vissza a főoldalra

 

 

 2014.09.19. 

Művészeink előtt kiszámítható pályamodell áll

A színház akkor látja el jól a feladatát, ha a legkülönbözőbb igényeknek is színvonalasan meg tud felelni

A Szigligeti Színház a 2014/2015-ös évadban is nagyszerű előadásokat kínál közönsége számára. A hat bérletes bemutató mellett a bérletszünetes és a Szín-Mű-hely-beli darabok is jó szórakozást kínálnak. A Szigligeti Színház Szervező-és Jegyirodájában még vásárolhatók az új évad bérletei. Az évad már szeptember végén indul, a Csongor és Tündét Kiss József rendezésében láthatják a színház bérletesei. Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: színészeinknek van jövőképük, kiszámítható pályamodell áll előttük, s minden egyes évadban igyekszem számukra művészileg méltó, mennyiségileg megfelelő számú feladatot biztosítani.

 A 2013–14-es évad 275 előadását 101 ezer néző látta. Immár hetedik évadban voltak képesek folyamatosan megtölteni a Szigligeti Színház nézőterét. Mi a titok nyitja?

 –Még hét évvel ezelőtt mondtam egyik társulati ülésen, hogy ne keressük a különlegességeket, ne hajszoljuk a sikert, hanem végezzük becsületesen, legjobb tudásunk szerint munkánkat, és annak meglesz az eredménye. Mindez már a nevemhez köthető első évadban bizonyságot nyert, hiszen – többek között – Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című drámája és Kiss József művészeti vezetőnk, rendezőnk színdarabja, Az angyalok nem sírnak is hatalmas sikert aratott. Hét évad alatt összesen 42 bérletes előadást mutattunk be – egy évadra hat bérletes előadást tervezünk – , s ezek mind elnyerték a közönség tetszését. Általában mindegyik színháznak vannak sikeres és kevésbé eredményes időszakai – azt szokták mondani a szinusz-görbe mentén haladnak. Ez volt jellemző korábban a szolnoki színházra is. Végtelenül nagy örömmel tölt el bennünket – direkt használok többes számot, mert a színházi munka az egy közösségi munka – , hogy a munkánk meghozta a gyümölcsét, és immár hét esztendeje a Szigligeti előadásait kedvelik a nézők. Több mint 13 és félezer bérletesünk van, ami a 74 ezer lélekszámú városhoz viszonyítva nagyon jó arány. Természetesen nézőink nem csak szolnokiak, hanem az agglomerációból, és az ország több részéből is látogatják előadásainkat. Nagy hagyománya van Szolnokon a bérletes előadásoknak, és a bérletesek igényét kielégíteni nem kis és könnyű feladat, erre magam képtelen is lennék, éppen ezért egy team vezeti a színházat, s mindenkinek megvan a maga munkaterülete.

 Igyekszik a színház vezetése minden művésznek tudásához méltó feladatot adni, hogy évadról-évadra fejlődhessenek a színészek pályájukon?

 –Színészi létemből fakad, hogy fokozottan figyeljek a színészek fejlődésére. Hiszen annak idején bennem is fölvetődött az a kérdés: a rám osztott egyes szerepek mennyire befolyásolják a színházon belüli jövőképemet. Színészeinknek van jövőképük, kiszámítható pályamodell áll előttük, s minden egyes évadban igyekszem számukra művészileg méltó, mennyiségileg megfelelő számú feladatot biztosítani. A szolnoki társulat pedig az elmúlt hét esztendő alatt nagyon kiforrott, és minden szerepkör betöltésére megvannak a színészeink. Azt bizonyára tudják a színházszerető olvasók, hogy a drámairodalomban sokkal kevesebb a női, mint a férfi szerep. Ezért minden évben bemutatunk olyan színdarabot, amit csak hölgyek játszanak. Így a 2014/2015-ös évadban Mark Dunn: Öt nő az esőben című előadását láthatja a nagyérdemű. A fiatalok közül pedig néhányan, akik nem végezték el az egyetemet, beiratkoztak a színész szakra, s diplomás művészek lesznek. Tanulmányaikat pedig a színház finanszírozza. Erre egy példa: Molnár Nikolett, színházunk fiatal színésznője, aki tavaly kapta meg a Junior Prima-díjat, olyan naíva és hősnő szerepeket kapott egymás után, amelyek lehetővé tették számára a szakmai fejlődést. Előadásaink többek között azért is tetszenek a közönségnek, mert színészeink kiválóan teljesítenek, nemcsak a fő- , hanem olykor mellékszerepekben is. Néha még jól is esik a művészeknek, ha egy-egy produkció alatt van idő feltöltődni a következő feladatra, hiszen színészeink az évad során több mint 200 produkcióban lépnek föl, ami hatalmas önfegyelmet követel meg, de boldogságot is jelent számukra.

