vissza a főoldalra

 2014.09.12. 

Derűt és erőt sugároztak a remény kis emberei

Szombat este a remény kis emberei, vagyis Kárpát-medencei árva és nehéz sorsú fiatalok mutatták be az István, a király című rockoperát a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán önkéntes segítőikkel kiegészülve. A szereplő gárda igen sokszínű volt: Kárpátaljáról, Székelyföldről, Csángóföldről, Délvidékről és az anyaországból érkeztek a gyerekek.

A darab kezdetére megtelt a nézőtér, közel négyezren látogattak ki a Petőfi Csarnokba, a közönség a szereplőkhöz hasonlóan sokszínű volt, több helyről jöttek el megnézni az előadást a gyermekotthonok nevelői, a Felvidékről és Délvidékről pedig külön buszt is indítottak Budapestre. A rockopera kezdete előtt az előadás főszervezője, Szűcs Balázs atya beszélt a nézőkhöz, elmesélte, hogyan jutottak el a gyerekekkel odáig, hogy közösen előadják az István, a királyt, és elmondta, hogy milyen vidékekről érkeztek a fiatalok. Megköszönte Áder János köztársasági elnök úrnak, hogy támogatta az előadást, valamint vállalta a fővédnökséget, és Baricz Gergőnek, hogy vállalta a krónikás szerepét.

A rockopera bemutatása rendkívül jól sikerült, kiemelhetnénk a női szereplők, különösen Gizella és Réka hangját, Torda és Laborc kitűnő színészi játékát, István és Koppány erőteljes karakterét, a tánckar dinamizmusát, vagy azt a pillanatot, amikor a rockoperát záró himnuszt a Kárpát-medence valamennyi vidékéről érkező szereplők és közönség együtt énekelte.

Jó volt látni, hogy az emberek derűsen, mosollyal az arcukon vagy meghatottan indultak haza a Petőfi Csarnokból, sokan kiemelték közülük, hogy mennyire erőteljes és tiszta volt az előadás, mentes mindenféle belemagyarázástól. Hasonlóan dicsérte az előadást az 1983-as ősbemutatón Réka szerepét éneklő Sebestyén Márta is, aki szintén megtisztelte jelenlétével a remény kis embereit.

Örömteli volt, hogy a gyerekek megmutathatták értékességüket, megajándékozhatták előadásukkal az embereket, a közönség pedig jelenlétével a gyerekeket, továbbá nagylelkűen adakoztak a gyerekotthonok javára. Ezenkívül több tanulsága is volt az előadásnak.

Bebizonyosodott az, hogy milyen sok erőt ad valakinek, ha hisznek benne. Balázs atya és segítői mindvégig hittek a gyerekekben, ami hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok túllépjenek önmagukon és egy ilyen magas szintű előadásra legyenek képesek. A rockopera bemutatását óriási munka előzte meg. Mint korábban írtam, a gyerekek évközben külön-külön készültek szerepükre, az előadás előtt pedig két hétig táboroztak együtt Csobánkán, és próbáltak keményen. Az árva és nehéz sorsú fiatalokra általában jellemző – érthető módon – hogy csak az itt és most érdekli őket, az hogy az adott pillanatban jó legyen nekik. Nem is értették mindig, hogy miért kell anynyit próbálni. Viszont az előadás után megtanulhatták, hogy van értelme nagyot álmodni, és azért dolgozni, érdemes hosszú távú célokban gondolkodni.

Az előadásnak és a kéthetes táborozásnak másik nagy eredménye, hogy a történelmi Magyarország különböző vidékeiről érkező árva és nehéz sorsú fiatalok között minden fal leomlott, székely a kárpátaljaival, csángó a délvidékivel kötött barátságot, és még sorolhatnám. Igazi csapattá kovácsolódtak össze, valóban megélhették az összetartozást. Hála Istennek ezek a kapcsolatok nem szakadnak meg, további táborok várnak a gyerekekre, és a tervek szerint a következő években a határokon túl, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken is bemutatják az István, a királyt a remény kis emberei.

Merle Tamás, latin-történelem szakos tanár