Csurka István :1956

Minden abból lett, amit levertek.

Minden abból lett, ami egyszer akarat volt.

Minden abból lett, ami a legmélyebbről tört fel,

ami nem mérlegelt, nem számolt a realitással,

csak felsorakozott a zászló alá,

amellyel aztán leterítették a kövezeten.

Minden abból lett, amit elárultak.

Minden abból lett, ami fölött nagyhatalmak megegyeztek,

hogy örökre megbénítsák, de nem tudták megbénítani.

Minden abból lett, ami szívritmus volt.

Minden abból lett, ami szerelem volt.

Minden abból lett, ami végzetesen magyar volt.

Az egész magyarság vett lélegzetet. Már azok sem

élnek, mert várbörtönben penészedtek meg, vagy

a Duna-delta mocsaraiban betegedtek meg, akik

az első távoli jelre felszaladtak Kolozsvárt a Füleki

Tetőre, hátha onnan látnak is valamit, vagy a kegyes

szél elhozza nekik azt a szót.

Népek fojtották vissza lélegzetüket, mert ők már

tudták, mi lesz a kimenetel.

A magyarság talán önkívületi állapotban volt, talán

a Szentlélek szállta meg, nem tudott törődni semmilyen

kimenetellel.

A menetelők, a srácok, akiknél nagyobb volt a géppisztoly,

a kiáltvány -fogalmazók, és a versszavalók,

a börtönajtó feltépők és a fegyveresek már nem élnek.

Megkapták a gyászbeszédüket és/vagy a nyugdíjkiegészítésüket.

MEGHITT BESZÉLGETÉSEK NYIRŐ JÓZSEFFEL

„Kolozsvár feltétlenül külön rádiót kap!”

Beszélgetés Nyirő Józseffel

Kolozsvár, [1941] augusztus 22.

Budapest csak fél füllel hallott Erdély kéréséről, mely külön kolozsvári rádióleadót követel. Ha bárkit megkérdezünk itt, Erdély „fővárosában”, szakszerűen és lelkesen kifejti ennek a kívánságnak igazán elfogadható és alapos okait. „Mindenki” ért ehhez a kérdéshez. Az erdélyi nép tud és akar harcolni a kultúráért és előrehaladásért, s egyáltalában nem zárja ki szellemi harcából az ifjabb korosztályokat, talán még gyermekeiket sem. Apák és fiúk, öregek és fiatalok vállvetve küzdenek egy kérdés megoldásán, erre tanította meg őket rabságuk. Itt mindenről kellett mindenkinek tudnia, hogyha az élen küzdő tapasztaltak kezéből kicsavarják egy-egy eszme zászlaját, azonnal át tudja venni a következő évfolyam. Diákkal, színésszel, egy grófkisasszonnyal, s végül magával az eszme első harcosával, Nyirő József

íróval beszéltem erről a kérdésről. Így szólt Kiss Egon, a diák:

– Kell. Nagyon sokunknak gyenge vevőerejű rádiója van. Alig tudjuk fogni a budapesti adást. Itt különösek a tektonikus viszonyok. Néprádiót egyáltalában nem használhatunk. Pénzünk pedig drága készülékre nincs.

A színész nyilatkozata:

–Külön erdélyi műsorral csak az egyetemes magyarság gazdagodna – mondja Várady Rudolf kolozsvári nemzeti színházi tag. – Mi másképpen látunk. Csak egy példát említek: önök azt mondják: fehér bor, vörös bor. Mi így fejezzük ki magunkat: sárga bor, vörös bor. Ha jobban megfigyeli, az a „fehér” szín valóban „sárga”...

