vissza a főoldalra

 2014.11.28. 

Változik az uniós támogatások felhasználási rendje

Az előző uniós költségvetési időszakban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a szakpolitikáért felelős minisztériumok között sok esetben érdekellentét alakult ki, ezt a problémát is orvosoltuk

Megjelent a kormány rendelete a 2014–2020 közötti programozási időszakra az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről; a pályázóknak sok, számukra fontos változással kell számolniuk. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős helyettes államtitkára: az új rendszerben egy kézben van a szakmai döntési kompetencia és a fejlesztési források felhasználásának a lehetősége.

 Jelenleg már elindult hazánkban az új hétéves uniós költségvetési időszak?

 – A kormány október 10-én kiírt pályázati felhívásaival, amelyekre november 10-12-től lehet benyújtani a pályázatokat, lényegében elindult az új hétéves uniós költségvetési időszak. Ezek a pályázatok már a 2014–2020-as ciklus költségvetésére kerülnek elszámolásra. Ez első körben 9 pályázatot jelent mintegy 120 milliárd forintos keretösszeggel. A pályázatok egy része kifejezetten a vállalkozói szektor fejlesztését szolgálja, más része a vidék Magyarországának élhetőségét támogatja – ott szeretnénk szennyvíz- és ivóvíz-beruházásokat elindítani, ahol ilyen fejlesztések nem valósultak meg az elmúlt években –, s ezek mellett nagyon lényeges, hogy az ifjúsági munkanélküliséget is szeretnénk csökkenteni olyan pályázatokkal, melyekkel aktív munkaerő-piaci eszközökkel támogatjuk azokat a munkaadókat, akik szakképesítéssel nem rendelkező 25 évnél fiatalabbakat alkalmaznak.

 A pályázatok kiírásából arra is következtethetünk, hogy az EU már megvizsgálta azt, hogy az operatív programok mennyiben hozhatók összefüggésbe a kormány 2020-ig vállalt célkitűzéseivel?

 – Az egyeztetés még folyamatban van. A legfontosabb dokumentum, amely ahhoz kellett, hogy ezeket a pályázatokat kiírhassuk, szeptemberben aláírásra került az Európai Bizottság és Magyarország kormánya részéről. Ekkor adta át Barroso elnök úr Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a partnerségi megállapodást, s ez a keretszerződés tartalmazza legfontosabb célkitűzéseinket. És ezért cserébe azt a 12 ezermilliárd forintos ígérvényt is, amelyet az Európai Bizottság Magyarország számára különböző pályázatok formájában lehívható forrásként nyújt. Az operatív programok – amelyek lényegében ezt a szerződést bontják le egyes szakpolitikai kérdésekre – elfogadása folyamatban van. A kormánydöntés szerint november közepén kell ezeket Brüsszel felé benyújtanunk. Úgy, hogy azok az Európai Bizottság által elfogadhatók legyenek. De még a benyújtást megelőzően is tárgyaltunk a brüsszeli kollégákkal, tehát azt gondoljuk, olyan anyagot nyújtunk be november 19-én, mely teljes egészében alkalmas a bizottsági elfogadásra. Így lehet, hogy az Európai Bizottság már 2014-ben meghozza azt a döntését, hogy elfogadta a magyar operatív programokat. Amíg az operatív programokat nem fogadják el, addig a pályázati kiírások a hazai költségvetés terhére lesznek kiírva. Az operatív programok elfogadását követően azonban ezek a pályázatok már elszámolhatóak a 2014–2020-as keretekre.

 A pályázóknak a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban milyen lényeges változásokkal kell számolniuk?

