vissza a főoldalra

 2014.09.12. 

Újjászőni a nemzet kelméjét

Az európai közösségi térben csak egy közös magyar világ létezhet

A minden megvalósuló magyar célon felháborodóknak már a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozása sem tetszett. Elsősorban a rászánt költségvetési forrásokat sokallták. A magyarság összefogását is feleslegesnek tartók állandó céltáblájává vált szerkesztőségünk vendége, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Székelyudvarhely korábbi polgármestere.

 Megalakulása óta támadja a liberál-bal a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet. Elnök úr, kérjük vázolja, mi a fő célja és a feladata az intézetnek?

 – A magyar kormány szándéka és kezdeményezése alapján létrejövő Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) küldetése a XX. század zivataros eseményei miatt a világban szétszóródott és a Kárpát-medence számos országában széttagoltan élő magyarság önazonosságának megőrzése, szülőföldjén való megmaradása és gyarapodása, a szocialista kormányzatok által tovább mélyített, a magyar nemzeti összetartozás-tudaton ejtett sebek enyhítése, illetve a nemzetegyesítés ügyének kiteljesítése. A Kárpát-medencei magyar közösség jövőjének tudatos megtervezését a közel százévnyi magyarság-erózió tette halaszthatatlanná. A magyarok lélekszáma a szomszédos országokban és a diaszpórában folyamatosan csökken, a felsőoktatásban a magyarok aránya mindenütt alacsonyabb a többségi nemzetekhez tartozóknál; mindenhol kulturális, oktatási, szociális és gazdasági pozícióvesztés, esetenként pedig szellemi és fizikai ellehetetlenítés tapasztalható. A NATO- és európai uniós integrációk után azonban a XXI. században eljött az ideje a nemzeti integrációnak is. Az európai közösségi térben nincsenek többé határon inneni és határon túli magyar ügyek, csak közös magyar ügy van, egy magyar világ, amelyben minden magyar felelős minden magyarért.

 Szándékában áll az intézetnek az elmúlt évek során létrejött széttagolt, ám jószándékú kezdemények integrálása, vagy önök más irányú kutatást végeznek majd?

 – A 2010–2014 közötti négy év a határokon átívelő nemzetegyesítés szempontjából kegyelmi időszaknak számított, hiszen megszülettek a nemzet újraegyesítésének lelki és közjogi alapjait megteremtő törvények. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény, a kettős állampolgárságot bevezető törvény, Magyarország Alaptörvénye és az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény elfogadása az ünnepnapokat hozták el minden magyar ember számára, határon innen és túl. A nemzeti kormány elkötelezettsége jegyében miniszterelnök úr jó ütemérzékkel hívta életre az intézetünket: nem várta meg a 2014. évi választás esztendejét, hanem már egy évvel korábban megalapította, hogy mire nekifogunk az újabb négy esztendőnek, már meg tudjuk fogalmazni azokat a konkrét javaslatokat, amelyek az elmúlt négy év csodálatos ünnepnapjainak tartalmát kivetítik a hétköznapokba.

Az ünnepnapok után azonban hétköznapok következnek és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek a hétköznapokat kell az említett ünnepnapok által kijelölt tartalommal megtöltenie. A kovász szerepét kell betöltenünk: az elmúlt két évtizedben ugyan sok jó szándékú kezdeményezés indult hasonló céllal, de ezek sosem álltak össze egységes és jövőképközpontú stratégiává. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a jövőképvezérelt nemzetstratégiai közgondolkodás erősítése, a tervezési, értékelési és monitoring rendszer kialakítása, valamint a kiemelt nemzeti integrációs feladatok szakmai koordinációja mellett – döntés előkészítő feladatkörének megfelelően – háttéranyagokat készít a kormány számára. Munkánk során összehangoljuk a szakmai szereplők, tudományos műhelyek együttműködését; konferenciákon, műhelyfórumokon és munkacsoportokban is konzultálunk az érintett közösségekkel. Együttműködünk a Kárpát-medencei és nemzeti intézményi szakértői, illetve kutatói hálózatokkal, kormányzati szereplőkkel és háttérintézményekkel. A nemzetstratégiai és nemzeti integrációs kutatások koordinációja mellett szakmai konferenciákat szervezünk, gyűjtjük a jó gyakorlatokat és gondoskodunk azok Kárpát-medencei disszeminációjáról. Értelmezésünk szerint a nemzetegyesítés összefüggő Kárpát-medencei hálózatok kiépítését, jól működő rendszerek felállítását jelenti az élet valamennyi területén. Ez a mi lehetőségünk és felelősségünk. A nemzet kelméjét kell újraszőnünk: a XX. század fájdalmaira XXI. századi modern, új eszközökkel kell gyógyírt találnunk.

