vissza a főoldalra

 2014.09.19. 

Gyerekek

Már vagy húsz évvel ezelőtt történt, hogy Réti Miklósék nyaralójába érkeztünk, ahol Győri Béla vendégeskedett ikerlányaival. Fanni és Sára 5 évesek lehettek, délután a tetőtérben aludtak. A kicsit hangosabb szó, a nevetés felverhették az ikreket, mert egyszer csak borzas fejecskéjük feltűnt a falépcső pihenőjében, s a következő pillanatban már Fanni-Sára Csurka István ölében csicsergett. Folyt a kis csitrikből a szó, egymást túllicitálva, hogy melyikük hallotta meg először a vendégeket, de az biztos, hogy Sári kérdezte a lépcső tetején: csak nem a Csurka Pista hangját hallom? Aztán a pizsamára pörgős szoknyát húztak és bemutatták tánctudásukat, később énekeltek, verset mondtak. A másik esetnek is van már jó ideje. Augusztus 20-án a Bazilikából gyalogosan indultunk a Margit-szigetre Mátéékhoz, a Szent István-napi körmenet után.

Csurka István bocskaiban, szokása szerint szemlélődve, pár lépéssel előttünk, mi pedig fecsegve, nevetve utána, közöttünk 2- 3 méter távolság is volt, úgy közelítettünk a Margit hídon az atlétikai klub lejárójához, hogy kis vacsora, borozgatás közben megnézzük majd a tűzijátékot. Ellenkező irányból érdekes társaság közeledett, sok kisgyerekkel, egyikük nyakában nagyobb méretű mogen dogen villant. A felnőttek zord arccal mérték végig az elnököt. Akkor még a bocskai maga is megbélyegzett volt, nemcsak a belőle divatot teremtő író. Az elnök csak lépkedett, komótosan, ügyet sem vetve a szemközt jövőkre. Egyszer csak a tovahaladó társaságtól lemaradt, utánuk szaladó göndör sörényű fiúcska megtorpan Csurka Istvánnal szemben, úgy kétlépésnyire a monumentális termet előtt, ragyog a kis pofája, mint aki talált valami kincset, olyan hangon kiált a távolodó felnőttek után: mama ki ez a szép bácsi?

Legkisebb fiúunokám most töltötte a hármat. Ovi után egy mesefilm nézés – ha nálam van – elvileg megengedett a számára, ilyen alkalmakkor ő kezeli a távirányítót. Figyelem a gyerek „fogyasztói szokását”. Azon az állomáson, ahol komolyzene csendül fel, megáll, sokáig hallgatja, tételszünetben a közönséggel együtt tapsol. Népzene esetén csípőre teszi kövér kis kezeit, a legényest próbálgatja, ilyenkor nagy igyekezetében a nyelvét is kinn felejti. A sportot közvetítő vagy reklámozó állomásokon, ahányszor gólt rúgnak, a levegőbe bokszol, és hajrá magyarok, hajrá magyarok, kiabálja. A magyar népmesék sorozathoz érve, Szabó Gyula hangjára letelepedik babzsákjára, teljes odaadással figyel. Utána indulunk vacsorázni. A nappaliban a képek között a falon, egy Csurka Istvánt ábrázoló ceruzarajznál mindig megáll. A rajz alatt bekeretezve függ egy tölgy sárga levele Gárday Gábor versével. Mama, meséld el, ki jött hozzám, amikor születtem, fogja a térdem, és addig nem ereszt, míg el nem mondom. Az asztalnál azt kérdi, mielőtt enni kezd. Mama, én is Pista bácsi leszek?

czyla