Kárász József: Egy régi nyár

Arra ébredt, hogy egy kutya nyalogatja a homlokát. Fiatal puli volt, megsimogatta a fején a fodros szőrzetet, nem félt tőle, nem ugatott, odasimult a lábához, és nyelvét kiöltve lihegett. A hold állásából úgy ítélte meg, hogy már elmúlt éjfél. Csak két-három órát alhatott, de frissnek érezte magát. A takarót az ajtó mögé tette, ahogy Panni kívánta. Tizenkét kilométerre a város. Ha jól kilép, hajnalban otthon lesz. Az ég felhőtlen, a hold és a csillagok szikrázva ragyognak. Csönd és némaság mindenfelé, a levegő kellemesen hűvös, túl a vasúton, az egyik tanyában ló nyihogott, a másikban borjú bőgött, de csak halkan, talán csak álmában. A katraszéli bakterháznál levette és a karjára hajtva vitte tovább a kabátját. Melege volt. Hátán és homlokán folyt a verejték. Balról az olvasókör némán és sötéten ült a csöndben, az eperfák hosszú során levél se rezdült. Az utászház közelében kocsi jött szembe vele, két ló húzta, s nem volt teher rajta. Köszöntötték egymást a gazdájával. A Nyomásszélen két biciklissel találkozott, nem ismerte őket. Hajnalodott. A világosság lassan kiszorította a sötétséget az ég búrája alól. Jobb kéz felől halvány rózsaszínbe vonta a látóhatár szélét a pirkadat. Az újvárosi templom órája fél négyet mutatott. A város még aludt. A Hívő malmon túl csöndes a vasúti töltést közrefogó nádas, hallgattak a vadkacsák, a verebek és a rigók is.

Marschalkó Lajos: Világterror – Világuralom

A hamu tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráteréből kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát. A földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely érinthetetlen. Van „szent-tehén komplexum”, amelyhez éppúgy nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz. Mindezt úgy hívják, zsidó kérdés. Aki ma ezt említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszyhiáter terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett „igazságszolgáltatás” hatáskörébe utalják. A fehér ember és az egész kultúr-világ ennek a világterrorizmusnak igájába nyög, csak éppen nem akarja tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki. Mint előző oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és – mint az eredmény mutatta – háborúvesztő, terméketlen, negatívjudaizmus volt ez. De barna ingben, horogkeresztes karszalaggal is ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot.

Pósa Zoltán

III. AZ IFJÚSÁG MARADÉKA avagy

NEKEM EZENTÚL SAVANYÚ A SZŐLŐ

(Az egy freskó előzményei és következményei című fejezettel kezdődő, az Egy lány megmenti önmagát, s Az egy óra múlva sem jövök meg című főhősváltó regény befejezése, valamint a függelék, az egyik főhős, Uzonyi Máté elbeszélése erről, mi lenne vele, ha elkallódik a fővárosban)

Ez a Bronson olyan elképesztő haraggal és gyűlölettel nézett rám, ami még Andrea kékharisnya- nagyképűségénél is jobban fáj. Mert hát Andi – olyan, amilyen. Barátnőjének nevez, de ő csak azokat az embereket képes szeretni, becsülni, akik számítanak – úgymond. Ő igazi magyar gyerek, ahogy Szabó Dezső leír bennünket, s a legkeserűbb magyar író szerint tele vagyunk gőggel és kisebbrendűségi érzéssel. Aki tényleg szeret bennünket és egy sorból és vérből való velünk, arra irigykedünk, vagy megvetjük az illetőt. Az ellenfeleink sikereit jobban elviseljük, mint a barátokét. Szerintem azért nem ez a jellemző ránk, Andreára viszont pompásan illik a leírás. Azoknak a seggét nyalja, akik a szájába szarnak, akik semmibe veszik. Nagyanyám az ilyenekre szokta mondani: fut a szekér után, amelyik nem veszi föl.

Dr. Diószegi György Antal: Görög hősköltemény a magyar Hunyadi János dicsőségéről

A kereszténység védőpajzsát jelentő hadvezéri minőségét számtalanszor felmutató Hunyadi János fia, Mátyás magyar királyként a korabeli Európa legjelentősebb uralkodója lett! Hunyadi Mátyás világa a magyar reneszánsz műveltség virágkorát jelentette: ebben külön kiemelendő a görög tudósokkal való kapcsolatrendszer. A korabeli görög tudósok igen nagy becsben tartották a Hunyadiakat! Nikolaosz/ Laonikosz Khalkokondülész (Athén, 1420-as évek-1490) bizánci görög történetíró előkelő athéni családból származott: Mistrában 1447-ben Pléthón tanítványaként nyelvészetet és filozófiát tanult. Itáliába kerülve a görög irodalmi tudás terjesztője volt. 1480 táján írta meg az „Apodeixis historión” (Történeti ábrázolás) címet viselő 10 kötetes történeti munkáját. Magyarországot és Erdélyt is megemlíti könyvében: név szerint Hunyadi Jánost és fiát, Mátyás királyt külön is kiemeli.

Keresse a Havi Magyar Fórumot a lap kiadóhivatalában (IX. kerület., Ráday u. 32. I.em. 3., a nagyobb újságos boltokban, vagy fizessen rá elő.

info@magyarforum.hu