 Az anyaországban élő és a külhoni magyarság összefogása, s ezáltal egy összefüggő rendszer létrehozásának melyek a legfontosabb elemei?

 – Egyre többek számára nyilvánvaló, hogy különféle gazdasági, demográfiai, szociális bajainkat nem igazán lehet külön-külön orvosolni, ezért ha a problémáink megoldásában lesz változás, akkor az nagyjából egy időben fog bekövetkezni az egész magyarság életében. A Kárpát-medencei méret pedig a legnyilvánvalóbb megoldási kerete valamennyi itt élő magyar és nem magyar problémájának. Ezért van tehát olyan összefüggő, Kárpát-medencei rendszerek kiépítésére szükség, amelyek kézzelfogható jövőképet mutatnak a külhoni magyarság számára. A nagy kihívás az, hogy hogyan tudjuk a szétszórtságunkat előnyünkre fordítani, és hogyan tudunk új nemzetközösséget építeni, új jövőképet fölállítani minden magyar számára. Ahogyan miniszterelnök úr is hangsúlyozza, jövőnket erős nemzeti kormány mellett az Európai Unión belül képzeljük el, a választók is ezt erősítették meg április 6-án. Ha pedig ez így van, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy az Európai Unión belül milyen lehetőségei vannak a magyarságnak. Európa homogenizálni akar, Európai Egyesült Államokat kíván létrehozni, mi pedig a Nemzetek Európáját látjuk magunk előtt. No de éppen a homogenizálás szándéka, a multikulturalizmus előtérbe helyezése okán biztosít jelentős forrásokat az unió a különböző országok közötti együttműködésekre. Ha pedig ezt a lehetőséget mi lefordítjuk gyakorlati magyarra, az derül ki, hogy mivel közösségi szempontból önmagunkkal vagyunk határosak, a szomszédos országokkal megvalósuló együttműködéseknek a külhoni magyarok is a haszonélvezői lehetnének, vagyis mindez az összmagyar ügynek is a javára válna.

Gondolom, egy ilyen rendszernek, hálózatnak a kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Mely hazai és határon túli intézményekkel kötöttek együttműködési megállapodást?

 – Az NSKI aktív, konstruktív, tenni akaró, építkező, a XXI. századi modern eszközökkel élni kívánó intézmény, amely a Kárpát-medence és a nyugati magyarság szervezeteinek hálózatba fűzésével hívja összefogásra, közös gondolkodásra, közös tervezésre és közös cselekvésre a világ magyarságát, a Kárpát-haza Fejlesztési Rendszerért elkötelezetten tenni akarókat. Ehhez a korszakváltó feladathoz kínáltuk-kínáljuk együttműködésünket a jó akaratú, felkészült szakembereknek és a partnerségre nyitott szervezeteknek. Jelen pillanatban stratégiai megállapodásunk van a Budapesti Corvinus Egyetemmel, a Néprajzi Múzeummal, a Nyugat-magyarországi Egyetemmel, a Nemzeti Művelődési Intézettel, a Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetséggel, a PI-NET-tel, amely a Doktoranduszok és Kutatók Nemzetközi Szervezete, a Nemzeti Innovációs Hivatallal, illetve előkészítés alatt áll megállapodásunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, a Pécsi Tudomány Egyetemmel, a révkomáromi Selye János Egyetemmel, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával és az erdélyi Sapientia Egyetemmel, valamint a Magyar Tudományos Akadémiával és a Központi Statisztikai Hivatallal.

