vissza a főoldalra

 2014.11.28. 

Mérsékelten optimista a 2015-ös költségvetés

A stabilitás és a konszolidáció igénye jelenik meg a tervezetben

2015-ben is 240 milliárd forint marad a családoknál – ezzel kezdte beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, amikor benyújtotta a jövő évi költségvetést az Országgyűlésnek. Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke: optimizmus hatja át a jövő évi költségvetés tervezetét, amely abból indul ki, hogy a világgazdasági helyzet nem romlik, s az európai válság sem mélyül.

 Többen úgy nyilatkoznak, hogy alaposan megnyomták a ceruzát a költségvetés bevételi oldalának tervezésekor a kormányban. Arról is olvastam, hogy az áfával kapcsolatban nagyobb bevételnövekedést várnak a költségvetésben, mint az a kormány gazdasági jóslataiból következne. Mennyiben ért egyet ezekkel a kijelentésekkel?

 – A Költségvetési Tanács szerint a költségvetési terv bevételi oldalán észlelhetők kockázatok, és a mi véleményünk is az, hogy az áfa és a kisebb méretű adók teljesülése tekintetében optimista várakozás jellemzi a kormányt. Részben ezzel összefüggésben javasoltuk a tartalékok emelését. Ez szerény mértékben meg is valósult. Ezt az említett optimista várakozást némileg biztonságossá teszi az, hogy nagyon erőteljesen, az uniós határértékeknél jóval alacsonyabb szintek elérését tűzték ki célul. Tehát egy erőteljesebb államadósság-csökkentési és egy nagyon erős hiánycsökkentési prognózissal dolgozik a költségvetés, ami azt jelenti, hogy ha az említett adóbevételeket illetően valamennyi elmaradás lesz, akkor ez tartalékot jelent, és az elvárt limit ennek, valamint az Országvédelmi Alapnak köszönhetően a várakozásnál gyengébb reálgazdasági teljesítmény esetén is tartható. Ezek a határértékek nem csak a külső kívánságok miatt fontosak, hanem azért is, mert körülbelül ezek az értékek azok, amelyek a fenntarthatóságot biztosítják, és nem indul el újra arányaiban az államadóság növekedése, mert nominális értékben az államadóság még évekig növekszik. Reményeink szerint, ha a külső körülmények is megfelelőek, s nem romlanak tovább, és az export szempontjából viszonylagosan elfogadható európai helyzet alakul ki, s a belső fogyasztásban is pozitív változások lesznek, akkor tarthatóak a költségvetési tervek. A költségvetés abból indul ki, hogy ha az említett feltételek adottak és a magyar társadalomnak ez a fajta pragmatikus hozzáállása megmarad, akkor tulajdonképpen a költségvetés végrehajtható és a 2014-es bázis ehhez jó alapot képez. Ezért várnak az elemzők, és a Költségvetési Tanács is 2-2,5 százalékos növekedést, és 3 százalék alatti hiányt. Tehát ha egy idei évhez hasonló környezet adódik, vagy nem lényegesen rosszabb, akkor körülbelül ezek az értékek azok, amelyeknél a prognózisok teljesíthetők és csökkenthető az államadósság mértéke is.

 Tehát a jövő évi költségvetés lehetőséget ad arra, hogy a hiányt megfelelő keretek között tartsa, valamint az államadósságot csökkentse?

 – Pontosan. Körülbelül hat-hét becslésből, előrevetítésből, technikai kivetítésből dolgozik a Költségvetési Tanács, s ezekből is körülbelül ezek a számok tükröződnek, és nem véletlen, hogy az Európai Unió minősítése is lényegileg ezt tartalmazza. S egy kicsit ezzel függ össze, hogy a Moody’s minősítése is javult. A kormányzat abban a tekintetben föltétlen elkötelezett – egyébként más lehetősége nincs is –, hogy ezeket az úgynevezett kemény mutatókat, ami a hiányprognózis, az államadósság mértéke, minden körülmények között tartsa.

 A költségvetési terv szerint a lakosság rendkívüli mértékben emeli majd a fogyasztását annak hatására, hogy a bankok az elszámoltatás végén csökkentik majd a törlesztőrészleteket. A jövő évi büdzsét valóban a banki elszámoltatás költségvetésének lehet nevezni?

