vissza a főoldalra

 2014.10.10. 

Shakespeare-ünnepre készül a Miskolci Nemzeti Színház

A tavalyihoz hasonló színes évadra számíthatnak nézőink

Új évad, megújult honlap, felújított színpademelő, valamint új, egész éves programsorozat Shakespeare születésének 450. évfordulója apropójából. Az összesen 23 tervezett új bemutató mellett ez jellemzi a Miskolci Nemzeti Színház következő évadát. Shakespeare, Lehár, Móricz, Beckett, Goldoni, Verdi, Örkény, Pintér Béla, Füst Milán… Néhány név azok közül, akinek a műveit az idei évadban műsorra tűzte a miskolci teátrum. Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója: a remek miskolci színművészek kiváló rendezők irányításával dolgoznak, és próbaidőben és anyagiakban is megadjuk a művészek számára mindazon föltételeket, amik a jó munka alap föltételei.

Sokan zenés játékra, operettre, komédiára vágynak, mások inkább mélyebb tartalmú műveket látnának szívesen a színpadon. Van, aki az új formákat, a kortársakat keresi, más a magyar irodalom klasszikusait. Sok szülő pedig a gyerekeknek szóló darabok játszását szorgalmazza. Lehet-e ennyi minden elvárásnak megfelelnie a Miskolci Nemzeti Színháznak?

 –A nézők elvárásainak a széles repertoárral próbálunk megfelelni. A gyermek-és a különböző beavató típusú előadásainkat is beszámítva, ebben az évadban összesen 23 bemutatónk lesz. Ezek közül nem mindegyik klasszikusnak mondott színházi előadás, hiszen sok interaktív játékunk is van, amikor a gyerekeket megpróbáljuk bevonni valamilyen formában a produkcióba. Idén A Figaró házassága lesz az operabeavató-sorozatunk darabja, Pán Péter címmel pedig táncbeavatót tartunk – s ezek az előadások a művészektől ugyanolyan felkészülést, odafigyelést követelnek meg a gyermekek iránti empátián kívül, de mégsem olyan darabokról van szó, mikor egy történetet az elejétől a végéig eljátsszunk. A beavató előadásokat általában rövidebb próbafolyamat előzi meg, hiszen ezen produkciók lényegi eleme a beszélgetés, a gyerekek beavatása egy adott színházi műfajba. A nagyszínházi, kamaraszínházi, játékszíni és csarnokbeli előadásaink pedig eléggé széles skálán helyezkednek el, hiszen a Hamupipőke című mesebalettől A víg özvegy nagyoperetten át az Erdély című történelmi játékig, vagy a játékszínben a Godot-ra várva abszurdtól Goldoni Legyezőjéből született játékon át Füst Milán Boldogtalanokjáig nagyon sokféle darabot mutatunk be. Az operakedvelők a nagyszínházban Verdi Rigolettóját, míg a kamaraszínházban Cimarosa Titkos házasságát láthatják. Foglalkozunk nagy történelmi tablókkal, ilyen Shakespeare IV. Henrikje, de bemutatjuk az Illatszertárt is. A széles repertoár által színházunk mindhárom tagozatának művészeit teljes mértékben foglalkoztatjuk.

 Legyen szíves a színház műszaki állapotáról, a színpadtechnika megújításáról beszélni, hiszen gondolom, mindezek is meghatározhatják például a műsorpolitikát, vagy egyes darab rendezői megoldásait.