 – A legfontosabb célkitűzésünk, hogy sokkal igazságosabb pályázati rendszer jöjjön létre, mint az előző költségvetési ciklusban. Ezalatt azt értjük, hogy teljesen transzparens legyen az a döntési folyamat, amelyben a kormány és a minisztériumok kezelik az operatív programokat. Tehát a döntéshozóknak átláthatóvá kell tenniük azt, hogy ki és miért nyerte el a támogatásokat. Lényeges szempontrendszer, hogy 300 millió forint, tehát körülbelül 1 millió eurós beruházási összegig lényegében normatív feltételekhez köti a kormány a pályázati források elérését. Ez azt jelenti, hogy a pályázati kiírásnak minden feltételt tartalmaznia szükséges, amit a pályázónak vállalnia kell. Ha a pályázó ezeket vállalja és rendelkezik a szükséges saját erővel, a projektet csak formailag, a feltételeknek való megfelelésében vizsgálja az irányító hatóság, és automatikusan odaítéli a támogatást a források rendelkezésre állásáig. Ezt egy példával érzékeltetem: ha arra ír ki pályázatot a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy autóipari beszállítók különböző gépbeszerzéseken keresztül növeljék a magyarországi exportképességet azáltal, hogy nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is autóipari beszállítóvá válhatnak, akkor nagyon világos a szempontrendszer. Gépek vásárlására lehet pályázni, ezért cserébe azt kéri a tárca, hogy az adott cég a jelenlegi exportárbevételét x millió forinttal növelje. Ezt, ha a vállalkozó vállalja, akkor amikor a pályázat végrehajtásának ellenőrzése zajlik, azt nézi a minisztérium, hogy a beruházó megvásárolta-e a gépeket, és tartotta-e azokat a vállalásokat, amiket csatolt a pályázatához. Amennyiben nem, akkor kamatokkal együtt kéri vissza a kiutalt forrásokat.

Az igazságos rendszer másik kritériuma, hogy mindenki azonos időben, egyenlő esélyekkel jut információhoz, ezért a korábbi rendet megváltoztatva, amelyre az volt jellemző, hogy a pályázati kiírás megjelenését követően azonnal beadhatta a vállalkozó a pályázatot, mostantól 30 napos moratórium lép életbe. Tehát a pályázati kiírást követő 30 napon keresztül mindenki csak a feltételrendszerről szerezhet tudomást, s addig senki sem adhat be pályázatot. Majd a 30 nap lejárta után minden regisztrált pályázónak egy időben válik aktívvá a pályázat beadási gombja. A jövőben csak elektronikus formában lehet majd pályázni, és a megújuló elektronikus felületen követni lehet majd a teljes pályázati életcikluson keresztül az ügyintézési folyamatot. Csökken a pályázathoz beadandó dokumentumok száma, például az adóhatósági, cégnyilvántartási, illetve földhivatali papírokat az intézményrendszer szerzi be. Ennek köszönhetően már az első pályázati felhívásokban is mintegy 600-ról 300-ra csökkent azoknak az adatoknak a száma, amelyeket a pályázótól vár el az intézményrendszer. S várhatóan ezen adatok száma drasztikus mértékben tovább csökken, hogy minél kevesebb adminisztrációs teherrel járjon egy-egy pályázat benyújtása. Ezen túl az elektronikus forma további előnye, hogy a programok nem engedik a pályázót addig tovább lépni, míg minden egyes rubrikát szabályosan ki nem töltött, ezáltal lényegében nullára csökken az adminisztratív hibából elutasított pályázatok száma.

 Mi jellemezte az elmondottakon kívül az elmúlt fejlesztési ciklust?

 – Olyan bonyolult pályázati rendszer jött létre, amelyben egy kisebb szereplő sokkal nehezebben tudott eligazodni, mint egy nagyvállalat. Ezért egy átlagos magyar vállalkozásnak sokkal kevesebb esélye volt arra, hogy külső segítség igénybevétele nélkül pályázzon. Az igazságosságos rendszerhez tartozik: a kormánynak az a célja a fejlesztéspolitikai rendszer átalakításával, hogy ha születnek is egyes pályázatokra nézve negatív döntések, akkor ne csak az intézményrendszer belső szereplői tudják azt szakmailag megindokolni, hanem az elutasított pályázó is teljes egészében átlássa a döntési folyamatokat és megértse, hogy az ő pályázatát miért utasították el. Így a pályázó tudja, valóban komolyan mérlegelték a támogatás lehetőségét, másfelől pedig adott esetben fel tud készülni egy későbbi pályázati konstrukcióra.

 Jól értettem, hogy a bürokrácia mértékét is megpróbálják csökkenteni?

 – Az a célunk, hogy egy egyszerűbb pályázat benyújtásánál a pályázónak, mondjuk egy kisvállalkozónak, ne kelljen igénybe vennie olyan típusú segítséget, melyet korábban csak pályázati tanácsadók nyújtottak. Ezáltal a pályázó saját maga, esetleg könyvelőjének támogatásával képes pályázni. Ekkor az a költség, amelyet korábban a pályázatírókra fordított, nála marad, és abból saját szolgáltatásának színvonalát tudja emelni.

 Miért volt arra szükség, hogy a kormány a szakpolitikai felelősséggel rendelkező minisztériumokhoz telepítse a fejlesztési források felhasználásának a felelősségét is?