 Melyek a legfontosabb elemei az önök által összeállított Kárpát-haza programnak?

 – Külhoni magyar nemzeti közösségeink kérdése mindenekelőtt gazdasági kérdés. A Kárpát-medencei gazdasági és társadalmi háló újjászövése a Nemzeti Együttműködés Programjának, illetve a magyar kormány gazdaságpolitikájának is kiemelt részét képezi, sőt beilleszthető a közép-európai együttműködés rendszerébe is. Úgy gondolom, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés politikájához megtaláltuk, felfedeztük a forráslehetőségeket is, ugyanis az Európai Unió lehetővé teszi, hogy a tagállamok a rendelkezésükre álló uniós fejlesztési forrásokat meghatározott arányban és feltételek mellett a határaikon kívül is felhasználhatják. Amint említettem, ez a mi esetünkben a magyar–magyar kapcsolatokon keresztül a Kárpát-medence fejlesztését jelentheti, amely törekvés egybeesik a közép-európai együttműködés rendszerével. A fent leírt uniós – közvetlen tagállami, szomszédos országok tagállami, ETE és közvetlen brüsszeli – források lehetőségére építve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet javaslatot tett a Nemzetegyesítés Fejlesztési Rendszerének felállítására. A fejlesztési rendszer tartalmát két tervdokumentum a Kárpát-haza Fejlesztési Koncepció 2030 és a Nemzetegyesítés Fejlesztési Programja 2014–2020 biztosítja, melynek tervezeteit összehangolva a külhoni gazdaságfejlesztési elképzelésekkel az Országgyűlés által 2013 őszén elfogadott Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióra építettük. Ezzel párhuzamosan pedig létrehoztuk és folyamatosan bővítjük a Nemzetegyesítés Fejlesztési Rendszerének működtetését biztosító, a ma 300 fejlesztési szakértőt és 200 szervezetet magában foglaló Kárpát-haza Fejlesztési Hálózatot. Az imént említett két tervdokumentumról Duray Miklós azt mondta, hogy „Trianon óta ez az első gazdasági és tudás irányzatú össznemzeti fejlesztési törekvés”. Ha Duray Miklós mondja ezt, akkor úgy gondolom, annyira rossz munkát nem végezhettünk… Tulajdonképpen a rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év alatt effajta szemlélettel mindezt így még senki nem gondolta végig és nem is tervezte, szervezte meg ezt a lehetőséget. Lehet és kell siránkozni, búslakodni a Trianon okozta sebeken és fájdalmakon, de ahogy erre a nemzeti együvé tartozás tanúságtételéről szóló törvény is ösztönöz, inkább próbáljunk meg a jövőbe tekinteni és együtt gondolkodni, együtt cselekedni. Ez pedig a XXI. század európai uniós körülményei között, amikor a határok lassan felszámolódnak, már nem is annyira nehéz. Csak rajtunk múlik, hogyan szervezzük meg közös életünket itt a Kárpát-medencében. A kedvező szabályok azonban csupán a lehetőséget teremtik meg. A gyakorlati megvalósítás komoly kihívást jelent, aminek csak közös akarattal és összehangolt cselekvéssel tehetünk eleget. Valamennyi magyarlakta régió részvételével, úttörő munkával kell Kárpát-medencei kiterjedésű fejlesztési rendszert létrehoznunk és működtetnünk úgy, hogy ennek érdekében egyidejűleg kell tervezési, együttműködési és finanszírozási modellváltást megvalósítanunk. Első lépésben regionális partnereinkkel Kárpát-medencei fejlesztési fórumsorozatot szerveztünk, illetve létrehoztuk az előbb említett, folyamatosan bővülő fejlesztési, szakértői és szervezeti adatbázist, amely lehetővé teszi a közös célok meghatározását, az ehhez szükséges erőforrások felmérését, és biztosítja a tervező munka szakmai hátterét, valamint a fejlesztési programok megvalósításának partnerségi feltételeit. Ehhez a munkához intézetünket két szakmai pillérre építettük: a Kutatáskoordinációs Igazgatóságon történik a kutatás, a tervezés, a gondolatok megszületése, a javaslatok megfogalmazása, a Nemzeti Integrációs és Kárpát-medencei Hálózatfejlesztési Igazgatóság pedig az elméleti elemek gyakorlatba ültetésével életszerűvé teszi azokat. És természetesen fordítva: sokszor az élet tapasztalatai mutatják meg, hogy milyen elméleti alapokra volna szükség, és ilyenkor célszerű, ha tudományos alapon is alátámasztjuk: helyesen mértük-e fel bizonyos problémák megoldásának irányát?

