vissza a főoldalra

 2014.10.03. 

A recski bűnök akkor teljesednek be, ha elfelejtjük őket

Recsk figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, és ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal, a börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik, mentegetik őket.

 Különleges figyelem övezi a hitleri bűnöket, miközben a kommunista bűntettekről szóló vallomásoknak bágyadt a visszhangja – írja Stephane Courtois szerkesztő, A kommunizmus fekete könyve című kötet előszavában. Különösen nekünk, magyaroknak juthatnak gyakorta eszünkbe a neves francia történész gondolatai, hiszen folyamatosan tapasztalhatjuk, hogy vagy gyalázatos relativizálás vagy jelentőségteljes hallgatás övezi nálunk a kommunista rémtetteket.

Szerencsére Recsk különleges kivételnek számít, ahol a Recski Szövetség szervezőmunkája eredményeként évről évre rendszeresen megemlékeznek az áldozatokról. A korábbi években bevált gyakorlathoz hűen, idén is a Nádor utcából, a szövetség budapesti irodája elől indultak az emlékezők az egykori megsemmisítőtábor színhelyére. A három busz fél 11-kor érkezett meg a Csákány-kő lábához.

Az ünnepségen megjelenteket v. Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke köszöntötte. Már az is nagy öröm volt, hogy az elnök úr el tudott jönni, hiszen a tavasz folyamán komoly szívbetegségen esett át. A szervezet elnöke külön is köszöntötte egykori fogolytársait, akik bizony sajnos egyre csak fogyatkoznak. Rólatok és értetek szól ez a megemlékezés, akik még tudjátok, milyen volt az a régi ősz – zárta köszöntőjét v. Krasznay Béla.

Az Országgyűlés elnöke, Kövér László következett szólásra. Bevezetőjében kiemelte, hogy bár az Elbától a Csendes-óceánig hatalmas területen hódított teret magának a kommunizmus, különböző népek különböző vezetői próbálták építeni ezt a rendszert, mindenütt megmutatkozott a szocializmus igazi arca, és a kommunizmus lényege, a terror. Recsk az egyik kézzelfogható magyar példa minderre, hiszen a recski munkatábor a nemzet közös börtöne és temetője volt. A recski bűnök akkor teljesednek be, ha elfelejtjük őket, ezért az emlékezés nemcsak tisztelet a múltbéli áldozatok emlékére, hanem felelősség a jövő iránt is – tette hozzá a házelnök.

Kövér László párhuzamot vont Recsk pokla és 1956 dicsőséges forradalma között. 1956 igazsága itt, Recsken született meg, ebben a pokolban és ebben a pokollá tett országban. Falun és városon, a kitelepítettek körében, a normarendezésekkel sanyargatott munkásokéban, az évente többször is kifosztott parasztokéban, az élet peremére szorított középosztályéban. 1956 igazsága, a szabadság volt – fogalmazott.

Recsk figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, és ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal, a börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik, mentegetik őket – zárta megemlékezését az Országgyűlés elnöke.

Az emlékező beszédek után Kövér László, v. Krasznay Béla és Radnainé Fogarasi Katalin felavatták azt a kőoszlopot, amely mostantól kezdve hivatalosan is igazolja, hogy Recsk a magyarság történelmének kiemelkedő jelentőségű emlékhelye. Az emlékműsor Pregitzer Fruzsina és Kurucz Ádám szavalataival és a Mátrai Visszhangok Vegyeskórus előadásával folytatódott, majd zárásként Nagy Csaba tárogatóművész elfújta a Takarodót.

A Recski Szövetség által szervezett program ezzel még nem ért véget. A közös ebéd után ugyanis az áldozatok lelki üdvéért felajánlott szabadtéri szentmisét is tartottak a mátramindszenti plébánia barakk-kápolnája előtt. Az engesztelő szentmisét Kuklay Antal helyi, valamint Baranyák Béla ózdi plébános közösen celebrálta.

Édesapám volt Szolnok Petőfije

A szeptember 20-i megemlékezés műsorvezetője a kiváló színész, Kautzky Armand volt

Művész úr, önnek családján keresztül mit mond a „Magyar Gulag”?

– Szerencsére Recskkel, az itt elkövetett borzalmakkal semmilyen formában nem került kapcsolatba a családom. Ugyanakkor keresztény hitünk és nemzeti elkötelezettségünk folytán természetes volt, hogy felmenőim nem igazán rokonszenveztek a kommunista rendszerrel. Nem véletlen, hogy édesapám, Kautzky Ervin a maga eszközeivel szerepet vállalt az 1956-os forradalomban is. Szolnokon volt színész ekkor, és a városban több ízben, több helyen gyújtó hangon Petőfi verseit szavalta. Ezzel kiérdemelte a megtisztelő „Szolnok Petőfije” címet.

Ennek ellenére, amikor már megérkeztek a szovjet tankok, akkor minden erejével a tömeg lecsillapítására törekedett. Ezzel sok-sok ember életét menthette meg. 2006-ban pedig 56-os emlékérmmel ismerték el tevékenységét, melyre talán életében a  legbüszkébb volt.

Mindezek alapján feltételezem, hogy lélekben teljesen otthon érzi magát a recski megemlékezők körében.

– Ez pontosan így van. Amellett, hogy nagy megtiszteltetés volt számomra a Recski Szövetség felkérése, külön öröm volt számomra, hogy az ünnepséget követően módom nyílt beszélgetni néhány túlélővel és hozzátartozóval, akik megtiszteltek azzal, hogy a bizalmukba fogadtak és meséltek a recski hétköznapok borzalmairól.

Sok hasonló jellegű felkérést kap?

– Évről évre előfordul, hogy a recskihez hasonló megemlékezésekre, koszorúzásokra, beszélgetésekre kapok meghívást. Ha csak tehetem, mindig elmegyek ezekre a rendezvényekre. Egyéb alkalmakkor is igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy a diktatúrák milyen szörnyűségeket okoztak az emberek számára. Édesapám emlékére például gyakorta elszavalom Wass Albert Sztrájk a Mennyben című költeményét, amely Magyarország 1956-os cserbenhagyásáról szól. Fontosnak tartom, hogy emlékezzünk a borzalmakra, mert ezzel elérhetjük, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg.

Kovács Attila