vissza a főoldalra

 2014.09.26. 

Döglött ügyek osztálya

Gyurcsány és Kóka Indonéziában jártak 2005-ben, üzletemberek társaságában. Valamilyen titokzatos beruházás ügyében, amelyről magánjogi szerződés is született egy vagy több magyar tulajdonú, de nem Magyarországon bejegyzett cég és Szumátra kormányzója között. Valahogy kiszivárgott a hír, amelyről Gyurcsányék közölték, hogy hazugság! Aztán azt, hogy mégsem teljesen, de az biztos, hogy ennek az üzletnek semmilyen módon sem részese a magyar állam, az kötelezettséget sem vállalt, és támogatást sem adott a tervezett projektekhez. Mondták. Valami bányamegnyitás, erőmű- és vasútvonal-építéséről is volt szó, meg kenőpénzekről. Ezt már nem úgy tagadták, mint a többit, hanem a gazdasági miniszter szóvivője azt hangsúlyozta, hogy a nyilvánosságban kenőpénzként említett 25 millió dollár, az csak egy kölcsön. Szóval nem így, ebben a formában igaz, hanem úgy és abban a formában viszont valóban létezett. Csupán aprópénz az egész, mondták, rongyos 20 millió dollárról volt szó. Az OECD által is szabályozott, kötött felhasználású hitelként ajánlották fel a cunami sújtotta országnak. (A kötött felhasználású hitelek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem lehet őket kereskedelmileg megtérülő beruházásokra fordítani.) A szerződést valószínűleg unalmukban csupán előkészítették, már alá sem írták, az összeget így soha nem is hívta le az indonéz kormány – kábították az érdeklődőket. Ahogy soha többé nem volt szó a többször említett – feltehetőleg a későbbi, életbe nem lépett kölcsönszerződéssel valamiért összekevert – négymillió dolláros, 2005 eleji utalásról sem. Az Indonéz befektetési anomáliaként elhíresült ügy körül szaglászókat elhajtották a közpénz akkori éber őrei, mondván, lehet továbbállni, nincs itt kérem semmi látnivaló! Ám a Jakarta Post beszámolt a magyar befektetők négymilliárd dolláros beruházási projektjéről, melynek aláírásánál, 2005 júliusában ott volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter is. Kell még mondanom valamit, Ildikó?

 ***

Ó, ó, ó, nagymami, drága nagymami

 Gyurcsány harmadik felesége Dobrev Klára nagymamájának összesen 17 testvére született. A drága nagymami még 1936 előtt pártfeladattal a Szovjetunióba ment, ahol Kun Bélánál is lakott, sőt annak személyes védnöksége alatt állt. Gyakran volt arc- és homloküreg-gyulladása, ezért valójában az orvosok javaslatára vetett szemet a Szemlőhegyi út 42. alatti zsidó tulajdonra. Beköltöztek, az eredeti tulajdonos nem számított. A minden ember egyenlő, csak mi kicsit egyenlőbbek vagyunk kezdetű tökéletesen demokratikus eszmét hirdető különös vágású emberek természetesen cselédet tartottak. Nem is egyet. Takarítónő, szobalány, szakácsnő szoptató és dajka, valamint sofőr és kormányőr is dolgozott a háznál. A konfiskálás után az épület 1992-ben a II. kerületi Önkormányzat tulajdonába ment át, 1995-ben, az SZDSZ–MSZP hatalomra kerülésekor eladták korábbi bérlőiknek, az Apró-család tagjainak természetesen áron alul a rózsadombi villát.

A könnyes bús történetet feldolgozó, nagyon kritikus történész tollából származó „eredetmonda” soha nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy az áron aluli ingatlan vásárlási lehetőség a kor szokásának megfelelően mindenki számára nyitva volt, csak az a bibi, hogy nem mindegy, hogy a káder dűlőn pártfinanszírozott, állami pénzen felújított, tanács által karbantartott, rózsadombi villát szerezhetett meg a vevő áron alul, vagy egy romos ferencvárosi bérlakást. Itt átadnám a szót a kutatónak. „A kevesebb mint 9 millió forintért vett 159 négyzetméteres lakás tulajdonjogát nem sokkal később a Fittelina Kft. szerezte meg kétszer annyiért. Nem elhanyagolható különbség továbbá, hogy az első vételár esetében csupán 10%-ot kellett készpénzben fizetni, a maradék összeget pedig 25 év alatt törleszthette a vevő. A Fittelina Kft. 58 millió forintért átépítette az ingatlant: ekkor fejeződött be a tetőtér átépítése, épült meg az uszoda, szolárium, szauna valamint az utcafront terméskő fala, valamint az épület belső liftje.

Jelenlegi állapota szerint az ingatlan 1422 négyzetméteres telken található. Földszintjén egy 102 négyzetméteres, két szobás lakás (itt Jahner-Bakos Mihály lakott), első emeletén egy 220 négyzetméteres, négyszobás lakás és egy 159 négyzetméteres, két egész és három félszobás lakás kapott helyet, emellett a tulajdoni lap nyilvántart egy 22 négyzetméteres garázst is. A tulajdoni lapok adatai azonban annyiban félrevezetőek, hogy a lakások valójában több szintet is elfoglalnak illetve a tetőtérben (ma második emelet) kialakított részek is ideszámítottak. 1996-tól a tetőteret teljes terjedelmében teljes értékű lakásként építették ki.”

 ***

Kutyasátras társaság

 Mi azt mondtuk, attól vagyunk különbek, mint a tisztán kalmárszelleműek, hogy van egymás iránt bizalom, mert összetartozunk! Ennek lehetnek csak forintokban mérhető határai? Ez nem egy alapvetően lelki közösség? Ha annyi a lé, ok, ha nem, dzsihád?

