vissza a főoldalra

 2014.10.10. 

Kereszténydemokrácia

Ritkán fordul elő, hogy egy politológus kijelentése ennyire hamar igazolást nyerjen, mint ahogyan az a múlt héten történt. Múlt hét pénteken jelentkezett új bejegyzéssel a blogján Török Gábor. A médiából is közismert politológus a rendszerváltás utáni Magyarország vitathatatlanul legjelentősebb politikusának nevezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Előrevetítette azt is, hogy a jelenleg palettán lévő ellenzéki politikusok közül nem fogja őt megverni senki, mert olyan politikai tevékenységet folytat, amelyre nincs érdemi válasza egyetlen ellenzéki erőnek sem.

Alig egy nappal a blogbejegyzés kiposztolása után Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédet mondott a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 70. születésnapja alkalmából szervezett rendkívüli választmányi ülésen. A beszédében elhangzottak a legteljesebb mértékben visszaigazolják Török Gábor szavait, és újabb bizonyságot adnak arra, hogy napjainkban miért Orbán Viktor tekinthető az egyedüli lehetséges alternatívának.

A miniszterelnök ugyanis ismételten olyan – amúgy általa is tabuknak titulált – témákban nyilvánult meg, amelyekről előtte egyetlen kormányon lévő politikus sem mert ilyen mélységű véleményt formálni, és hazánkban a rendszerváltás óta feltűnt valamennyi politikai erőt és annak vezetőjét figyelembe véve is csupán lapunk alapítójától, Csurka Istvántól hallhattunk, olvashattunk korábban ilyen mélységű analízist, illetve a magyar érdekek mentén kigondolt megoldási javaslatokat.

A politikai korrektség, amely a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől – mondta Orbán, majd hozzátette: …egy demokrácia nem szükségképpen liberális, és attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. (…) Egy liberális kabinet nem tudta volna elszámoltatni a bankokat, csökkenteni a rezsit vagy megsegíteni a devizahiteleseket. (…) Egy közösségnek más céljai is lehetnek, mint elvont elvek, absztrakt okoskodások érvényre juttatása, így például saját fennmaradásának biztosítása, saját igazságainak védelme. Kereszténydemokrata kormányzásra van szükség Magyarországon!

Orbán Viktornak több tekintetben is igaza van. Mára nem csupán hazánkban, de Európa egészére nézve is egyre inkább igaz, hogy a létező, és egy társadalmat működtetni is képes eszmerendszerek közül egyedül a kereszténydemokrácia az, amely életképes lehet hosszú távon. Amikor az értékek teljes összezavarodása jellemzi egész Európát (friss példa: Németországban alapjoggá kívánják emelni a testvérek közötti szexuális kapcsolatot, azaz a vérfertőzést), amikor a kereszténység – mint a kontinens kultúrájának, társadalmainak teremtő és megtartó ereje – még említés szintjén sem kaphat helyet az összeurópai alkotmányban, amikor a földrész keresztény őslakossága veszedelmes mértékben fogyatkozik, akkor ott hatalmas baj van. Ha pedig hatalmas baj van, akkor halálos bűn ugyanazon az úton tovább menni, amely a bajba vitt bennünket. Ehelyett olyan útra kell rálépni, amely már létezik, csak különböző okok miatt mostanában járatlan maradt. Ez az út a kereszténydemokrácia.

Kiváltképpen igazak a fentiek Magyarországon, amely az elmúlt hetven évben minden létező rosszat átélt az eszmerendszerek terén. A kommunizmus nem csupán nem működött, de hasonlóan a világ más részeihez, itt is vért, terrort, kivégzetteket, valamint szellemileg, fizikailag és lelkileg megnyomorított embereket hagyott maga után, melylyel egyben kiüresítette, erkölcsi és eszmei értékeitől megfosztotta és tisztán túlélésre rendezte be a társadalmat. Ennek helyébe a liberális demokráciának csúfolt rendszer lépett, amely azonban szintén nem emelte fel a társadalmat. Bár annál jobb lett a helyzet, mint volt a Rákosi-terror, vagy később, a gulyáskommunizmus idején, mégis: a húsz év alatt bebizonyosodott, hogy a liberális demokrácia sem a magyaroknak van kitalálva. Másként, mint a kommunista terror idején, de a magyarság ugyanúgy idegenül mozog a nagytőke, és a meghatározhatatlan értékrend, erkölcsiség világában. Nem véletlen, hogy 2010-ben – először a történelem folyamán – társadalmunk egyértelmű és világos felhatalmazást adott a kormányzásra egy keresztény-nemzeti elkötelezettségű politikai erőnek. A magyarság tekintélyes hányada ugyanis ráébredt arra, hogy egyetlen lehetséges út maradt számára: a keresztény értékeken alapuló demokrácia. Minden más bizonyítottan működésképtelen nálunk, éppen ezért hosszabb távon a nemzet pusztulását eredményezi. Az egyedüli lehetőség az maradt, ha keresztény erkölcsi alapokra épített, a nemzeti érdekeket minden más elé helyező, de mégis demokrata államberendezkedést sikerül létrehozni, amelynek a családok jelentik az alapját, és ahol a kívánt gyermekek megszületése elől minden erkölcsi és anyagi akadály elhárul.

Orbán Viktor azért nevezhető napjaink legnagyobb formátumú politikusának, mert nem csupán felismerte mindezt, de a választók kétharmada által ráruházott felhatalmazást ennek szolgálatába állította. Maximális elismerés illeti emellett Orbánt azért is, mert dacolva az őt ért támadásokkal, valamint az olykor nyílt, olykor áttételes megbuktatási törekvésekkel, kitartott a napjaink Európájában egyedinek számító politika mellett, sőt most, a KDNP 70. születésnapját ünneplő rendkívüli választmányi ülésen ennek az irányvonalnak a továbbvitelét újra megerősítette.

Ma még különcnek számít a magyar miniszterelnök az európai politikusok között. Közeleg azonban az idő, amikor majd nyíltan is egyre többen vállalják és kezdik el követni ugyanazokat az elveket, amelyeket Orbán. Nekünk tovább kell menni a saját utunkon, a saját megmaradásunk útján. A következetesség mindig meghozza a sikert. Ezúttal is így lesz, csak bátornak és állhatatosnak kell lenni a kereszténydemokrata Magyarország építésében.