 –A miskolci, Magyarország első kőszínháza, tehát az épület egy igazi „öreg hölgy”. 1992 és 1996 között hozzáépítettek egy ugyanakkora színházterületet – az addig meglévő 8000 négyzetméteres mellé egy újabb 8000 négyzetméterest. Így a Miskolci Nemzeti Színház hazánk legkomplexebb színházépülete a maga négy és fél termével – azért beszélek plusz egy félről is, mert a nyári színházunk színpada csarnokként egyben stúdiótér. Tehát egy nagyon komplex építészeti gondolat megvalósulásáról beszélhetünk, ahány külföldi vendégem jön, mind rácsodálkozik Bodonyi Csaba építész zsenialitására, hogy mennyire integráltan fogalmazott; a műhelyektől a színészlakásokon át a legkülönbözőbb kiszolgálóhelyiségekig minden egy 16 ezer négyzetméteres épületen belül van. Egy ilyen nagy komplexumnál koncentráltan jelentkeznek a problémák; az elmúlt 20 évben jelentősen elhasználódtak a színpadtechnikai berendezések. Erre egy példa: Magyarországon egyedül a miskolci színházban van olyan gyűrűs forgó, amelyik billenthető is. Tehát két irányban képes forogni a forgószínpad úgy, hogy közben az egész színpad megdől. Sajnos ez a forgó 8 éve nem működik, s idén nyáron a több száz kilós szerkezet felújítását a Konecranes cég ingyen– színházunk kiemelt támogatója – végezte el. A város anyagi támogatásával pedig felújítottuk az óratornyot. A színpadi ponthúzó rendszerünk is elöregedett, amit szintén meg kellett javítani.

 A műszakról térjünk rá a művészetre. 2012 januárjában választotta meg a miskolci közgyűlés a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának. Így a 2012/2013-as évadot már ön állította össze. Teljesen új színészcsapatot hozott a színházba?

 –Jelenleg a színház prózai tagozatának 44 tagja van, s körülbelül 13-14 csere történt. Így hozzávetőlegesen egyharmada változott a társulatnak. Az ilyen volumenű cserék nem csak igazgatóváltáskor történnek, hanem a társulat megújítása, felfrissítése idején is. Akikben én és a rendezőim hittek, azoknak megadtuk az esélyt, hogy egy évad alatt bizonyítsanak. Néhányan pedig maguktól távoztak más színházakba. Aminek örülök, hogy jelentős fiatalítást tudtunk végrehajtani; már az első évadot hét frissen diplomázott színésszel kezdtem el.

 A színházban darabra szerződtetik a művészeket, vagy működik a közalkalmazotti forma? Tehát lehet-e társulatról beszélni?

 –Az említett 44 művész társulati tag, vannak, akik közalkalmazotti státuszban vannak, míg másokat egyéni vállalkozóként foglalkoztatunk. Az, hogy valaki egy adott színháznak tagja, azt elsősorban az határozza meg, hogy mennyi bemutatóban szerepel egy évadban, s ő egyeztet-e más színházakhoz, vagy hozzá egyeztetnek. Társulati tagjainkon kívül több vendégművésszel dolgozunk, az operaelőadások szólószerepeire is elsősorban vendégeket hívunk. A Miskolci Balett tizenkét táncosa viszont mind a színház tagja.

 Láttam Miskolcon a Kopasz énekesnőt, a Don Giovannit, a Padlást, a Nabuccót, a Lili bárónőt, a Chicagót, az Ózt, a Jásztd újra Sam-et, s az Operácska-sorozat néhány előadását. S azt vettem észre, hogy a Kopasz énekesnőre, erre az abszurd darabra, legalább akkora az érdeklődés, mint a zenés művekre. Mi a titok nyitja?

 –Erre a kérdésre inkább a kritikusok tudnak elfogulatlan választ adni…Szerintem a minőségi munka a sikeres előadások titka. A remek miskolci színművészek kiváló rendezők irányításával dolgoznak, és próbaidőben és anyagiakban is megadjuk a művészek számára mindazon föltételeket, ami a jó munkához szükséges. Mindennek megvan a maga eredménye. Hiszen a Miskolci Nemzeti Színház előadásai korábban hét éven át nem szerepelt a POSZT-on, s az elmúlt két évben három produkcióinkat is beválogatták a pécsi színháztalálkozóra, sőt díjakat is kaptunk. Az Operaház Primavera-fesztiválján idén színházunk Don Giovannija kapta a fődíjat. Így ez a produkción képviseli majd Magyarországot, az Armel szervezésében 2015-ben Európa Kulturális Fővárosában, Plzeňben. A Miskolci Nemzeti Színház A tanítónő című darabja nyerte el a legjobb előadásnak járó elismerést a Vidéki Színházak Fesztiválján. Tehát rengeteg elismerést kaptunk az elmúlt két évad munkájáért. S a titok: a minőségi munka erejében rejlik.