Nem fogadom el azt az érvet, hogy mert nincs külső ellenség, ezért belül feltétlenül egymásnak kell esni. Tudniillik hamis. A demokratúrát a vadliberalizmust és a rablókapitalizmust piacgazdaságnak hirdető közeg sincs még kitakarítva. Annak ellenére, hogy csúfosan megbuktak, és csupán egy rothadó halmazt hagytak maguk után, egy szemétdombot, ám ez a szemétdomb olyan magas, hogy kakasként most például Gyurcsány kukorékol rajta. Egy önimádó és rettenetesen korlátolt diktátor.

A parlamenti főbejárat tövében egy nagyobb kutyasátorba bevackolódott 4-5 fős társaság, előttük tábla, rajta hosszú és értelmetlen szöveg. A végén a lényeg: buktassuk meg Orbán Viktort, ha demokráciát akarunk!

A közvélemény teljes félrevezetése zajlik. A Norvég pénzek minimum gyanús kezeléséből fakadó kellemetlen tények teljes letagadása és az esztelenségig fokozott propaganda a házkutatás céljából a helyszíneken megjelent rendőrök létszáma kapcsán. Mert semmi törvénytelen, netán udvariatlan cselekményről nem tudnak beszámolni. A vád az: sokan voltak. Egy helyszínen mindjárt tizenketten. Huh! Tizenkét dühös ember. Az egyik a kutyát fogta, kinn a kertben, amíg a másik a pénztárkönyvet kereste. Ahol Sorossal összefüggésbe hozható pénzek felhasználását vizsgálják ott nincs demokrácia, ott zsarnokság van, ahol mindenki szem a láncban, citálja Illyést egy idegbetegnek tűnő személy R. Egon sűrű bólogatása közepette az ATV-n

Pedig sem a magyar Parlamentet környező házak tetején, sem a Köztársasági Elnöki Hivatal közelében a várban sem másutt nem ácsorognak mesterlövészek, mint mondjuk Amerikában, ahol a Fehér Ház és minden kormányhivatal védelmét ilyen módon látják el. Ott akár egy óvatlan mozdulat miatt célba vehetnek bárkit. Mint ahogy megtörtént 2013-ban is egy „mentális zavarral küszködő nővel, akit egyszerűen lepuffantottak”, a Fehér Ház kertjében. Nem emlékszem tiltakozó jegyzék átadására, sem a cselekményt elítélő újságcikkekre. Amerikában a gyalog újságíró a társadalom legaljaként van kezelve, akit beterelnek a kijelölt szobába, ott nincs összevissza kóricálás, bepofázás, akit kiválaszt a szóvivő az kérdezhet, akit nem, annak kuss. Ott kétszer fordulhatna elő az, ami a magyar Parlamentben rendszeresen, hogy lesben áll a folyosón a felkamerázott fickó, és letámadja a minisztert – először és utoljára. Többet be sem tehetné a lábát oda.

A magyar Parlamentből ahelyett, hogy kitiltanák a szellemi terroristák alkalmazottait, menekülnek előlük, vagy mentegetőznek a kameráik előtt.

Szerintem szóba sem kellene állni velük! Azt is megmondom, hogy miért: mert nem érdemes, az udvariasságot ezek gyengeségnek veszik, ergo szemtelenkednek. Csak példaként hozom fel az egyik esetet, amely bárki által ellenőrizhető: Rétvári Bence államtitkár interjút ad a Hetek c. orgánumnak. Internetes oldalukon az interjút a következő címmel jelenítik meg: Vér, kegyetlenség és a magyar közélet, Beszélgetés Rétvári Bencével, a KDNP alelnökével. A fölötte lévő cikk címe Tanúvédelmi program náciknak, alatta pedig A tengerparton vadászott kisfiúkra a nuncius.

Miért menekítette ki Ferenc pápa a pedofil püspököt, aki a Vatikán… stb.

***

Kit választhatott volna?

 A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat című folyóirata 1999 márciusában azt írta, hogy – szemben a magasan képzett asszimilálódott zsidósággal – a hitközség tagjait a szellemi leépülés és a többszörös kontraszelektáltság jellemzi. A megszálló német hadsereg vezetői is úgy gondolták, hogy soha „nem találkoztak még olyan gerinctelen és aljas zsidósággal, mint a magyarországiak (…) olyanokkal, akik „gyáva, férfiatlan magatartást tanúsítottak”, akik „szervilitásukkal túlszárnyalták az összes kelet-európai zsidó tanács viselkedését”.

„Bár a legtöbb politikai vagy gazdasági vezető életében vannak kisebb-nagyobb (gyakran fiatalkori) botlások: egy-egy szexuális félrelépés, ittas vezetés, túlságosan kreatív adóbevallás vagy egy kis üzleti ügyeskedés, mégis ezek, az egyébként gyakran bocsánatos bűnök, Magyarország első számú zsidó vezetője számára a legmesszemenőbben megengedhetetlenek.”

Ács Tamás, Grósz Andor és Schwezoff Dávid mellett Kunos Péter is szerepel a BZSH jelölti listáján. Az Agrobank egykori vezérigazgatójáról van szó, akit 1998-ban kétévnyi börtönre ítéltek vesztegetés miatt. Kunos le is töltötte büntetését, sőt később a hitközség számvizsgáló bizottságának elnöke és a Mazsihisz hasonló testületének tagja lett. 1976-tól tagja volt az MSZMP-nek, és a nyolcvanas években magas kormányzati tisztségeket töltött be.

Namármost, ha ez így igaz, ahogy a zsidók leírják, akkor végképp nem értem a felháborodókat: mégis kit választhatott volna Lázár János tanácsadónak?