raboknak, képes volt a drámai helyzetekben is jókedvű lenni, s vezette az imádságokat is

Boldog Sándor István születésének századik évfordulóján a Tisza-parti város védőszentjének választotta az egy éve boldoggá avatott huszadik századi vértanút. Az erről szóló dokumentumot Beer Miklós váci megyéspüspök, Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök és Máthé György szolnoki főplébános, esperes írta alá a belvárosi templom előtti téren. a nyár elején felállított Sándor István szobor mellett. P. Ábrahám Béla SDB, a szalézi rend magyarországi tartományfőnöke: Arra kell törekednünk, hogy életünk értelmét ne csak megértsük, hanem szívünkbe is fogadjuk. S tudatosuljon bennünk, hogy Isten számunkra ajándékba adta életutunkat, aminek betöltésével lehetünk boldogok a földön.

 Milyen módon kötődik Szolnok városához Boldog Sándor István szalézi szerzetes?

 – Száz évvel ezelőtt, 1914. október 26-án Szolnokon született Sándor István. Október 29-én keresztelték meg a szolnoki Belvárosi templomban, amit akkor a ferences szerzetesközösség vezetett. Családjával együtt a Belvárosi és a Vártemplomba jártak szentmisére. Sándor István a Belvárosi templomban bérmálkozott 11 éves korában. Tehát nagyon erősen kötődött a helyi egyházközséghez. Sándor István Szolnokon végezte tanulmányait. Az elemi tanulmányok és a Jendrassik György Fémipari Szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. S még mindig van olyan gép a szakiskolában, melyen Sándor István dolgozott. Szülei sírja a szolnoki temetőben található, és ma is élnek rokonai a Tisza-parti városban. Szolnok nagyra becsüli szülöttjét, akit az Egyház 2013-ban boldoggá avatott, és ez az oka annak, hogy védőszentjévé választotta Sándor Istvánt.

 Sándor István életéről és vértanúhaláláról viszonylag keveset tudunk. Legyen szíves erről szólni olvasóinknak.

 – A rend és Szolnok városa is sokat tett annak érdekében, hogy minél többen megismerjék Sándor István életét. A vértanúhalált halt szerzetesről Dér András rendező készített dokumentumfilmet Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú címmel. Kiss József, a Szigligeti Színház művészeti vezetője pedig darabot írt Sándor Istvánról A boldog címmel, amit a szolnoki Szín-Mű-Hely-ben mutattak be. Emellett könyvek jelentek meg a szalézi szerzetesről és az internetre is több információt tettünk föl Sándor Istvánról. Azt elismerem, hogy többen ismerik a XX. század diktatúráit megszenvedő főpapok történetét. Sándor Istvánnak az egyszerűsége, és az, hogy életével példázta, hogy mindenkinek megvan a maga helye, a feladata az életben, bír igazi üzenetértékkel. Munkásszülők gyermekeként végezte el a tanulmányait, s közben közösségben és gyakorlatban élte meg hitét. Szolnokon nem szolgáltak szaléziak, s érdekes módon mégis ott került a kezébe a Szalézi Értesítő folyóirat, és ez keltette fel érdeklődését, rendalapítónk Bosco Szent János személye iránt. Sokat olvasott a szalézi missziókról, és arról is, hogy a szaléziak szakmát tanítanak. A ferences atyák pedig nagy szeretettel segítették hivatása kibontakozásában. Érdekes, hogy mikor felveszi a szaléziakkal a kapcsolatot, és úgy dönt, hogy jelöltnek jelentkezik, akkor szülei három évig nem engedik, hogy megkezdje a jelöltséget. Nem tudjuk ennek a pontos okát, hiszen a szülők hitüket gyakorolták. 1936-ban lett jelölt, és jelöltségi éveit az akkor még Rákospalotához, most már Újpesthez tartozó Clarisseumban tölti, mely életének később fontos helyszíne lesz. Noviciátusát és életét többször is kettétöri a katonai szolgálat. 1938-ban Mezőnyárádra kerül novíciusnak, 1940-ben tette le első fogadalmát mint szerzetes testvér. Majd a Clarisseumban működő Don Bosco Nyomdában dolgozik. Később meg is szerezte a nyomdász mesteroklevelet. Szalézi testvérként tevékenykedett – nem szentelték föl papnak, mert azt az utat választotta, hogy szakmát tanulva, tanítva, a fiatalokkal foglalkozzon, és nevelje az ifjúságot. Eleinte a nyomdászinasokat nevelte, oktatta nagy szeretettel. Foglalkozott a ministránsok oktatásával és bekapcsolódott a Gát utcai központtal működő Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete tevékenységébe is. Közben újra behívták katonának, részt vett Szabadka felszabadításában, majd a keleti fronton szolgált. Németországban hadifogságba esett, és onnan tért haza. Csak ezt követően, 1946-ban tette le örök fogadalmát. 1948-ban államosították a Clarisseum nyomdáját. Akkor még sokan nem gondoltak arra, hogy ez az embertelen rendszer milyen sokáig fennmarad, és ezért már elkészült nyomtatványokat, alapanyagokat, kisebb gépeket mentettek ki a nyomdából. Egy ilyen esemény során lebuktak, s attól fogva a kommunista rendőrség egyre jobban figyelte Sándor István tevékenységét. 1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. Azt tanácsolták neki, hogy hagyja el Budapestet, ezért egy kis időt Mezőnyárádon töltött. Majd visszatért az általa vezetett ifjúsági csoportokhoz. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor ferencvárosi lakásában. Igaz, álnevére érkeztek hozzá a levelek, de azokat az ÁVO-s házmester felbontotta, és feljelentette Sándor Istvánt a hatóságoknál. Ezért 1952-ben letartóztatták.

