vissza a főoldalra

 2014.09.05. 

Szerethető népszínház Zalaegerszegen

A vidéki színházakban folyik a valódi műhelymunka

Besenczi Árpádot újabb öt évre a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójává választották. Olyan szerethető népszínházat szeretnének megvalósítani, ami jelen van a város életében, s amit egyre nagyobb számban látogatnak.

 Gratulálunk, hogy újabb öt évre megválasztották a zalaegerszegi teátrum igazgatójának. Mi volt a pályázatának a legfontosabb gondolata?

 –A pályázat leglényegesebb gondolata az volt, hogy azt a munkát, amit négy és fél évvel ezelőtt Sztarenki Pál művészeti vezetővel elkezdtünk, folytatni tudjuk, hogy az útkeresés időszakát kövesse a kiteljesedésé. A koncepció nem változott: olyan szerethető népszínházat próbálunk megvalósítani munkatársaimmal, művészeinkkel, ami jelen van a város életében, s amit egyre nagyobb számban látogatnak. Külön figyelmet szeretnénk fordítani két lényeges dologra, amit öt évvel ezelőtt is fontosnak tartottunk: a kortárs magyar darabok bemutatására és arra, hogy az ifjúságot becsábítsuk a színházba. Az utóbbinak a jó példája a Tantermi deszka-sorozatunk, ami hatalmas sikereket ért el az elmúlt négy évben. Alapvetően a társulat egyben tartása, a tisztességes fizetések és a nyugodt munkakörülmények biztosítása is szerepelt az elképzelések között. Érdekes módon a bírálóbizottságban fölvetődött, hogy kevés konkrétumot tartalmazott a jövőre nézve a pályázatom, ez annak tudható be, hogy szeretném folytatni az elkezdett munkát, és menetközben tudok minél több dolgot konkretizálni. Másrészt azok a célkitűzések és elképzelések, melyeket öt évvel ezelőtt is megfogalmaztam – szerénytelenség nélkül állíthatom – megvalósultak. Természetesen vannak olyan területek, ahol lehetne előrelépni.

 Melyek ezek a területek?

 –Növelni kéne a színház dolgozóinak a fizetését, külföldi fesztiválokon szeretnénk részt venni, emelni kéne a színház központi költségvetését. Várat magára a színészház, valamint a színpadtechnika felújítása, de azt gondolom, hogy mindezek ellenére sikeres volt az elmúlt négy és fél esztendő. Az is problémát jelent számunkra, hogy a bábszínház dolgozik a színház stúdiótermében, így a kőszínházon belül csak egyetlen egy játszóhelyünk van. Ez azért is gond, mert egy játszóhely miatt csak egy helyre tudunk pályázni. Remélem, hogy a városvezetőkben megvan rá a kellő akarat, hogy orvosolják ezt a problémát. Mivel nincs stúdiószínházunk, ezért alternatív játszóhelyeket kerestünk; s létrehoztuk a lakásszínházat, a diszkószínházat és a Tantermi deszka-sorozatot. Tehát vannak még megoldásra váró kérdések.

 Ma, amikor a fiatalok jelentős része az internet bűvöletében él, onnan tölt le filmeket, nem jelent nagy kihívást az ifjúság színházba csalogatása?