 – Tartózkodnék az olyan vezérszavaktól, amilyen például a banki elszámoltatás költségvetése. Ez már politikai kategória. A költségvetés számomra azt jelenti, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a mostani körülmények és a jövő között. Tehát a költségvetés mindig híd a múlt, a jelen és a jövő között, és a közjó szolgálatát kell, hogy kifejezze. A közjó pedig azt jelenti, hogy képes legyen egyensúlyt találni a mostani igények és a következő generációk reménybeli szükségletei és igényei között. Ha nagyon túlköltekezünk, akkor a gyerekeinktől, unokáinktól veszünk el forrásokat, ha nem tesszük meg azokat a fejlesztéseket, melyeket meg kell tennünk, akkor ugyancsak a társadalom jövőjét veszélyeztetjük. Nemcsak a hazai, hanem az európai költségvetés is ezeket a követelményeket tartalmazza azért, hogy az egyensúly hosszabb távon megmaradjon.

 A 2014-es évre vonatkozó költségvetésre el lehet mondani, hogy a közjót szolgálta?

 – Törekvésében nem tudok elképzelni olyan magyar kormányt, aki nem lenne meggyőződve arról, hogy a költségvetése a közjót szolgálja. A költségvetéssel foglalkozó szakember azt vizsgálja, hogy a költségvetésben megvan-e az egyensúly, kifizethetők-e azok a tételek, melyeket ki kell fizetni, növekszik-e a lakosság fogyasztása, könnyebbek-e lakosság és a vállalkozók terhei. Ez egy olyan koordinátarendszer, amelynek végső számai a Költségvetési Tanács számára, és számomra is három alapértékben jelennek meg. Az első alapérték az államadóság arányának tartása – erre vonatkozóan még vétójoga is van a Költségvetési Tanácsnak –, a második a hiányprognózis teljesülése, tehát a költségvetési hiány ne alakuljon úgy, hogy bizonyos limiteket átlépjen, a harmadik pedig az úgynevezett strukturális egyenleg teljesülése. Az utóbbit illetően vannak aggályaink, míg az első kettő tekintetében kimondhatjuk azt, hogy a 2014-es jó gazdasági év volt. Gondolhatunk az autóipari beruházásokra, az állami pénzből finanszírozott beruházási boomra. A kérdés, hogy meg tudjuk-e tartani ezt a pozíciót? Úgy tűnik, ez valóságos lehetőség. Az idei év olyan téren érdekes, hogy megteremti-e a 2015-ös megfelelő gazdasági alapját.

 Hogyan értékeli a személyi jövedelemadó bevételeinek növekedését a költségvetésben?

 – Ez a bevételi oldalon jelenik meg többletként, ami összefügg azzal, hogy egyre többen dolgoznak, és a reálbér sem csökkent. Emellett a foglalkoztatásban is tetten érhető egy lassú kifehéredésre utaló pálya. Az adórendszerben lényegi átrendeződések, jelentős változások nincsenek. A stabilitás és a konszolidáció igénye jelenik meg ebben is.

 Az ellenzék szerint a jövő évi költségvetés megszorításokra épül. Hogyan lehet az, hogy a két politikai oldal ennyire különbözően látja ugyanazokat a számokat?

 – Az egyik oldal azt nézi, hogy abszolút értékben, nominálisan növekednek-e a kiadások, a másik oldal pedig arra figyel, hogy a költségvetés belső arányai átalakulnak-e. Önmagában egyik oldal sem állít valótlant. De ilyenkor József Attila szavai jutnak eszembe: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.

 S ki állítja az igazat?

 – A két kijelentés közt van az igazság. Tényleges, jelentős strukturális változások zajlanak a felsőoktatásban, az egészségügyben, az alapfokú oktatásban. Erőteljesen megnövekednek a gazdasági funkciók, ami szolgálhatja a közjót abban az értelemben, hogy ne törjön meg a beruházási folyamat. Egy belső elosztási viszonyrendszer keretében, növekvő GDP-vel, csökkenő államadóssággal számolva, az egyensúly fenntartása érdekében a kiadási oldalon is belső átalakításokra van szükség, másrészt pedig mindez föltételez még egy strukturális változást az államszerkezeten belül is.

Medveczky Attila