 Milyen váddal?

 – Koncepciós per áldozata lett Sándor István is, mint akkoriban nagyon sokan. A vád pedig: államellenes összeesküvés, lázítás. A perbe úgy került bele, hogy csoportjába tartozott Zana Albert, aki valóban terjesztett rendszerellenes iratokat. Zanáról tudni kell, hogy munkás származású gyerek volt, akit besoroztak az ÁVO kötelékébe. Zana úgy vélte, hogy majd le tudják fegyverezni a párt vezetőit. Sándor István viszont nem foglalkozott direkte politikával, hanem a fiatalok nevelését folytatta – a hatalom szemében illegálisan. Érdekes esemény az életében, hogy a szaléziak még a letartóztatása előtt megszervezik számára, hogy külföldre meneküljön hamis iratokkal. Hazamegy Szolnokra, hogy elbúcsúzzon családjától, mégis úgy dönt, hogy nem utazik Nyugatra. Azokért a fiatalokért, akiket a Jóisten rábízott, itthon maradt. Sándor Istvánon kívül több szalézi szerzetest, sőt a tartományfőnököt, is perbe fogtak, és Zanán kívül még két besorozott ÁVO-st. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet. És első- és másodfokon is kötél általi halálra ítélték Sándor Istvánt és Zana Albertet. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be tartalmas életét.

 Arról tudunk-e valamit, hogy miként viselte a börtönt és hogyan készült a halálra Sándor István?

 – Sándor Istvántól kevés dokumentum maradt fenn – főleg személyes levelei –, hiszen nem prédikált és nem írt könyveket sem. Börtönéveinek legfontosabb tanúja Pokorni János, Sándor István egykori cellatársa, aki részt is vett a boldoggá avatási ünnepségen. Az ő elbeszélései nyomán készítette Kiss József már említett színdarabjának második felvonását, ami a rabok egymás közötti kapcsolatát mutatja be. Pokorni János a boldoggá avatási perben fontos tanúvallomásokat tett arra vonatkozóan, hogy Sándor István miként viselkedett a börtönben. Ispánki Béla is megemlékezett Sándor Istvánról, amikor már Nyugaton élt, és érdekes, hogy úgy ír róla, hogy szalézi pap. Bizonyára azért hitte ezt róla, mert a börtönben vigaszt nyújtott, erőt adott a raboknak, képes volt a drámai helyzetekben is jókedvű lenni, s vezette az imádságokat is. Balási László arról beszélt, hogy édesapja is benne volt a perben, mint főszervezőt hallgatták ki, és amikor szembesítették Sándor Istvánnal, a szerzetes rámordult: „Mit képzelsz magadról, te még kis kölyök vagy, hogyan is adhattál volna nekem utasításokat!” Ezzel a kiállással, tettével mentette meg ezt a fiút Sándor István, hiszen magára vállalta a felelősséget.

 Mit jelent a magyar szaléziak számára, hogy Sándor István az első magyar szalézi, akit az Egyház a boldogok sorába emelt?

 – A hazai szaléziak centenáriumi évének legkiemelkedőbb eseménye volt az 1953-ban vértanúhalált halt szalézi szerzetes, Sándor István október 19-ei boldoggá avatása. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szalézi világ számára is a karizmánk megerősítését jelentette a boldoggá avatás. 132 országban vannak jelen szalézi szerzetesek, van, ahol több tartomány is működik. Sajnos a hazai a legkisebb. És mégis ebben a kicsi tartományban egy ilyen jelentős esemény történt, amit az bizonyít, hogy a boldoggá avatásról minden rendtartományban megemlékeztek a szaléziak. Ecuadorból azt kérték tőlünk, hogy küldjünk számukra Sándor István-ereklyét. A szalézi család mindig is nagyon komolyan veszi és tiszteli szentjeit, boldogjait, mert úgy érzi, hogy ez is a hivatás megerősítéséhez járul hozzá.

 Don Bosco azt hirdette, hogy „az életünk hivatás”. Miként kell megélnünk ezt a hivatást?

 – Arra kell törekednünk, hogy életünk értelmét ne csak megértsük, hanem szívünkbe is fogadjuk. S tudatosuljon bennünk, hogy Isten számunkra ajándékba adta életutunkat, aminek betöltésével lehetünk boldogok a földön. Istennek tehát terve van velünk, amit ha felismerünk, akkor szép lesz az életünk.

Medveczky Attila