 Vannak, akik azt mondják, a külhoni magyar közösségek nagykorúak, majd megoldják maguk a problémáikat. Mennyire tartozik felelősséggel a külhoni magyar közösségek sorsáért a Nemzetstratégiai Kutatóintézet?

 – Az elmúlt huszonöt év tapasztalata, hogy a külhoni politikai szervezetek nem tudták megakadályozni az anyaországon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek térvesztését. Ha arra gondolunk, hogy Bukarest, Belgrád, Pozsony és Kijev tulajdonképpen ellenérdekeltek a külhoni magyarság jövőképének fejlesztése tekintetében, akkor minden bizonnyal kijelenthetjük, hogy igazi, hatékony stratégiát csakis Budapesttől várhatunk. Magyarország 2011. április 25-én elfogadott Alaptörvénye leszögezi: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” A Nemzetstratégiai Kutatóintézet mint a magyar kormány háttérintézménye büszkén, felelősséggel és hűséggel képviseli ezt az álláspontot.

 Hogyan lehet azt megerősíteni, hogy a több száz kilométerre a határtól élő magyarok magyarul beszéljenek, magyarul gondolkodjanak?

 –Nem véletlen, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelmondatául az imént is felemlegetett „Felelősséggel és hűséggel!” felhívást választottuk. Ha kezemben tartom a Bibliát, akkor – saját értelmezésem szerint – a Szentírás Istennek az ember iránti magatartását a hűséggel jellemzi, a felelősséget pedig – Isten megszólítására – az ember válaszaként értelmezi. Mindez arra biztat bennünket, hogy erre a két értékre valamennyien fölépíthetjük egész életünket: a felelősségre, illetve a hűségre bátran hagyatkozhatunk a megpróbáltatások idején is. Ha Isten a teremtéskor az emberekre a Földet bízta, akkor ránk, magyarokra – bizton állíthatom – a Kárpát-medencét bízta, ezért mindannyiunk közös feladata, hogy szolgáljuk, gyarapítsuk, óvjuk és adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak őseink szállásterületét, a Kárpát-medencét! A Nemzetstratégiai Kutatóintézetnél dolgozó egyik kedves kollégám ezt így fogalmazta meg: „Nem az az igazi magyar, akinek a nagyapja magyar volt, hanem az, akinek az unokája is az lesz!”

 Mennyire tartják lényegesnek a határon túli területeken, a magyarok által lakott régiókban lévő gazdasági erőforrások, az iskolák védelmét, s azt, hogy az infrastrukturális állapotok megfelelők legyenek?

 – Erre a kérdésre engedje meg, hogy miniszterelnök úr Tusványoson mondott beszédéből idézzek: „Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.” Mindezt, úgy gondolom, nem lehet félremagyarázni!

 A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként a feladatok megvalósítása terén 2014 végére milyen részeredménnyel lenne elégedett?

 – Nézze, mi tudjuk, hogy hová tartunk, és azt is tudjuk, hogy mit akarunk. Új világot magunk köré. Olyan közeget, amelyben érdemes születni, élni és meghalni. Tanulni okosan, dolgozni pontosan és szépen, létezni egymás megértésében, és együttműködésben. Ahogyan Ady Endre fogalmazott: „Imádni az Istent, és egymást szeretni”. És mivel a nemzeti integráció összefüggő Kárpát-medencei rendszerek kiépítését jelenti, így ezen gondolatok jegyében szeretném felhívni mindannyiunkat, hogy szorítsuk meg egymás kezét. Mert ha minden magyar megfogja egy másik magyar kezét, keblünkre ölelhetjük a Kárpát-medencét!