 Mekkora társulattal dolgozik?

 –Színházunk dolgozóinak száma nem haladja meg a 70 főt, és kevesebb, mint 20 színésszel mutatunk be évadonként több, mint 200 produkciót. Színészeink többsége közalkalmazott, ahogy a többi munkaterületen dolgozók is. Tehát aránylag kis társulattal dolgozunk; természetesen vendégművészeket is hívunk, olyanokat is, akikkel évadonként szeretünk együtt dolgozni, de ők nincsenek státuszban nálunk, hanem darabszámra szerződtetjük őket. S én pedig megteszek mindent annak érdekében, hogy színházunk dolgozói, művészei a lehetőségek függvényében a legjobb mértékben legyenek anyagilag megbecsülve.

 A szolnoki közönség a színházban szórakozni szeretne, vagy fajsúlyosabb darabokra vágyik?

 –A szórakoztató daraboknak nagyobb a visszhangjuk, bár az elmúlt évadban bemutatott A salemi boszorkányok ugyanúgy telt ház előtt ment, mint a Mágnás Miska. Igaz, az utóbbival még nagyobb közönségsikert értünk el. Egy színház akkor látja el jól a feladatát, ha a legkülönbözőbb igényeknek is színvonalasan meg tud felelni. Természetes, hogy a könnyebb műfajt többen szeretik. Büszke voltam, mikor Németh László Égető Eszter című regényének televíziós változatában Máté Józsefet alakíthattam, több néző gratulált utána, de azért sokkal nagyobb nézettsége volt azoknak a tévés kabaréknak, amikben szerepeltem. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen a vígoperákat is többen kedvelik, mint a zenedrámákat, s az operettek melódiái fülbemászóbbak, mint az oratóriumoké. A szolnoki közönség pedig – tapasztalatom szerint – a műfaji sokszínűséget kedveli. Nem szándékoztam soha olyan színházat vezetni, amiben csak tragédiákat, vagy csak könnyedebb darabokat adnak elő – s természetesen csak jól megírt komédiákat, vígjátékokat adunk elő a lehető legmagasabb színvonalon. Mi tehát a lehető legkülönbözőbb műfajokat ajánljuk a bérleteseink számára, viszonylag nem drága áron. S ha csak arra gondolunk, hogy városunk lakóinak több mint 15%-a választja a színházat (is), mint a kikapcsolódásnak, a kultúrával való feltöltődésnek a formáját, az nagyon jó arány.

 Végezetül, legyen szíves szólni a 2014/2015-ös évad előadásairól.

 –Az évad tehát Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével kezdődik, majd bemutatjuk a Csehov Cseresznyéskertjét Szinetár Miklós rendezésében. Breffort–Monnot: Irma, te édes című zenés komédiája is színpadra kerül, amit Várkonyi Mátyás–Miklós Tibor: Sztárcsinálók rockoperája követ. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi Prima Díj átadóját színházunkban tartják, s arra az alkalomra is gálaestre készülünk. Október 23-ára egész estés ünnepi műsort rendezünk. November elején pedig a holokauszt áldozatai előtt hajtunk fejet egy színházi összeállítással. Az operettkedvelőknek Lehár Ferenc klasszikusával, a Luxemburg grófjával kedveskedünk, s az évad utolsó nagyszínházi előadása Georges Feydeau: A női szabó fergeteges vígjátéka lesz. Idén is láthatják a tévénézők a szolnoki színház szilveszteri gálaműsorát, de most fölvételről, s mellette a teátrumban, december 31-én két előadást is játszunk. Tehát ez az évad is, főleg annak első fele nagyon sok feladatot ró a színészekre, s a vezetésre is, de örömmel tesszük, mert célunk, tisztességesen szolgálni a közönséget.

 

Medveczky Attila