|
 2014.11.28.
Fegyverbe, fegyverbe!
November 18-án, a
majd két hete tartó szervezés eredményeként, a Kossuth téren
megjelent mintegy három-ötezer ember. Ennek a tömegnek a fele
lipóciai öregek, s mintegy 10 %-a Greenpeace technikát és
taktikát elsajátított ember volt. Sok fizetett aktivista, köztük
nem jelentéktelen számban, szemmel láthatóan betépett fiatal.
Mécs, Mécsné, Magyar Fruzsina, Magyar Bálint testvére.
Dopeman és testvére valamint az LMPből leváltak, mind, akik
Bajnai Amerikából kapott pénzén működtek, mint toborzók a
millában, eljöttek. A hivatásos tüntetők technikai tudásával
bírók saját csoportjukat beringatva nyomultak a Parlamentet védő
rendőrökre, és szerettek volna legalább egy fülest kapni,
vagy akármilyen csekély fizikai inzultust elszenvedni, amit aztán
világgá lehet kürtölni. Garantált pszichiátriai esetek ordítozták
magukat rekedtre, hordtak össze hetet-havat. A közönség mindjárt
kezdésként áttörte a saját szponzoraik által állított színpad-védő
kordonjukat.
A szónokok: Ábrahám
beöltözött bőrkabátba, bőrsapkába, vastag piros sálat
tekert a nyaka köré, bőrkabátja alól sarló és kalapács
villant, a CCCP felirat mellett. Az őt követő kívül-belül szürkének
egy szavát sem tudom felidézni, nem úgy Trockíj hasonmásának,
akinek a szakállára folyt a nyála, ahogy Gyurcsány stílusában
üvöltött, kigúvadt szemmel: „Én akarom a pénzt! Adjátok
nekünk a pénzt!” A női kvóta kívánalmai szerint feltűnt
egy kövér barna is, valóságos Hebron Rózsája, jelentékeny
testtömeg indexszel, de őt megelőzte egy ugyancsak kövér szőke,
és a zeatax fogyókúrás tabletta reklámjából megismert dizájn
és mozgáskultúrával szúrt ki mindkettő a mutatóujjával a közönség
felé: „Próbáld meg te is, nekem sikerült!”
Próbálták, elég szánalmas látványt nyújtottak, majd
felmondták a betanított végszót: mi vagyunk a nép.
Na jó, de melyik,
kérdezte az Alkotmány utcában mellettem szemlélődő idősebb
férfi, aki szégyenteljes trágár hordának minősítette a
Kossuth térre özönlőket. Nem alaptalanul, ugyanis a decens
felszólalók egyike, amelyiknek olyan trockíjos feje volt, hisztérikus
ordítozásán, vérbe nyihhant szemein kívül azzal hívta fel
magára a figyelmet, hogy mindenkit elküldött a p…-ba.
Ugyanazok, ugyanazért – nem választások útján, hanem
fegyverrel, terrorral, idegen zászlók alatt, idegen pénzen. A mélynövésű,
pártállamból itt maradt, BKV-ellenőr-szerű egykori adóhivatali
portaszolgálatos, nyomozónak álmodta magát, a norvég hadsereg
segítségét kérve mormolt maga elé, egyéb érthetetlen szavak
kíséretében, összefüggésmentes mondatokat, és egyfolytában
csak hesszölt (merev fej és testtartás, csak a szem mozog
ideoda) Egy kívül-belül szürke, valamilyen Mihály,
„temetni” jött, majd dolgavégezetlenül ment. A kis hesszölős
menetrendszerűen előkotort valamelyik zsebéből egy taknyos, gyűrött
papírzsebkendőt, amiből kiolvasta, hogy nyomokat akarnak eltüntetni,
a NAV-nál. De rá nem tudok haragudni, mert egy produkciójával
akaratlanul is rávilágított a tegnap esti közönség
intellektusára: történt, hogy egy nagy levegőt vett, és
kimondta, hogy stadion. Erre a közönség artikulálatlan üvöltést
hallatott, mire a hesszölős kis karjai elindultak, mint a
motolla, hogy hadonászva intse le az ezerfejű szörnyet, hogy ez
jó stadion, ennek örülni kell, és akkor a rettenetesen hülyék
ott a téren elkezdtek örülni.
czyla
|