 –Szembesültünk ezzel a kihívással, de a Tantermi deszka-sorozat bebizonyította azt, hogy a fiatal generáció tagjai, akik az internet –és okostelefonok használata nélkül szinte el sem tudják képzelni az életüket, megszólíthatók, és fogékonyak bizonyos kérdésekre. Ezért éppen olyan darabokat válogattunk bele ebbe a sorozatba, ami az ő problémájukra adhat választ, és a fiatalság hétköznapjairól szól. Ilyen volt Háy János Völgyhíd, vagy Gianina Carbunariu Kebab című darabja. Az előbbi a fiatalkori öngyilkosság kérdésköréről, a szülő-gyermek, tanár-gyermek kapcsolatáról szól, míg az utóbbi a fiatalok Nyugatra való elvándorlásáról, s annak veszélyeiről. Tavaly mutattuk be Tasnádi István Cyber Cyranóját, ami Magyarország első olyan interaktív osztályterem-színháza, ahol élő chat-kapcsolat van a szereplők és a nézők között is. Ez a darab a virtuális világ veszélyeit mutatja be. A következő évadban pedig a dán Janne Teller Semmi című regényéből készült adaptációt mutatjuk be. A darab arról szól, hogy egy tizenéves fiú fölmászik a szilvafára, s addig nem jön le, míg meg nem mondják neki azt, hogy mi az élet értelme. Ez is egy olyan problémakör, amiről érdemes beszélni a fiataloknak. A sorozat értelme, hogy kimegyünk osztálytermekbe, könyvtárakba, klubhelyiségekbe, és kis létszámú csoportok előtt adjuk elő ezeket a jelmezes-díszletes színdarabokat, majd az adott előadást követi az interaktív beavató rész. Tehát a gyerekkel közös játék és beszélgetés során dolgozzák föl az adott kérdéseket. Ezáltal a diákok jobban megnyílnak, beszélnek a saját problémájukról is. S ha majd ennek a generációnak a tagjai később a kőszínház látogatói lesznek, akkor igazi sikert értünk el. Ez a sorozat Ruszt József, a legendás zalaegerszegi igazgató előtti tisztelgésünk is, mert ő kezdte el a beavató színházat, igaz más körülmények között, és más metódussal.

 Több éve kortárs szerzők műveit is bemutatják. Ez sem lehet könnyű feladat, mikor többen a kortárs jelzőt úgy értelmezik, hogy az nem más, mint egy értelmezhetetlen dolog.

 –Én is hallottam ilyen véleményeket, de ha nem mutatunk be kortárs szerzőket, akkor az a magyar dráma és színműírás ellehetetlenüléséhez vezet. Gondoljunk csak arra, hogy a maguk idejében Molnár Ferenc és Szomory Dezső is kortársnak számítottak. Színházunk az elmúlt esztendőkben olyan darabokat is bemutatott, ami azon túl, hogy kortárs volt, izgalmas kérdéseket feszegetett, jó történeteket mutatott be, és remek szerepek voltak benne, s ezért kedvelte őket a közönség. Az elmúlt évadban ilyen darab volt Szálinger Balázs Köztársaságja, ami magyarországi ősbemutatónak számított, Krusovszky Dénes: Az üveganya című darabjának ősbemutatójára pedig 2013-ban került sor – ez utóbbival szerepeltünk Budapesten a Vidéki Színházak Fesztiválján. A következő évadban pedig a kortárs drámát Tasnádi István Közellensége képviseli. Ezen darabok történetei mind reflektálnak az általános, egyetemes emberi kérdésekre, és mindig színpadra lehet őket állítani.

 Mennyivel nőtt a bérletesek száma, s mi a tapasztalata: az ön által vezetett színházat mennyire tartja a város közössége „sajátjának”?

 –A zalaegerszegieket nagyon érdeklik a színház hírei, bemutatói, és éppen ezért egyre többen látogatják előadásainkat. A megye minden területéről vannak bérleteseink, ezen kívül Somogy, Vas és Veszprém megyéből is, sőt még Lendváról is. Az általam vezetett érában elértük a 10 ezres bérletszámot, és a múlt évadban a „bűvös” 300-as előadásszámot. Ez azért hatalmas eredmény, mert, amint említettem nekünk csak egy hivatalos játszóhelyünk van, és a néző a „lábával szavaz”. S mi alapvetően nem a kritikusoknak, hanem a nézőknek játsszunk.

 Színházuk társulattal működik, vagy darabra szerződtetik a színművészeket?