 A minőségi munka szükséges ahhoz is, hogy egy adott színház ne süllyedjen el showbiznisz tengerében?

 –Pontosan; nagyon büszke vagyok arra, hogy színházunk szórakoztató előadásai is magas minőséget képviselnek. A musicalek, az operettek, a vígjátékok olyan nívósak, hogy azok számunkra vállalhatók. A könnyebb műfajba sorolt darabokat is ugyanolyan színvonalon adjuk elő, olyan látványvilággal, ahogyan a legkomolyabb művészi produkciókat.

 Nagyon sok művet állítanak színre, s bizony, ez pénzigényes dolog. Az állami dotáción túl cégek, magánszemélyek is segítik a színház működését?

 –Színházunk éves összköltségvetése 1,2 milliárd forint, s ebből körülbelül 20 millió forint érkezik cégektől, szponzoroktól, magánszemélyektől. Három kiemelt támogatónk: a Tiszai Vegyi Kombinát, a Vodafone és a Konecranes. Emellett nagyon sok segítséget kapunk a város vezetésétől, s helybeli és országos cégcsoportoktól is.

 Amit annak idején a pályázatban megfogalmazott, azt mennyire sikerült megvalósítania?

 –Az a célom, hogy nyitott, a közönségéhez az alkotók révén is kötődő teátrumot hozzak létre, a legmesszemenőbbekig megvalósult. Új arculata is lett a színháznak – két évvel ezelőtt mi nyertük meg az Év legjobb kulturális honlapja díjat, ami nagyon komoly elismerés. A társulat fiatalítása is megtörtént. Terveim között szerepelt a Miskolci Balett létrehozása; ez annyira sikerült, és sikeres vállalkozás lett, hogy a Rómeó és Júlia előadásunkat meghívták a Művészetek Palotájába. Két nemzetközi színházi fesztivált is terveztünk. Az egyik a Színművészeti Egyetemek Miskolcon, aminek keretén belül évente hat európai állami színművészeti akadémia vendégszerepel városunkban. A mostani évadban harmadszor kerül sor erre a rendezvényre. Emellett egy a határon túli magyar színházak számára szervezett fesztivál is céljaink között szerepelt. Eddig két alkalommal két- háromnapos rendezvényt tudtunk megszervezni, szép programmal, de az igazi álmom egy összművészeti, reprezentatív, nagy határon túli fesztivál – ennek megvalósítása még szervezés alatt áll, és az ehhez szükséges anyagi forrásokat keressük.

 A bérletesek száma is növekedett az elmúlt időszakokhoz képest?

 –Nagyon komoly mértékben megnőtt a bérleteseink száma, ami annak köszönhető, hogy a korábbi öt előadást tartalmazó bérletek mellett bevezettük az ezüst-és az aranybérletet. Az egyik nyolc, a másik tíz előadást tartalmaz. Ezzel 40%-kal nőtt a bérlethelyek száma, s egy évadban összesen 135 ezer néző látogatja előadásainkat.

 Térjünk rá az idei évad fő attrakciójára. Négyszázötven évvel ezelőtt született William Shakespeare. Miként ünnepli meg ezt az évfordulót a Miskolci Nemzeti Színház?

 –Minden egyes évadban volt valamilyen „játékunk” a közönség felé. Az első évadban ünnepeltük meg a színház 190. születésnapját. A múlt évad a színek évadja volt, mikor minden hónapban más szín volt a színház jellegzetessége. A 2014-2015-ös évad pedig a Shakespeare jegyében címet viseli. Ezért is mutatjuk be parádés szereposztásban ősszel a IV. Henriket Gáspár Tibor, Szegedi Dezső, Rusznák András főszereplésével. Emellett kilenc hónapon át, egészen májusig örökbe fogadunk egy Shakespeare –darabot. Tehát minden hónapnak meglesz a maga Shakespeare-műve. A sort A makrancos hölgy nyitotta meg, majd az október IV. Henriké lesz, novemberben Othello áll a középpontban, a december pedig Rómeóról és Júliáról szól majd. Külön érdekesség, hogy miskolci képzőművészek gondolják majd újra az alkotásokat egy hónapon át, de az iskolások, képzőművészet-szakos diákok is részt vesznek a programban.

Medveczky Attila