 – Az előző időszakban lényeges problémát jelentett az, amit csak felerősített a gazdasági válság, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a szakpolitikáért felelős minisztériumok között sok esetben érdekellentét alakult ki, hiszen a fejlesztések végrehajtásához európai uniós forrásokat kellett felhasználni, de ezek fölött nem a szaktárcák rendelkeztek, hanem az ügynökség. Ezentúl egy minisztériumon belül döntenek például arról, hogy milyen egészségügyi politikai stratégiát kell az országnak rövid-, közép- és hosszú távon végrehajtania, és a szaktárcánál rendelkeznek a forrásokkal ahhoz, hogy a célok eléréséhez szükséges fejlesztéseket finanszírozzák. E fejlesztési források felhasználását pedig makroszinten a Miniszterelnökség ellenőrzi. Amely mint szervezeti egység, ebben a rendszerben azoknak a céloknak a folyamatos, időarányos végrehajtását ellenőrzi, amelyeket a partnerségi megállapodás aláírásával 2020-ig vállaltunk elérni.

 Mi annak a lényege, hogy a hétéves fejlesztési időszakot éves fejlesztési rendszerekre osztották?

 – Ezt a lépést a fejlesztéspolitika kiszámíthatósága miatt tettük meg. Annak érdekében, hogy minden egyes pályázói kör megfelelő időben értesüljön arról, milyen pályázati kiírások lesznek meghirdetve, azokra fel tudjon készülni, és a legjobb minőségű pályázattal tudjon versenybe szállni. A hétéves fejlesztési időszakot éves fejlesztési rendszerekre osztottuk. Ezáltal a pályázók egy évre előre tudhatják, hogy milyen pályázati kiírások jelennek meg. Így a gazdasági szereplők kellő információval rendelkeznek majd arról, hogy a kormány a fejlesztéspolitika területén a következő évben milyen tervekkel, lehetőségekkel támogatja működésüket.

 A közép-magyarországi régió települései most sem pályázhatnak uniós forrásokra?

 – A múltra és a jövőre sem igaz, hogy a közép-magyarországi régió nem részesül uniós forrásokból. Az már igaz, hogy ebben a régióban, amely Budapestet és Pest megyét foglalja magába, jóval kevesebb forrás áll rendelkezésre, mint az úgynevezett hat konvergencia régióban. Igen éles konfliktus alakult ki az Európai Tanácson belül is, amikor a következő hét év költségvetési keretösszegét elfogadták arról, hogy a különböző régiókat hová sorolják be. Magyarországon a gazdasági szereplők jelentős részének székhelye Budapesten van bejegyezve, ezért a közép-magyarországi régió ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a párizsi, vagy a londoni. Mivel az EU-s forrásokat alapvetően a felzárkózásra lehet költeni, ezért a legfejlettebb régióban kisebb mennyiségben, és szigorúbb szabályok között lehet felhasználni az uniós forrásokat, mint az ország többi részében.

 Az uniós források 60%-át kívánják gazdaságfejlesztésre fordítani. Ez azt is jelenti, hogy a kis és középvállalkozások helyzetbe hozását továbbra is lényeges célnak tekintik?

 – A kormány 2020-ig két lényeges gazdaságpolitikai célt fogalmazott meg. Az egyik a foglalkoztatás bővítése, a másik a magyar ipar megerősítése. A foglalkoztatás tekintetében a kkv-szektor a kormányzat stratégiai partnere, hiszen a magyarországi foglalkoztatás 70-75 százalékát biztosítja ez a gazdasági szegmens. Tehát a kis- és középvállalkozásokat mindenképpen meg kell erősíteni. Ezt úgy kell véghezvinni, hogy megvizsgáljuk, melyek azok az ágazatok, melyeknek magas a munkaerőigénye. Ilyen például a mezőgazdasági termékek feldolgozóipara, a turisztikai szegmens vagy az informatikai ágazat. A hazai ipar megerősítésének pedig komoly szegmense az autóipar – az a célunk, hogy olyan iparosítási politikát hajtsunk végre, amely által a magyarországi vállalkozók nemcsak itthon, hanem külföldön is megjelenhetnek valós konkurenciaként, mint autóipari beszállítók, ez pedig ipari termelési kapacitásunkat bővíti. Az ön által említett 60% felhasználása azért is lényeges, mert 2007 és 2013 között csak az uniós források 16%-át használtuk gazdaságfejlesztésre. A következő hétéves ciklusban a fennmaradó 40 százalékot pedig a humánerőforrás-fejlesztés, az infrastruktúrafejlesztés, a környezetvédelem és az energiahatékonyság célterületek között osztjuk föl.