 –Arra törekszünk, hogy Zalaegerszegen ápoljuk a társulati lét hagyományát. A vidéken általában a lakosok a helyi színészeket szeretik, azokat ismerik, szinte minden nap találkoznak velük. Jól tudjuk, hogy a vidéki színészi lét óriási lemondással jár, hiszen azokat a művészeket, akik nem a fővárosban játszanak, alig hívják szinkronstúdiókba és filmforgatásokra. De úgy érzem, színházat mégis csak vidéken lehet csinálni, mert ott folyik az igazi műhelymunka, ott lehet játszani operettet, gyermekdarabot, drámát, vígjátékot és musicalt. Így egy színész több műfajban is kipróbálhatja magát. A zalaegerszegi színház „magja” már akkor is megvolt, mikor átvettem a vezetői posztot, s a régi gárdát meg is tartottuk, s ezen kívül lehívtunk néhány tapasztaltabb és fiatal kollégát is. S ha már a társulatnál tartunk: meg kell felelnünk annak a kihívásnak, hogy az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény passzusa alapján 2018-ig a művészeink 60%-nak szakirányú felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. A legtöbb vidéki színész viszont a színház stúdiójában sajátította el színészet alapjait. A mi társulatunknak is az 50%-a stúdióban tanult; így ezt a problémát nehéz lesz orvosolnunk, de remélem sikerül, mert szeretném megőrizni a társulati formát, ami biztonságot jelent a művészek számára, mert nálunk mindenki közalkalmazott. A nem túl magas fizetéseket azzal kompenzálom, hogyha vendégszereplésre, vagy netán filmezni hívják művészeinket, örömmel engedem el őket az anyaszínházi elfoglaltságuk függvényében.

 Korábban igazgató úr többször megemlítette a színház költségvetési problémáját. Balaicz Zoltán Zalaegerszeg Megyei Jogú Város alpolgármestere, a Fidesz polgármesterjelöltje július végén lapunknak így nyilatkozott: „mi átvettük a színház teljes fenntartását, de a korábbi 40%-os megyei támogatás elveszett. Ezért Vigh László országgyűlési képviselő úr nagyon sokat lobbizott annak érdekében, hogy 2013-ra és 2014-re egyedi költségvetési támogatással megoldhassuk a színház finanszírozását. De mi eleve azon dolgozunk majd, hogy bázisszámként kerüljön be a mostani költségvetési összeg, hogy ne kelljen minden évben a kormánnyal a többletforrásról egyeztetnünk.” Direktor urat mennyire nyugtatják meg ezek a mondatok?

 –Megnyugtatnak, hiszen évek óta nagyon korrekt és konstruktív a kapcsolatom a városvezetéssel, így Gyutai Csaba polgármester úrral is. Tudom, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a városnak működő színháza legyen, nem csak azért, mert Ruszt József alapította, nem csak azért, mert 30 éves születésnapját ünnepelte, nem csak azért, mert Hevesi Sándor nevét viseli, hanem mert a magyar színházi életben értéket képvisel a Zala megyei kőszínház. Bízom benne, hogy Sztarenki Pál művészeti vezetővel való együttes munkánk is öregbíti színházunk jó hírnevét. Tudom, hogy Vigh László képviselő úr nagyon sokat lobbizott a színházért, ahogy ezt tette Gyutai Csaba, s remélem a jövőben Balaicz Zoltán úr is. Nem szeretek panaszkodni: amikor gondunk volt, az illetékesek meghallgattak minket, és ahogy tudtak, segítettek rajtunk. Ezért is optimistán tekintek a jövőbe.

 Idén ön kapta a legjobb főszerepért járó elismerést a XIX. Magyar Drámaíró Versenyen. Nem jelent –e nehézséget színészként, rendezőként, szinkronszínészként, és direktorként is megállni a helyét?

 –Nem könnyű ennyi minden feladatnak megfelelni, s ezért pontosan meg kell terveznem előre a napi beosztásomat. Ismert a mondás: „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” - az elmúlt fél évben megnősültem, feleségem az Echo TV műsorvezetője, Nagy Kornélia, s november elejére várjuk kislányunkat. Ezért még jobban be kell osztanom az időmet. Nagyon jó munkatársak vesznek körül a színházban, ami megnyugvást és biztos hátteret jelent számomra. Rendezőként a következő évadban a Miniszter félrelép vígjátékkal debütálok, de alapvetően színész maradok, s a rendezői feladatokra az ehhez jobban értő kollegákat kérem föl. Az pedig, hogy 49 évesen színpadon szeretnék játszani, abban nincs semmi meglepő, hiszen ez az a kor, amikor számtalan szerepet képes alakítani egy férfiszínész. Évente 2-3 darabot vállalok Zalaegerszegen, és a szinkronizálni is szeretek, főleg azért, mert mindig jó, minőségi filmekhez hívnak. Amíg fizikailag és mentálisan elég erőt érzek magamban, addig vállalom ezeket a feladatokat, s remélem, hogy ez az állapot minél hosszabb ideig fennmarad.

Medveczky Attila